1987. szeptember 26.
Vassula, mentsünk meg egy lelket, aki igen kedves számomra. Nagyon
közel van a Sátán lángjához. Nem veszi észre, hogy milyen ravasz játékot
űz vele. Ki ez a lélek Uram? Jegyeseim közül való. Szerzetesnő?
Jézus! Olyan csodálatos így Veled lenni! Vassula. Csodálatos, hihetetlen!
Valahányszor ezt mondja nekem, szinte belehalok. Egyedül csak Istennek van ilyen hangja.
Szeress engem! Engesztelj másokért, akiknek szíve jéghideggé vált irántam. Oltárom, értem élj! Lángodat töltsd fel oltáromról!
Soha ne feledkezz meg arról, mennyire szeretlek. Édes Jézusom, tarts magadnál, mert nélküled elveszek.
Köszönöm Uram, hogy gondomat viseled, aki a nullák nullája vagyok, aki megtagadtalak.
Péter is megtagadott, mégis ő lett Egyházam alapköve. Elfelejtetted?
Én vagyok az Úr, aki kimondhatatlanul szeret téged, és lelkedbe véstem
Szavaimat. Megteszem Uram, hűséges maradok.
|