1989. július 19.

Szent Istenem, lelkem vágyakozik Szentséges Szíved után. Boldog, aki Szentséges Szívedben élhet, és egész nap imádhat Téged. Boldogok azok, akik kegyelmet kapnak Tőled. Hívd vissza újra az életbe azokat, akik még holtan fekszenek, hogy Benned örvendezhessenek! Mutasd meg nekik szeretetedet, mutasd meg nekik Szentséges Szívedet, hogy a szeretet új himnuszát énekelhessék Neked!

Lelkem kedvese, fogd meg a kezem, és becsüld meg mindazt a Bölcsességet, amit neked tanítottam. A szeretet nyelvén tanítottalak. Megtanítottalak arra, hogy ismerd fel és figyeld hangomat. Megtanítottalak arra, hogy miképpen találhatsz meg engem, a te Uradat. Életre keltettem lelkedet. Felhívtam figyelmedet szépségemre és arra, hogy én vagyok a Szeretet Magasztos Forrása. Az idők kezdetétől vágytam arra, hogy veled és benned lehessek, te pedig énbennem. Talán most már kezded megérteni égő szeretetemet? És én, a te Istened, mennyire égek a vágytól, és mennyire szomjazom a szeretetre! Virágom, mindig veled vagyok, mindvégig, mindörökké veled leszek. Tedd az én Szentséges Szívemet otthonoddá! Ahogy a galambnak is van fészke, úgy legyen Szentséges Szívem a te otthonod! Irántatok való szeretetem örökké megmarad.