1987. március 3. Én vagyok az, Jézus. Bocsásd meg minden bűnömet! Megbocsátom, jöjj, gyönyörűségem lelem benned. Emlékszel arra a napra, amikor megmutattam neked dicsőségemet? Igen! Szeretnél többet is megtudni róla? Igen?
Atyám, várhatunk egy keveset? Várjunk. Majd később újra megkérdezlek. Szeretnék többet megmutatni neked dicsőségemből, hogy képes légy leírni gyermekeim számára, milyen az én országom. Ami előző üzenetemet illeti, amikor majd érzem, hogy készen állsz leírására, tudatni fogom veled. Vassula, megengeded, hogy ma szolgálatomba vegyelek? Hogyan, Uram? Így, hogy irántam való szereteted lényegét használom fel. Szeress hát engem forrón, Vassula. Egy kiváltságos lelket szeretnék megmenteni a bukástól, ő egyik választottam. Még megmenthetjük őt, Vassula. Két csepp tiszta Véremet hagyom szíveden, ez a két csepp elég lesz arra, hogy betakarja egész szívedet, és megéreztesse veled szomorúságomat. Mit tegyek? Képes vagy-e szeretettel dolgozni a szeretetért? Megpróbálom, Uram. Egyesülj velem! Ma meggyógyítjuk lelkét, megerősítjük őt. Megtanítalak arra, hogy miként munkálkodom, mert ezek isteni művek. Minden szent mű tőlem való. A Bölcsesség tanít téged. Sose felejtsd el, virágom vagy, amelyet világosságomban növelek. Megtisztítom földedet, és megadom azt, ami hiányzik neked. Visszajövök, és elmondom, mi történt kiváltságos lelkem szívével. Szeretlek, szeress te is engem Vassula, mert sok függ a te szeretetedtől. (Később, a délután folyamán megtámadt a gonosz, vádolt engem. Tudtam, hogy ez nem lehet az Isten, amióta megtanultam, hogy Ő soha nem akar engem vádolni.) Megáldalak téged, leányom, sohasem vádollak azért, amit én, Jahve, adtam neked. Gyönyörűségem van benned. Azért választottalak, hogy felfedd Arcomat. Elmélkedj rólam, Vassulám! Érezz, érezd meg azt a szeretetet, amellyel szeretlek. Hamarosan meglátsz engem. Igen, el fogok jönni. Uram, amikor elviszel, nem várhatok el semmit, mert nem tettem semmit, és képtelen vagyok bármit is tenni. Újból a "méltatlan" szóval zárom, pedig mennyire vágyom rá, hogy veled lehessek! Vassula, érezd meg a kezem! Mindig azon vagyok, hogy ilyen erősen őrizzen téged, és közelemben tartson. Vágyom arra, hogy megóvjalak. Szívesen megmerítelek Szívem mélységeiben, és oda rejtelek, csak magamnak. Talán elfelejtetted szavaimat? Nem kötöztelek-e örökre magamhoz? Nem egyesítettelek-e magammal, a szeretet koszorúját helyezve mindkettőnkre? Kedvesem, mi együtt dolgozunk. Istened vagyok és vezetőd. Uram, gyenge vagyok, és szükségem van Rád. Szükségem van arra, hogy mindenben megerősíts, hogy képes legyek téged megdicsőíteni. Vassula, figyeld meg kezemet, tedd kezedet úgy az enyémre, hogy ujjaid hegye az enyéimet érintse. (Úgy láttam, mintha szikráztak volna ujjai, elektromossághoz hasonlóan. Rátettem kezemet, és megérintettem ujjhegyeit. Mindez a felismerés útján, elmélkedés közben történt.) Érezd szentségemet! Erőm átjár ujjaidon keresztül. Az ilyen művek isteni művek. Megáldalak. Támaszkodj rám, most befogadtál engem, tedd kezedet az enyémbe, érezd melegségemet. Később: Vassula, hallgass rám, most megmentettük őt az elbukástól. Örvendezz! Szereteted lényegét használtam fel, mi ketten együtt dolgozunk. Segítjük és gyógyítjuk a lelkeket. Sose fáradj bele leányom a gyógyításukba. (Ismét megtámadtak a gonoszok. Azt mondták: "Tűnj el innen!") Vassula, jöjj közelebb hozzám, fogadd szeretetemet! Érted, hogy miért gyűlölnek téged? Kedves lelkeimet ragadod ki a gonosz kezéből, visszahozod őket hozzám. Uram, mi történik mindazzal a szeretettel, amit a többi ember ad Neked? Az is segít? Igen! Minden szeretetet felhasználok a lelkek megsegítésére és gyógyítására. Országom kiterjed és folyamatosan növekszik az ajándékba adott szeretet által. (Itt folytatódik a Béke üzenete.) Bizony mondom, nem lesz hiábavaló az én szenvedésem. Hatalmas dicsőséggel győzök le minden gonoszt. Lángra gyújtok minden szívet, a béke és a szeretet magjait hintem el, és egyesítem gyermekeimet. Világosságom az egész világmindenségre kiárad, mert ez az én akaratom. Azáltal tisztelj engem, Vassula, hogy szeretsz. Csókold meg kezemet! (Megtettem lélekben és egy képen is.) Szüntelenül dicsőíts engem, szeretlek benneteket! Kedves, jöjj közelebb hozzám, mert irántatok való szeretetem nagyobb annál, amit valaha is el tudtok képzelni. (Éreztem, hogy oly nagy öröm árad ki Istenből, olyan boldog volt az Isten!)
|