1987. november 23. Lyoni tartózkodásom alatt beszéltem a katolikus teológussal. Világtól való elszakadásomat nem értette sem ő, sem a felesége. Azt mondta, hogy nekem van még felelősségem. Azt válaszoltam, hogy igen, van, de hozzátettem, hogy én Istent helyezem az első helyre. Azt sem tudta elfogadni, hogy az Isten még a lelkemet is elszakította a világtól. Nem értett egyet velem. 1 Kicsim, felfoghatatlanul szeretlek! A szeretetnek nincs határa, és azt. akarom, hogy te is határtalanul szeress engem. Az a szándékom, hogy megnövelem szeretetedet. Szándékomban áll annyira megszerettetni magamat, hogy irántam való szereteted többé ne ismerjen határt. ![]() ![]() ![]() Uram, úgy tűnik, hogy sokan nem értik azt sem, hogy veled szeretnék lenni, és hogy a halál csupán megszabadulás. Kedvesem, légy szent, maradj szent, és az isteni Szeretet még magasabbra fog emelni téged. Ne félj kedvesem! Támaszkodj rám, légy nagylelkű hozzám, szeress engem, a te Istenedet, teljes lelkedből és szívedből, teljes elmédből és minden erődből! Ne feledd, mennyire lehajolok hozzád, hogy lelkedhez férhessek! ![]() 1 Nem volt-e kész Ábrahám saját fiát is feláldozni? 2 Ahogy Ábrahámét is kipróbálta. 3 Ez azt jelenti, hogy Isten sohasem kér olyat, ami lelkünket sérti. |