Patrick de Laubier tanúságtétele (Genfi egyetemi profeszor) Isten kertjében a virágok vonzó sokfélesége minduntalan ámulatba ejt minket, és egyfajta csodálkozást, hitetlenkedést kelthet bennünk. A keresztény misztika története is felsorakoztatja a meglepetést keltő embereket, akiket először elvetettek az - inkább emberi, mint isteni - szempontok nevében, és csak később ismerték fel hitelességüket az utókor számára. Úgy tűnik, hogy jogosan beszélhetünk a lelki adományok bőségének növekedéséről, ami nem csupán a teremtmények válaszának tulajdonítható. Inkább Istennek abból a titokzatos tervéből ered, amelyet az egyházatyák Isten üdvözítő tervének neveztek. Vassula esetében nem annyira a teremtmény válasza, mint inkább a Teremtő szerepe kelti fel érdeklődésünket. Ebben a könyvben nem olyan önéletrajzot találunk, mint amilyen Lisieux-i Szent Terézé, hanem beszámolót Istennek egy szeretetteljes kezdeményezéséről. Tanítás ez és üzenet, sőt kinyilatkoztatás és vágyakozás - szinte könyörgés -, amellyel Isten fordul teremtményei felé. A felhívás nem új. Évszázadokon át visszhangzik, és talál válaszra a figyelmes lelkekben. Ami valóban új benne, az a felhívás módja és hangneme. Egy asszony esete tárul elénk, aki harminc éven át alig gondolt Istenre. Azután hirtelen, a teljes világi jólét közepette, angyal szólítja meg, és három hónapon át készíti fel arra, hogy közvetlenül Krisztussal találkozzék. Mindez úgy történik, hogy szinte folyamatos látomások és természetfeletti jelenések kíséretében jegyzeteket ír. Más példák is eszünkbe juthatnak. Megemlíthetnénk Római Szent Franciskát a XV. századból, Taigi Anna Máriát a XIX. századból, de Armida Mária Conception-t, Bossis Gabriellát és Sevray Máriát a XX. századból. Mindegyik említett esetben világban élő nőkről van szó, akik majdnem mind házasok, bensőséges lelki életet élnek, extázis nélkül, Jézus, a Boldogságos Szűz és az angyalok jelenlétében. Nincs mindegyiküknek látomása, de mindegyik arra hivatott, hogy sugalmazott üzeneteket írjon le, s ez tette őket kiváltságos tanúkká. Azt mondhatnánk, hogy ők a mindennapi elfoglaltságok közepette megélhető belső lelki élet kiválasztott prófétái. Vassula esetében Isten hasonló módon lép be mindennapi életébe, mint Római Szent Franciskánál: a nap egyes részeit világunk sorsára vonatkozó tanítások szövik át, valamint megdöbbentő látomások a mennyről, a tisztítótűzről és a pokolról. Tanúivá válunk - szinte megtapasztalhatjuk egy beszélő partner egymást követő csodálatos kinyilatkoztatásait, aki éppúgy emberi, mint isteni, aki közli nevét és üzeneteit, de mindig tiszteletben tartja annak a személynek a szabadságát, akit kiválasztott. Vassula ugyan látja és megtapasztalja ezt a jelenlétet, amely egyszerre közeli és intenzív, mégsem mentesül hite megvallásának követelménye alól. Jeleneteket láthatunk egy átlagos, mindennapi életből, amely meglepően csodálatossá vált valamely megfoghatatlan, de valós jelenlét által, aki úgy fogadja el Vassulát, mint amilyen mindennapi életében: vonzó, sportos feleségnek és családanyának. És mégis ilyen átlagos körülmények között kapott a világ prófétai üzenetet. Minden egyes lélek kap meghívást erre a bensőséges kapcsolatra, a világot pedig egészében szólítja megtérésre, hogy felkészüljön Isten országának eljövetelére. Az Evangéliumban Krisztus megadja nekünk a lelkek megkülönböztetésének módját: gyümölcséről kell megítélnünk a fát. Eddig már sok embert térített meg az üzenet. Különösen olyanokat érintett meg, akik egyáltalán nem készültek fel arra, hogy a megszokott módon fogadják Krisztus üzenetét. A hívők is új lendületet kapnak általa a megtérésre. Ezt az üzenetet csak a hit szemszögéből lehet megérteni, ami arra utal, hogy a Szeretet sokkal találékonyabb, mint gondolnánk. A szkeptikusokat komolyabb érvelés sem győzné meg, ami a szöveg olvasását viszont megnehezítené. Engedjék meg, hogy személyes tanúvallomást tegyek. Egészen más misztikus írásokat olvasni, mint találkozni azzal a személlyel, aki lejegyezte. Így tapasztalhattam meg saját magam, hogy a kegyelem nem rombolja le az emberi természetet, amikor Isten olyan küldetést ad valakinek, amely messze meghaladja az emberi lehetőséget. Vassula korunk asszonya maradt, akivel bárki beszélgethet, hogy ráébredjen: Isten szeretete mindnyájunkhoz szól, és Isten sokkal jobban szeret minket, mint ahogy képzeljük. Szent Pál így fejezte ezt ki: ez Isten botránya, pontosabban a kereszt botránya.
