Beatrice és én Chittagongba repültünk. Onnan át kellett kelnünk a folyón, hogy megtaláljuk Diang falut, ahol Raymond Dujarrier-vel találkozhattunk, egy francia katolikus pappal, aki alkalmazkodott életmódjában környezetéhez: hindu, mohamedán és budhista szokásokat vett fel. Misztikus remete életet él. Azért mentünk el hozzá, hogy gondolatainkat kicseréljük, és megmutassuk neki az írást. A Szív isteni kinyilatkoztatásának nevezte. Amit mondott, az nagyon megfelelt a kinyilatkoztatás szellemének és szándékának, hogy: nem csak részemre adatott, hanem mások épülésére is. Egész utazásunk teljesen simán ment, mintha valaki előkészítette volna. Elfelejtettem megemlíteni, hogy diangi utazásunk előtti napon nagy kínban voltam, azon töprengtem, miért is megyek én Diangba, és mit akarok ott bemutatni? Egy ostoba írást akarok bemutatni? Egész napom aggodalomban telt el. Elutazásunk reggelén elöször ezek a szavak váltak láthatóvá a papíron: Egy hazug vezetett téged, szedj össze mindent, és égesd el! Akkor tudtam meg, hogy a gonosz már az előző naptól kezdve igyekezett megakadályozni utamat. Néhány másodperccel ezután megéreztem Isten jelenlétét, aki ezt írta:
" Mindvégig veled leszek, mindörökre egyesültünk, engedd, hogy az én fényem ragyogjon rád, gyermekem. Jahve vagyok, és vezetlek téged. Dicsőítesz azzal, hogy szeretsz."