Hong-Kong, 1987. június 15.

Tegnap Hong-Kongba repültem szabadságunk idejére. Bangkokban várakozva történt valami. A tranzit váróban leültem egy széksor legszélső székére olvasni. Egyszercsak, engem teljesen figyelmen kívül hagyva, egy arab ember hirtelen szőnyeget göngyölített lábam elé, és két másik emberrel a háta mögött, földre borult Istent imádva. Elég erős hangjukkal sok ember figyelmét vonták magukra. Mivel senki sem ült körülöttem, kínosan éreztem magam. Úgy éreztem, hogy zavarok, mert velük szemben voltam. Nem mozdultam. Hangjuk egyre erősebbé vált, és valaki mögülem fényképet készített az egész kellemetlen eseményről.

Később Isten azt mondta nekem: "Ez az ember elég hangosan mondta imáját. Éppen elég hangosan ahhoz, hogy sok ember figyelmét vonja magára. Hallható volt a váróban, de csak a falak hallották meg őt. Szívem nem hallott semmit, minden szava az ajkán maradt. A te hangodat azonban meghallottam, pedig téged senki sem hallott, és senki sem tudta meg, mit mondtál nekem, de szívedből jött, nem pedig ajkadról."

Nem akartam ezt leírni, mert féltem, hogy elmarasztalom őket. De Isten azt mondta: "Mitől kell félned, én vagyok az Igazság, és mindez a keresztényekkel is megtörténhet!"

Ma körutazást tettünk autóbusszal a város környékén. Hirtelen, a magas épületek helyén nagy fekete kereszteket láttam. ¹ Azt hittem, hogy képzelődöm, de hallottam, amint Isten hangja szólt: "Nem, ez nem a te képzelődésed. Ezek az én keresztjeim." A "fogyasztók Paradicsomát " látva azt gondoltam, hogy ha itt kellene élnem, belehalnék. Kínszenvedés lenne számomra, és arra gondolok, hogy egy évvel ezelőtt még úgy véltem, ez a Paradicsom!

Istennek nincs ellenére, hogy elmondjam a következő esetet is: autóbuszos körutazásunk alkalmával az idegenvezető megmutatta Hong-Kong leggazdagabb emberének fény\ző villáját. Azt mondta, hogy két olyan milliomos van Hong-Kongban, akit mindenütt jól ismernek név szerint. Isten hangja azt mondta fülembe: "De én nem tudom, kik ők, mert a világhoz tartoznak."

Gazdagságuk evilági gazdagság, semmijük sincs az én országomban.

Isten átvette tőlem a tollat, hogy Ő maga írja le ezt.

Kedves, jeleket adok neked, légy éber! Vassula hidd el, amit tőlem hallasz!

Az arabra gondoltam...

Hiányzott belőle a szentség, még te is észrevetted.

Később:

Ó Vassula, nem érdemlek több tiszteletet?

Féltem ettől. Nem volt alkalmam Istennel lenni és írni, így megkockáztattam, hogy a szállodaszobában írjak, fiam és férjem társaságában. A TV be volt kapcsolva. Walkman hallgatót tettem a fülemre, hogy ne halljak. Nem volt hova mennem!

Jogosan vonom meg tőled a jó körülményeket.

Miért Uram?

Miért? Azért, hogy megtanítsalak Istenedután vágyakozni. Várj, amíg egyedül leszünk!

Bocsáss meg!

Megbocsátok, dolgozz tehát így is, miközben zavarnak.

Hogyan Uram?

Engedd meg nekem, hogy füledbe suttogjam minden vágyamat. Vassula, vágyakozz utánam!Használd fel a kegyelmeket, amelyeket neked adtam. Ne feledd el, nemcsak kezem használja kezedet; füledet is megnyitottam. Megmutattam, miképpen láss, és hogyan érezz meg engem, használd tehát a többi kegyelmet is!Szeretlek.

Jézus?

Én vagyok az, Vassula.

Újra együtt vagyunk ily módon.

