|
1991. március 4. A Mindenszentekről nevezett alapfokú iskolában, ahová Jan Petit atya hívott meg. Én vagyok. A Szeretet a közeledben van. A Szeretet nagylelkű. Ne feledkezz meg jelenlétemről, és nem fog megbotlani nyelved. Leányom, jöjj, és imádkozz velem az Atyához: (Később azon tűnődve jöttem az Úrhoz, hogy valóban elküld-e engem a világba, mint most, hogy utazzak és tanúságot tegyek. Mindennap utazzak autón, vonaton, vagy repülőn különböző helyekre, ez egyáltalán nem könnyű, sőt teljesen kimerít.) Uram? Én vagyok. Kicsim, örömtől repes a Szívem, valahányszor megszólítasz. Bárcsak megértenéd ezt, gyermekem! Azt kérdezted, hogy útra kell-e kelned, hogy tanúságot tégy, ahogy most. Igen. Nem azért, mert szükségem van rád, Vassula, hanem azért mert ha elmész és tanúságot teszel Nevemben, az megdicsőít engem, téged pedig megtisztít. Virágom, megadom neked a szükséges erőt, a szükséges szavakat. Úgy viselkedj előttem most, ahogy a Király érdemli! Úgy viselkedj előttem, ahogy Szent Istened előtt kell viselkedni! Én vagyok van veled. Jöjj gyermekem, akit megmentettem! Jöjj! Lépteid kövessék az én lépteimet, lábad az én lábamat, míg véget nem ér küldetésed!  Mi ketten?
Igen, mindörökre össze vagyunk kötve. Jöjj hát olyan gyakran hozzám, ahogy tudsz, és mindenkor eltöltelek. Hajolj hozzám, gyermekem, hogy felkészítsem füledet hangom felismerésére! Tégy eleget nekem gyermekem, és fejlődni fogsz bennem. A Szeretet veled van, és megáld téged. (Később újból az Úrhoz mentem.) Ó igen! Újra velem vagy! Ma este tökéletessé teszem beszédedet. Én magam fogok sok mindent megmagyarázni. Ismételd utánam e szavakat: Légy gyönyörűségemre, és dicsőíts minden időben! Szeretlek, ezért rajtad hagyom keresztemet. Én mindvégig hordoztam. Tisztelj és dicsőíts azáltal, hogy időnként viseled keresztemet! Ezzel megpihentetsz engem. Jöjj! 
|
