1987. augusztus 5.
Jézus? Köszönöm Neked e kegyelmet. Tudom, arra szántad, hogy másokat is táplálj vele, mégis az enyém. Hosszú órákon át leszünk együtt, Sóhajtottam. Minden csak tovatűnő árnyék, Vassula, ne kedvetlenedj el! Melletted leszek. Arra gondoltam, milyen rosszul érzem magam a "száműzetésben", és mennyire irtózom tőle. Amit régi életemben szórakoztatónak gondoltam, az most fájdalmat okoz. Már nem örülök többé ezeknek a dolgoknak, elviselni sem tudom őket... Különc vagyok. Elkeseredtem. Vassula, Vassula, te már nem örülhetsz úgy az e világi elfoglaltságoknak,
mint azelőtt, hiszen ez az én akaratom. Nem akarom, hogy ezekkel Jézus? Uram, miért adsz nekem ennyi fájdalmat, és miért mutatod meg mindezt nekem? Olyan élő volt a látomás, azt hittem, hogy Vére rácsöppen e füzetre. Szeretlek.
1 Én vagyok ő görögül. 2 Amikor a "mi" szót mondta, úgy tartotta mutatóujját, mint amikor a tanító magyaráz. |