KÁIN ÉS ÁBEL
1987. augusztus 16.
Istenem, szeretlek.
Vassula, szemem előtt vagy, figyelj és írd: A
mai Ábel élni fog. Csak ragaszkodj Istenedhez. Ábel élni fog! Ábel
élni fog a mai időkben. Kedves, a világ, gyengeségében,
tele van Káinokkal. Eltűrjem örökké, hogy a Káinok elítélik és megölik
Ábeleimet? Még hánynak kell meghalnia szemem láttára?
Nem, Vassula, Sebeim újra felszakadtak. Ez a generáció Káin ivadéka. Kedves, valahányszor támadt egy Ábel, Káin a legkisebb habozás nélkül
megismételte bűnét. Érted kicsim?
Isten szomorúnak látszott, amint ezt mondta, és én is szomorú lettem.
Mi az oka ennek?
Azért van így, mert az Ábelek az én ivadékaim, tőlem származnak.
És a Káinok?
A Káinok? Ők a világhoz tartoznak, ők az emberektől
származnak. Ezúttal azonban Káin és Ábelem közé állok. Mindent kiirtok, ami Káintól
jön. Kiveszem Káin kezéből a fegyvert, védtelenül hagyom. Fegyvertelenül kell
Ábel elé állnia. Vassula, mindezt világosan el fogom neked magyarázni.
Fordulj felém, figyeld ajkamat, és megértesz. akarsz-e
még mindig nekem dolgozni?
Igen, Istenem, ha megengeded. Jézus?
Én vagyok Jézus Krisztus, Isten szeretett Fia, a Megváltó.
"Mi ketten?"
Igen Uram.
Boldog vagyok, mert mosolyog!
Jöjj hát, együtt dolgozunk.
|