TISZTULÁS
Stockholm, 1987. július 27.
Az elhagyatottság érzésével jövök, úgy érzem, Isten nincs már olyan közel, mint korábban.
Ne bánkódj Vassulám, mindent megmagyarázok neked,
melletted vagyok!
Stockholm, 1987. július 28.
Még mindig az elhagyatottság érzésével.
Jézus, úgy félek attól, hogy félrevezetem az embereket, ha elmondom nekik, hogy Időnként úgy érzem, kezeddel megsimogatod fejemet. Lehet,
hogy tévedek? Rettenetes lenne, ha tévednék!
Ne bánkódj! Higgy megváltó Szeretetemben! Régebben
is oly sokszor megsimogattalak, akárcsak most. Nem Vassula, nem képzelődtél,
én vagyok az, Jézus.
Stockholm, 1987. július 29.
Még mindig ezzel az elhagyatottság-érzéssel.
Jézus?
Én vagyok. Megmondtam neked, hogy kötelékeim
örök kötelékek, mitől kell félned? Tévedsz, ha azt gondolod, kevesebbet vagyok veled azért, mert nem veszlek annyiszor igénybe, mint régebben.
Vagy, hogy elfelejtettelek, vagy hogy haragszom rád. Nem, nem Vassula, nem ez az oka, szeretetem nem változott; nem hagytalak el. Továbbra
is részesítelek sugalmazásaimban.
Stockholm, 1987. július 30.
Még most is aggódom. Miért nem érzem Istent úgy, mint azelőtt?
Jézus?
Én vagyok. Jöjj, nézz rám! Nézz, igen!
Isten szemébe néztem és elérzékenyültem.
Tekintet nélkül arra, hogy mi vagy, nem emeltelek-e fel és nem
helyeztelek-e Szívembe? Vassula, Vassulám, elhagynálak-e
valaha?
Jézus ezt olyan gyengéden mondta nekem, ahogy csak Isten képes szólni.
Fontold meg, Szeretet vagyok, és amíg el nem
jövök, hogy megszabadítsalak, addig is elárasztalak szeretetemmel. Ela
thipla mou, imé o Christos. 1
Jézus igyekezett megnyugtatni, és valamivel jobban éreztem magam.
Stockholm, 1987. július 31.
Vassula, jöjj, rávilágítok arra, mennyire alaptalanul félsz attól,
hogy elhagyhatlak. A belelátásra tanítalak. Ne tekintsd
ezt részemről úgy, mintha elhagytalak volna. írd! Kegyelmemet adom
neked, hogy magasabbszintu elmélkedésre juss, ugyanakkor megtisztítom
lelked, e magasabb képesség számára. Biztosítalak kedvesem, hogy mindig
veled vagyok, sohasem vagyok messze tőled. Irántam való szeretetre
indítalak és megerősítelek téged. Ennek eredménye
mélyebb odaadás és irántam való teljesebb szeretet lesz.
Vassula, arra vágyom, hogy eljuss az elmélkedés e magasabb fokára.
Növekedned kell! Kedves, Űzd el elmédből a kétkedés minden árnyékát, azokat az árnyékokat, amelyek félelmet keltenek benned. Azt akarom,
hogy haladj! Azt akarom, hogy lelked elérje a tökéletességet és a tisztaságot. E magasabb és tisztultabb fény felé akarom vezetni lelkedet.
Miután lelked így megtisztult, olyan erényeket tud majd felajánlani nekem, melyeket tökéletesség és tisztaság hat át.
Az elmélkedésből el fogsz jutni a szemlélődés magasabb
fokára. A szárazság és elhagyatottság, amely azt érezteti veled, hogy "mindennek vége," azért van, mert megvontam tőled fényem egy részét.
Mégse félj! Örülj, hogy érzed a különbséget. Azzal, hogy fényem egy
részét megvonom tőled, felfokozom benned a vágyat, hogy keress engem,
és így tisztultabb fényt áraszthatok elmédbe. Fény nélkül sose hagylak, mindig lesz számodra annyi, hogy lásd és követhesd. Ez ment meg az
elbotlástól. Én adtam neked ezt az erőt, hogy továbbra is keress
engem forróbban, mint valaha! Keresd bennem vágyaimat,
Vassula. Soha többé nem hagylak el, mert mennyei Atyád vagyok, aki növelni akar és virágba akar borítani téged. Ezek az én útjaim. Ne
félj, de légy éber! Sose aludj el, mindig keress! Tőlem
fogsz tanulni, mert Tanítód vagyok. Szeress engem
Vassula, mosolyogj rám, amikor látsz, és fogd meg a kezem, amikor feléd nyújtom! Fogadd békémet, és bízzál
bennem! Jöjj, szeretlek.
Ó Atyám, köszönöm, hogy könnyítesz rajtam, és mindezt megmagyarázod. Köszönöm minden tanításodat. Szeretlek!
1 Görögül: Jöjj közel hozzám, én vagyok Krisztus.
|