|
Rhodos,1989. július 30. (A mai olvasmány a Kolosszei levélből volt { Kol 2,1-15 } . Ez azután történt, hogy találkoztam egy emberrel, aki a pünkösdistákhoz tartozott. Azt mondta, hogy gyönyörű minden üzenet, de hogy biztosan az ördög avatkozott be felvéve Szűzanyánk nevét! Azt mondta, hogy a démon lesz az, ,aki egyesíteni fogja az Egyházakat! Megdöbbentő, hogy miként tud a Sátán félrevezetni jó embereket...) Uram? Én vagyok. Fogadd békémet! Az én békém a tied. Ne engedd, hogy a racionalista filozófia és a téves tanítások félrevezessenek! Az én dicsőségemre teljesítsd küldetésedet, és ismételd mindazt, amit tanítottam neked. Én vagyok a Bölcsesség és a te Nevelőd, az én ajkamról tanulsz, mondd utánam ezeket a szavakat: Uram, fogadd el lelkemet,Kicsim, a Szeretet mindig melletted  marad. Fogsz-e mindig emlékezni arra, hogy ki a te Megváltód? A menny éjjel-nappal gyászol az eretnekségek miatt, amelyek Testembe beszivárogtak, azok miatt az eretnekségek miatt, amelyek elpusztítják Testemet. Úgy fejlődnek ki Testemen belül, mint a rákos daganat. Kovászuk átjárta Kenyeremet... Nyomatékosan mondom nektek, hogy ezek az emberek nem csak saját vétkük súlyát fogják viselni, hanem azokét is, akik őket követik. Ez épp olyan súlyos, mint elődeitek vétke, akik Baált imádták. Virágom, ne feledkezz meg szent jelenlétemről! Sohasem veszem le rólad tekintetem. Jöjj, mi ketten?
Mindörökre. |
