OLYAN MÉLYRE SÜLLYEDTÉL, MINT SZODOMA 1988. március 10. Jézus? Én vagyok , béke legyen veled! Kész vagy-e továbbra is nekem dolgozni? Kész vagyok folytatni; igen, ha ez az Úr akarata. Én vagyok az Úr, kicsim, én vagyok az, Jézus, aki téged táplál. Azt akarom, hogy tedd széppé kertemet, azt akarom, hogy keltsd újra életre Egyházamat. Kövess engem, és én benned, rajtad keresztül fogok cselekedni. Enyhítsd szomjamat ! Oltár! Tartsd égve lángomat, hogy felmelegítsd a jeges szelet, amely behatolt gyermekeim szívébe. Ó korszak, olyan mélyre süllyedtél, mint Szodoma! És a te fajtád a káinok fajtája! Olyan kevesen vannak akik Ábelhez hasonlók! A ti korszakotok kemény szívűvé vált, tudjátok-e miért, teremtés? Mert nincs szeretet közöttetek, elfelejtettetek engem, és nem hisztek Gondviselésem mai műveiben, igen teremtés... elmúltak azok az áldott napok, amikor szívesen fogadták az áldást. Romlott korszak, újra életre keltelek! Halott szívetekbe öntöm életerőmet, amely meggyógyít benneteket! Ó mennyire szeretlek benneteket! Írd! Igen, Uram. 1 Igen, szeretlek benneteket annak ellenére, hogy mivé váltatok . Elhagynálak-e valaha is benneteket? Soha! 1Isten megbántott és szomorú volt. Ha nem lenne végtelenül irgalmas és gyengéd, megbüntethetett volna és végezhetett volna velünk. De végtelen irgalmában és határtalan szeretetében részvéttel van irántunk, megbocsát nekünk, és meg akar gyógyítani bennünket.