|
1989. december 18. Vassulám, én az Úr, üldözőid szeme láttára foglak táplálni. Érezd át, mennyire fáj nekem, hogy e farkasok között látlak... Lelkem vigasztalhatatlan, és Szívem annyira szomorú, hogy angyalseregeket hívtam, jöjjenek és vigasztaljanak engem. Üldözőid mérgezett vizet itatnak veled, de irántad  való nagy szeretetemben szüntelenül gyógyítgatlak. Félreállítom ezeket az akadályozókat, akik megvetnek benneteket angyalaim 1
, titeket, akik örömet szereztek Szívemnek, ha együtt vagyok veletek, és akik megvigasztaltok és megpihentettek engem.
Bárányaim, akik kegyelmemből kapjátok üzeneteimet, bárányaim, akik megpihentetitek Szívemet, forrón szeretett lelkeim, nem fogom végignézni, hogy a káinok megtámadjanak, ezek a káinok, akik bűnbe merülnek és nem hagynak fel szándékukkal, hogy torkotoknak essenek, ábeleim.
Uram! A káinok könyörtelenül támadnak bennünket. A régi időkben megölték prófétáidat, és most meg akarják ismételni bűnüket. Az a céljuk, hogy lerombolják összes oltárodat, egyiket a másik után. Ki akarnak bennünket pusztítani száműzetésünk helyéről! Maradékom... oltárom... te, akit a porból emeltelek fel, hogy saját oltárommá, a Magasságbeli oltárává tegyelek és alakítsalak, te is egy vagy oltáraim közül, akiket a földkerekség különböző sarkaiba állítok, és akikbe izzó Szeretetlángom égő vágyait öntöm. Mondom neked, hogy Káinnak, aki még gyilkolásra szomjazik, most velem kell szembenéznie, mert nem hagy fel azzal, hogy magjait, gonosz magjait az előkészített talajba szórja, és ma azt eszi, amit learatott. Szembe kell majd néznie velem! Hallgass meg galambom: sem erejével, sem kardjával nem kényszeríthet téged, hogy vele menj a pusztaságba, és újból kiontsa véredet. Azt sem hagyom, hogy elfújja azt a lángot, amelyet én adtam neked .Kis oltáraim, akik örömömre vagytok, legyetek bátrak, ne féljetek, saját fejére hull vissza minden bűne... és Izajás jövendölése ezekre a mai káinokra is érvényes, hogy én, az Úr "lusta lelket, világtalan szemet, és figyelmetlen fület adok nekik", és ők még ma is ilyenek, és ilyenek lesznek mindig. Káint a pusztaságba vittem földjéről, abba az országba, ahol nem én lakozom, ahol folyók módjára folyik a gonoszság, az nedvesíti partjait, és öntözi talaját. Az igazságosság elvitte szemem elől, és mégis, amikor ma megmentésére siet az irgalom, és kezét nyújtja, hogy felemelje szeméről a fátylat, akkor visszautasítja... Még a földalatti országokba is lementem, a múlt népeihez, hogy kiemeljem életedet a gödörből, Káin, de te mind a mai napig nem hallasz meg engem, és nem vagy hajlandó felismerni engem, a te Istenedet.Vassula, galambom, ne félj! Szólj hangosan, mert Lelkemet adtam neked. Nehéz áthaladni ezen a száműzetésen, de melletted vagyok. Én, a te Szent Társad, melletted járok, beszélgetek veled, barátságomat és vigasztalásomat nyújtom neked. Azért vagyok közeledben, hogy lecsendesítsek és lecsillapítsak minden forgószelet, amely feltámad és meg akar ijeszteni téged. Azért vagyok közeledben, hogy elkergessem a farkasokat, amelyek azért jönnek, hogy rád vadásszanak. Azért vagyok közeledben, hogy megvédjem fejedet a tikkasztó Naptól. Azért vagyok közeledben kedvesem, hogy világosságommal elkergessem az utadba kerülő viperákat és skorpiókat. Azon az úton vezetlek, amelyen haladnod kell. Mindennap elárasztalak tömjénemmel téged és azokat is, akik követnek minket. Megáldom minden lépésüket. Rajtatok tartom tekintetemet galambjaim, akikért elmentem a pusztaságba, hogy megkeresselek. Irántatok érzett szeretetem élő tűz, és féltékenységem nagyobb, mint valaha. Hallgassátok hát énekem, pihenőhelyem nincs messze tőletek. Én szeretlek titeket a legjobban, és megajándékozlak benneteket szeretetemmel. Jöjjetek, és hallgassátok tanításomat! Tanításom világosság, amelyet elfelejtett a világ, pedig a szeme fénye lehetett volna.Jöjj, mi ketten? Igen, mindörökre Uram. Mi ketten? Mindörökre Szűzanyám! Szeretlek.
1 a mai küldötteket |
