|
London, 1991. március 1. Egy nappal a konferencia és az imatalálkozó előtt: Ó Jahve, Te vagy az én Istenem! Áldott legyen a Te Neved! Megvalósítottad tervedet, és idehoztál engem, ebbe az országba, hogy tanúságot tegyek és dicsőítselek. Nyisd meg ajkamat gyülekezetedben, hogy dicsőítselek Téged! Meg fogom nyitni ajkadat. Én, az Úr, megáldalak téged. Figyelj rám! Prófétálj nekik!  Az én hatalmas erőmre támaszkodj! Tőlem való minden eredmény és nem tőled.
Tüzet és vizet teszek minden lélek elé, és hagyom, hogy válasszanak. Sohasem fogom megsérteni az ember szabadságát, soha... Megengedem az embereknek, hogy válasszanak, és szeretném, ha tudnák, mennyire örülök, ha helyesen választanak. Mindig követni fogom azonban a bűnöst, hogy hagyja el bűneit. Mindenhova utána megyek, hogy megnyerjem, és valahányszor elesik, ott leszek, hogy felemeljem. Nem fogom félreállítani, és nem teszek neki szemrehányást. Lehet, hogy ellenségei örülnek majd, de én könnyekkel szememben csupán arra fogom kérni, hogy siessen karjaimba. Ha megteszi, megkérdezem tőle, megengedi-e, hogy benne lakozzam. Ha beleegyezik, birtokba veszem lelkét, és ezen a helyen 1 verem fel sátramat. Ettől kezdve szeretetemmel veszem körül, ezzel biztosítom, hogy betolakodók ne jöhessenek e területre, amelyet már magamévá tettem, és mindörökre az enyém. Boldog az az ember, aki velem lakozik. Tudásra tesz szert, és eljut az örök életre.
1 őbenne |
