1987. július 11.

Apránként meg fogod érteni. Látomásokat adok neked és te majd leírod. Légy Isteneddel, aki szintén szenved!

Teremtésem! Teremtésem! Ma megtagadsz engem, mint Istenedet, de holnap dicsőíteni fogsz, imádni fogsz, és vágyakozni fogsz utánam!Jöjj Vassula, ne feledd soha, ki vagyok én. Kapaszkodj belém! Hívj úgy, mint tegnap, és hozzád sietek.

Múlt éjjel történt. Új lakhelyünkön a házmester este tíz órakor be szokta zárni a lakásokhoz vezető főbejáratot. Kulcsunkat a lakásban felejtettük. Látva, hogy zárva a kapu, tudtuk, hogy kizártak bennünket. A kapuhoz léptem fohászkodva: Óh Istenem, ne mondd, hogy be van zárva, tegyél róla, hogy kinyíljék, kérlek! Be volt zárva, de abban a percben megérkezett egyik szomszédunk is, és kinyitotta.

Szeretlek, tisztelj engem úgy, hogy vágyódsz utánam és szeretsz.Ilyen helyzetekben a legtöbben azt mondjátok, hogy ez szerencse volt, és rólam elfeledkeztek. Ilyen szó, hogy szerencse, nincs az én szótáramban. Én vagyok az, aki nektek segít, teremtés.

Bánd meg bűnödet!

Köszönöm Istenem, hogy gondomat viseled!

Megbántam.

Kedves, mindent megbocsátok, mert irgalmam ilyen. Megtanítalak arra, hogy körülnézz, mielőtt megtennéd a következő lépést. Légy éber! Szeress engem mindenekfelett! Virágom, ne fordítsd el arcodat fényemtől, nézz rám, fordulj felém, virágozz!

Gyenge vagyok. Időnként úgy érzem, hogy nehéz dolog keresztedet hordozni.

Maradékom, egyesülj velem, légy velem egy! Együtt, együtt keltjük életre Egyházamat.