Itt vagyok, én vagyok az, Jézus. Vassula, emelkedj fel hozzám! Azt akarom, hogy tökéletes légy. Szerezz nekem örömet és légy tökéletes! Hajlandó vagy tökéletessé lenni?

(Elnémultam.)

Azt akarom, hogy az légy. Kérdezlek, Vassula.

Uram, hiszen tökéletesnek lenni szinte lehetetlen. Ahhoz képest, amilyen vagyok, nekem már az is valami, ha közeledem ahhoz, hogy jó legyek!

Vassula, tanítani foglak, hogy tökéletes légy. Bizony mondom neked, hogy nem lehetetlen, de engedned kell, hogy átalakítsalak. Tökéletesen add át magad nekem, és olyanná formállak, amilyennek szeretnélek.

Jézus, nem hiszem, hogy valaha is olyan lehetnék. Nehéz engem átformálni. Hasonló ez a szikla megmunkálásához.

Vassula, ó Vassula, nem bízol bennem? Isten vagyok, és még a sziklát is olyanná formázom, amilyenné akarom.
Tudod-e, miért választottalak?

Igen, Uram.

Még egy további oka van: azért választottalak, mert gyenge vagy, és gyengeséged vonz engem. Gyermekem, jöjj és érezd Szívemet! Szívem szeretetre vágyik. Jöjj és értelmeddel érezd Szívemet! Vassula, készen vagy? Érezz engem!

(Kővé meredtem.)

Ne szomoríts meg! Jöjj és érezz meg!Nem érzel engem.

Nem, nem éreztelek.
(Nem volt bátorságom, hogy megtegyem.)

Elmondanád nekem problémádat?

Most rosszabbul érzem magam.

Miért?

Zavarban vagyok, és megalázottnak érzem magam.

Vassula, miért? Ne szomoríts, mondd el problémádat!

Zavarba jöttem amiatt, hogy meg kellett érintenem a Szívedet. Így éreztem magamat, mint egy leprás, aki egészséges embert akar megérinteni. Ki vagyok én, hogy Hozzád közelítsek?

Valahányszor zavarban vagy, még jobban szeretlek, leányom. Mivel örökre egyesültünk, és te az enyém vagy, megengedhetem magamnak, hogy teljesen betöltsem szívedet. Az, hogy velem házasságra léptél, engem megdicsőít, téged pedig megtisztít. Eggyé váltunk.

Igen, Uram, de nézd meg, hogy mivel lettél eggyé?

Szeretlek. Jöjj és hajolj ide most hozzám!

Később:

Vassula, érezd Szívemet!

(Éreztem Szívét, amely igen meleg volt, és hevesen dobogott a vágytól, hogy szeressék.)

Nem kell zavarba jönnöd attól, hogy érzed Szívemet. Istened kéri tőled ezt. Engedd, hogy kedvemszerint kérjem szolgálatodat. Engedd, hogymegcsókoljalak.

(Gyanakodni kezdtem, azt gondolva, hogy az ördög akar bűnre csábítani.)

Én vagyok, az Úr Jézus Krisztus. Ne félj!

(Még mindig óvatos voltam. Bár nem éreztem az ördögöt közelemben, még mindig gyanakodtam.)

Ne félj!

(Nem tudtam feloldódni. A "leprás érzés" visszatért. Nem mozdultam.)

Tudod, hogy mennyire szeretlek?

Igen, tudom Jézus.

Miért utasítod hát vissza csókomat?

Mert nem vagyok méltó arra, hogy Tőled csókot kapjak.

Vassula, hiszen már mondtam neked, hogy semmit se utasíts vissza tőlem. És mit válaszoltál?

Hogy semmit sem fogok visszautasítani.

Akkor hát miért utasítod vissza csókomat? Vassula, sohase utasíts vissza engem! Ha kérek tőled valamit, az szeretetből van. Engedd meg, hogy megcsókoljalak, engedd, hogy megtegyem! Megengeded, hát? Jöjj hozzám, és érezd csókomat, egy égi csókot homlokodra. Készen vagy?

Szeretlek!

(Jézus megcsókolta homlokomat. A lelki extázis állapotába kerültem. Hogyan magyarázzam meg? A következő két napon kiüresedettnek, tiszta üvegnek, átlátszónak éreztem magam. Isten a lelki béke mindent betölt- érzését adta meg nekem! A belélegzett levegő tüdőmön keresztül betöltötte egész testemet. Így éreztem, hogy levegő vagyok.)