Igen, de nem sokáig. Ne tartogass engem Későbbre csupán azért, mert nem folytatod korábbi életstílusodat. Tarts szívedbe zárva gyermekem!

Uram, nagyobb megpróbáltatásaim lesznek?

Ó igen. Sok, komolyabb megpróbáltatássalkerülsz szembe.

Sóhajtottam.

Bízzál bennem! Közeledben leszek. Hiszen áldozatom vagy! Miért akartam, hogy a gonoszok közt légy? Felkínállak nekik, hogy a bűnösök közt élj.

Hiszen én is bűnös vagyok! Mi a különbség? Hozzájuk hasonló vagyok.

Az vagy? Akkor miért akarsz hazajönni hozzám?

Mert szeretlek.

Magamhoz hasonlóvá alakítottalak,hogy képes légy másokat hozzám vezetni. Még jobban elszakítalak földi gondjaidtól. Várj, és látnifogsz, Vassula, igen. ² Szeress engem!Jöjj, fogd meg a kezem, ahogy tegnap tetted.

Később:

Vassula, írd le az aids szót!

AIDS?

Igen, cseréld fel az igazságosság szóval! Irgalmasságom kelyhe túlcsordult, és igazságosságom kelyhe megtelt. Ne hagyd túlcsordulni! Már korábban megmondtam neked, hogy megbánt engem a világ. A szeretet Istene vagyok, de az igazságosságIsteneként is ismernek. Gyűlölöm a pogányságot.

Később:

Kedves, be fogsz hatolni Testembe, látni fogod töviseimet és szögeimet.

Uram, miképpen fogom mindezt látni?

Látóképességet adok neked, hogy láss! Erőt adok, hogy kihúzd szögeimet és töviseimet!Újból keresztre vagyok feszítve.

De Uram, miért engedted Magad megfeszíteni?

Vassula, Vassula, enyéim elfogtak, kedveseim semmibe vettek. Jöjj, tisztelj, szeress engem!

Olyan szomorú hangon mondta, mint akit legjobb barátai hagytak el!

Szeretlek! Ragaszkodom hozzád. Mikor történik mindez?

Ó Vassula, ne rohanj elébem! Minden bekövetkezik a maga idejében. Jöjj!

De Te tudod Uram, hogy kívülálló vagyok, egy semmi, és nem tudom mi történik azon a helyen. Ki akarná megnézni papírjaimat ³? Ha hozzáférhetnének, arcomba dobnák az egész írást, kinevetnének, és lehet, hogy konfettiként szórnák szét körülöttem. Végülis, ki vagyok én, ha nem egy "hivatásos bűnöző"?

Ne feledd, ki az, aki téged vezet! Én Isten vagyok, emlékszel mit mondtál barátodnak, igen, a hitetlennek? Az én szavaim voltak azok: "Olyan vagy, mint az egér, amelyik az óriás elől menekül. Porszemvagy."

Valóban, egyik "hitetlen" barátunk kapott Istentől üzenetet. Később azt mondta nekem: "ez az üzenet fél perc alatt lerombolta húsz kemény év szemléletét. Miért kapok én, egy 'hivatásos bűnöző' ilyen üzenetet? De küzdeni fogok ellene, elmenekülök. " Nevettem! Aztán elmondtam neki Isten szavait.

Vassula, bízzál bennem!

Uram, én bízom. De az a problémám, hogy vajon Te miért bízol bennem? Nem kellene bennem bíznod, Uram, csupa jóakarat vagyok, igen, de, ahogy mondtad, nagyon gyenge. Ne bízz bennem! Nagyon bűnös vagyok.

Vassula, kimondhatatlanul gyenge vagy. Tudtam ezt öröktől fogva. De légy semmi, azt akarom, hogy semmi légy. Hogyan tudnám kinyilvánítani magam egyedül, ha ketten lennénk? Engedd, hogy szabad legyek mindig, és cselekedni fogok benned.Jöjj, támaszkodj rám!