|
1989. szeptember 28. Uram, egyáltalán nem olyan könnyű megérteni gondolataidat. Szeretnék tetszésedre lenni. Időnként úgy érzem, hogy elrejtőzöl előlem. Vajon vétkeim miatt rejtőzöl el? Vassula, sohasem múlik el irántad való szeretetem. Többet imádkozz! Hadd emlékeztesselek arra, hogy időről időre mondd azokat az imákat, amelyeket neked adtam. Imádkozd azt a zsoltárt, amelyet számodra  kiválasztottam. 1
Engedd meg, hogy időnként igénybe vegyelek, és olyankor, amikor én óhajtom. Engedd, hogy szabad legyek, és uralkodjam feletted! Ne félj tehát, csak teljesen hagyatkozz rám! Azért emeltelek fel, hogy velem légy, és ne mással! Mindig el fogom űzni minden vetélytársamat, aki hozzád közeledik. Sohasem engedem, hogy megzavarjanak téged, és elfordítsák tőlem gondolataidat. Most már az enyém vagy, és mindörökre az is maradsz. Jöjj hozzám, és imádj a csendben , hagyatkozz most teljesen rám! Ez megörvendeztet. Úgy hagyatkozz rám, ahogy tanítottalak! Elmélkedj a csendben, rám szomjazz! Ez tetszik nekem. Óhajts engem, állandóan rám szomjazz, a Te Istenedre! Ne kérdezősködj mindig! Vajon nem én vagyok az urak Ura? Soha ne kételkedj műveimben! Ismerem képességeidet. Ezért határtalanul szeress engem, szívesen áldozd fel magad másokért, maradj hűséges hozzám! Az én Lelkem van rajtad, és mindig vezetni fog téged. Beszélgess velem! Miért hanyagolsz el? Fontosabbak neked gondjaid, mint az én jelenlétem? Támaszkodj rám! Milliószor felajánlom neked vállamat, hogy rám támaszkodhass. Jöjj! Szeretném látni, hogy felemeled arcodat, és örömtől ragyog. Nézd, mit adtam neked! Légy olyan, mint a napraforgó, fordítsd felém arcodat, és kövesd fényemet! Én nem rejtem el előled Arcomat! Virágom! Ha nem ereszted búnak a fejed, hanem felnézel rám, megszűnnek gondjaid. Légy bizalommal irántam, ajánlj fel nekem mindent, és segíteni fogok neked. Jöjj, nem lesz hiábavaló mindez az áldozat. A te Jézusod szeret téged.
2 Nincs most semmi mondanivalód számomra?
De igen, Uram. Azt szeretném elmondani Neked, hogy egész éjjel és egész nap állandóan Rád gondolok. Egész éjjel Rólad elmélkedem. Rád gondolva fejezem be napomat, és Rád gondolva kezdem a következőt. Beléd kapaszkodik a lelkem. Akkor örvendezz! Örvendezzen szíved és lelked! Királyod jött el hozzád, amikor ruhátlan és szegény voltál. Királyod takarta be szeretetével és békéjével csupaszságodat, és gyengédségében fejedelmien felékesített legdrágább ékszereivel. Nem díszítettem-e fejedet töviskoronámmal? Nem bíztam-e rád szögeimet? Nem osztozunk-e keresztemen, mint hitvesi ágyon? Nem fedtem-e fel előtted szépségemet? Eljegyeztelek magamnak. Szólj leányom! Uram, bármit is mondok, sohasem lesz elég! Könyörülj nyomorúságomon! Bízom szeretetedben, boldog leszek, ha több áldozatot hozhatok. Akkor nyisd ki füledet, és halld nászdalomat! Tudom miből vagy, porból és hamuból. Hagyj fel szomorúságoddal, és emeld fel fejedet! Nézz rám!... Én vagyok, aki téged életre keltett, aki nyugalomban és békességben tartja lelkedet. Két karomba rejtve őrzöm lelkedet. Mindent megadtam neked, hogy magamhoz emelhessem lelkedet. Megmutattam neked végtelen irgalmamat, és hogy kedvedben járjak, saját kelyhemből itattalak. Igyekezz tetszésemre lenni leányom, az én útjaimat keresd! Az én útjaim szentek, ezért ne panaszkodj semmiségek miatt! Mindig közeledben voltam, hogy vezesselek. A szív egyszerűségében jöjj hozzám mindig Vassulám, mert földi napjaid olyanok csupán, mint elsuhanó árnyék, sietős átkelés, amely elmúlik. A Földön semmi sem tart örökké. Tarsd meg tanításaimat, és kövesd paracsolataimat! Legdrágább kincseimet bíztam rád. Őrizd meg, öleld magadhoz, és ne engedd el! Keresztem, a béke és a szeretet keresztje lesz lelked édes gyötrelme. Buzgó vágyadnak, hogy osztozz keresztemben, olyan égő lánggá kell válnia benned, mint amilyen bennem ég. Keresztem utáni szomjúságodnak az én szomjúságomhoz hasonlóan kell növekednie. Bizonyára érted már, miképpen fejezem ki szeretetemet. Igen - megengedem, hogy szenvedj. Lélek! Szárazságodat bővizű forrássá változtattam, irántam való ellenségességedet gyengédséggé, fásultságodat keresztem iránti lelkesedéssé, közömbösségedet otthonod és Atyád utáni vággyá! Örvendezz lélek! Királyod levette testedről halotti lepledet, és feltámasztott - miként Lázárt -, hogy birtokba vehessen. Ó Jézusom, Te valóban nem vagy válogatós! Enyém a választás. Azt akarom, hogy örököld mennyei királyságomat, és osztozz velem rajta. Minden mű, amelyen munkálkodom, az én dicsőségemre van. Nézd! Most szabad vagy galambom, én vagyok a te Mestered. Mindig hozzám fogsz jönni, és Szentséges Szívemben fogsz megpihenni. Szentséges Szívem a te otthonod és a te menedéked. Érted? Arra tanítottalak, hogy ismerd fel, ki a te Mestered, és mit kér tőled. Mestered és Királyod most szeretetet kér tőled. Jöjj, viszonozd szeretetemet, tükrözd vissza Szeretetemet! Szeretetből teremtettelek, hogy szeress engem! Ezt soha ne feledd!  1 Zsolt 86. 2 Itt egy pillanatnyi csend következett. |
