|
1987. március 21.
Én vagyok az, Jézus. (Ránéztem.) Igen, jól van. Az asztalra tetted a kezedet? Igen. Most keresztbe tetted két karodat? Igen. Most felemelted egyik karodat, kezed közelített az arcodhoz, és mutatóujjadat arcodhoz érintetted? A másik karod ottmaradt, ahol volt, mintha gondolkoznál?
Egy könyv van nálad? A köpenyedből vetted elő, baloldalról a jobbkezeddel? Egy könyv van nálam. Nem túl nagy. Pontosan így van. Helyesen érzékeled Vassula. Nézz bele, és olvasd el, mit mond. (Megpróbálom, de nem megy jól. Azt mondja: "Oltárom vagy..".) Nem tudom elolvasni, Jézus. Nem tudom kivenni a többit! Próbáld újra! "Oltárom vagy, amelyre..". Nem látom, azt hiszem, rosszul olvasom. Kicsim, mi lenne veled nélkülem? Fel kell emelned hozzám a lelkedet Vassula, segíteni foglak. Hagyatkozz teljesen rám, soha ne veszítsd el kedvedet! Majd később visszajövök könyvemmel. (Elkedvetlenedtem. Azt hittem, hogy csalódást okoztam Neki azzal, hogy nem emeltem elég közel Hozzá a lelkemet. Már-már arra gondoltam, hogy fel akar cserélni egy másik lélekkel, mert az Ő türelmének is van határa!) Vassula, sohase gondold azt, hogy fel akarlak cserélni, hiszel nekem? Jöjj, majd máskor megpróbáljuk. Próbálj pontosabban felismerni engem lelkedben, Vassula! Engedd egész lényedet elmerülni bennem, és oldódj fel bennem teljesen! Szeress engem és engesztelj másokért! Emelkedj! Megtanítalak arra, hogyan emeld hozzám a lelkedet. Induljunk.
|
Vassula, akarod-e gyakorolni,
hogyan ismerhetsz fel engem lelkedben, kedves? Vassula, nézz rám!