1987. október 21. Ma lehangoló hírt kaptam. Amikor a lyoni katolikus teológus akiben bíztam - megtudta, hogy nem tartozom a katolikus közösséghez, alábbhagyott lelkesedése. Azt elismerte, hogy istenélményben van részem, de nem értette meg, hogy ez több annál. Ezt az üzenetet Isten mindannyiunknak adja, az egyházi hatóságoknak és a Szentszéknek is. Dehát valóban, miért is hinné el? Hogy jövök én ahhoz, hogy így beszéljek? Ahogy már egyszer mondtam, ha közéjük tartoznék, elfogadnának, és megpróbálnának belepillantani az üzenetbe. És Isten éppen arra próbál megtanítani minket, hogy ne tegyünk különbséget az emberek között! Mindannyian egyetlen hatalom, Isten hatalma alatt állunk. Miért tegyünk különbséget az emberi sajátságok között? Én magam nem viselek szerzetesruhát, dehát olyan fontos az? Kérdőre vonhatom-e az Istent? Ő így választott engem, amilyen vagyok, és ilyennek akar. Vassula, te ugyanazt tapasztalod most, mint amit én tapasztaltam, amikor testben voltam a Földön. ![]() Igen, Uram. Kedves, az üzenet tőlem származik, minden hatalom is tőlem származik, te hozzám tartozol. Leírtam-e valaha is, hogy a te tekintélyed emberektől való? Kicsim, hajtsd meg fejedet a Bölcsesség előtt! 1 ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() Istenem, köszönöm, hogy támogatsz. Köszönöm, hogy tanúkat is adsz. Többé nem emelem fel szavam. Csak azt mondom: tégy velem tetszésed szerint! . Ugyanúgy megköszönöm, akár örömöt, akár bánatot adsz nekem. Ha kivetsz, kivetett leszek, ha viszont karodba fogadsz, azt nem érdemlem meg. Tégy Szíved szerint! Tiéd vagyok. ![]() ![]() ![]() 1 Levert és szomorú lettem, könnyekre fakadtam. Egy időre abba kellett hagynom az írást, hogy összeszedjem magam. 2 Egy valaki? |