|
Svájc, 1987. július 7.
Vassula, komoly megpróbáltatásokkal kell szembenézned, ne feledkezz meg jelenlétemről. Közeledben vagyok. Ha valaki égi műveimben hisz,
az is olyan kegyelem, amelyet én Uram, ha visszautasítják műveidet, annak kell, hogy oka legyen! Lelkileg halottak. Ők maguk is pusztaságok, és amikor ebben a nagy pusztaságban, amit ők teremtettek, virágot találnak, odarohannak, rátaposnak, megsemmisítik. Miért? Miért? Mert nem illik bele pusztaságukba. Gondoskodnak arról, hogy száraz maradjon pusztaságuk! Nem találok bennük szentséget, mivel rendelkeznek tehát, amit nekem ajándékozhatnának? A védelmezést, Uram. Védelmet nyújtanak, hogy el ne ferdítsék Szavadat! Nem. Ők nem védenek engem. Engem, mint Istent megtagadnak. Visszautasítják
végtelen gazdagságomat, visszautasítják mindenhatóságomat, hozzám
hasonlítják magukat. Tudod, hogy mit tesznek? A pogányságot támogatják.
Azok számát növelik, akik megkorbácsolnak engem. A lelki süketséget
növelik, nem védelmeznek, kinevetnek engem! Készen álltam, hogy visszautasításuk
ellenére segítsek rajtuk, hogy viszonzásul ők segítsenek nekem bárányaimat
táplálni. Szeress engem Vassula, tisztelj engem úgy, hogy sohasem
tagadsz meg. Sohasem foglak megtagadni. Sohasem fogom tagadni, hogy ezek a Te műveid, Uram, még ha meg is kell halnom emiatt. Édes mirhám, maradékom, kedvesem, vigyázz érdekeimre! Légy oltárom, maradj kicsiny, hogy így tudjak munkálkodni és cselekedni benned. Jöjj, imádkozzunk!
Szomorú vagyok Isten miatt... Kedves, a világ miatt szomorkodj és amiatt, amivé lett.
1'Fáj nekem.' (görögül) |
adok. Műveim a te
szemedben elég szokatlannak tűnnek, de én Isten vagyok, és kihez tudnál engem hasonlítani, és mihez tudnád hasonlítani műveimet? Vassula,
szenvedek, amikor azt látom, hogy papi lelkeim közül milyen sokan utasítják vissza jeleimet és műveimet, hogy miképpen bánnak azokkal,
akiknek azért adtam kegyelmemet, hogy a világot arra emlékeztessék,
hogy közöttetek vagyok... Akaratlanul is ártanak Testemnek, pono!