Robert J. Carroll nyugállományban lévő diplomata tanúsága („Akkoriban az USA nagykövetségén diplomataként dolgoztam Svédország fővárosában, Stockholmban”) „Én vagyok a te őrangyalod, és Dániel a nevem.” Vassula Ryden élete elképzelhetetlen fordulatot vett és végleg megváltozott e szavak után, melyeket minden nehézség nélkül és titokzatos módon írt le a kezében lévő ceruza arra a cédulára, amelyre vásárolni valóit készült feljegyezni. E pillanatra visszaemlékezve Vassula maga is csodálkozik, hogy nem ijedt meg és nem vesztette el lélekjelenlétét a történtek láttán. Lelkierejét életének akkori szakaszában valószínűleg nem lehet összehasonlítani azzal, amivé a rákövetkező isteni gyámság és roppant megpróbáltatások között vált a Dhakában, Bangladesh fővárosában átélt délután óta. De még akkor, fokozatos, mély lelki megtérése előtt is csodálkozva és örömmel fogadta, hogy ez éppen ővele történt. Férje, Per Ryden, a fejlődő országokat támogató mezőgazdasági program szakértője, tanulmányai során valamelyest megismerkedett a misztikus teológiával és igyekezett Vassulát megnyugtatni, hogy már más halandóval is történt hasonló esemény. Egyik fia, kevesebb teológiai megalapozottsággal így fejezte ki magát: „Mama, ez olyasmi, mint ami Mózessel történt!” Vassula legjobb barátnője, egy francia-svájci közszolgálati alkalmazott, aki akkoriban szintén Dhakában élt, számolt be nekem nemrég arról, hogy Vassula 1986-ban egy napon lunch közben mondta el neki élményét. „Lehet, hogy azt fogod hinni, hogy megbolondultam,” mondta Vassula, „de üzeneteket kaptam őrangyalomtól.” Beatrice nem tudta, mit higgyen, csak annyit tudott, hogy Vassula eddig éppúgy a realitások talaján állt, mint többi ismerőse. Amikor azonban Beatrice elolvasta Dániel angyal Vassulához intézett szavait, szeme megtelt könnyel. Elmondta Vassulának, hogy a szavakból áradó gyengédség és szeretet meggyőzte őt az isteni eredetről. Nagy öröm és reménység töltött el, amikor először hallottam az 1991-ben Pittsburgben felvett magnószalagról Vassula történetét saját szavaival. Kezdetben hihetetlennek tűnt, de Vassula nyílt őszinteségéből és a felolvasott üzenetek fenségességéből megbizonyosodtam arról, hogy ez igaz ügy. Az Úr szól hozzánk világosan és erőteljesen éppen akkor, amikor nagyon rá vagyunk szorulva vezetésére és bátorítására. Akkoriban az USA nagykövetségén diplomataként dolgoztam Svédország fővárosában, Stockholmban. Egyenesen az én szívemhez szóltak ezek az üzenetek, melyeket lehetőség szerint igyekeztem másokkal is közölni. Magam is meglepődtem, hogy csupán Svédországban mily széles körben terjedtek el. Azóta megtapasztalhattam, hogy az USA-ban is hasonló hatást ért el, majd a világ más részein is, eltekintve némelyek előrelátható gúnyolódásától és rosszindulatú támadásától Vassula ellen. Láttam valóságos és félreérthetetlen gyümölcseit. Igyekszem másokkal együtt magam is terjeszteni e felemelő szavak hírét, mert erőteljes és maradandó módon érintik meg az embereket. Meg kell említenem, bár magától értetődik, hogy akik e vigasztaló üzenetek terjesztésében jelentős szerepet játszottak, Vassulát is beleértve, nem jutottak ezáltal anyagi előnyökhöz. Akik a legtöbbet tették azért, hogy az egység és a Teremtőnkkel való bensőséges szent kapcsolat apostolságát továbbadják, kivétel nélkül saját maguk adták ehhez a fedezetet. Azt hiszem, továbbra is örömmel fogják meghozni ezeket az áldozatokat, mert abban az áldásban részesültek, hogy nap, mint nap láthatták, miként segítik az üzenetek közvetlen környezetüket és szélesebb körben a népeket és nemzeteket. Ezek az üzenetek gazdag reményt nyújtanak Isten gyermekeinek és egész teremtésének. Mi is úgy véljük, ahogy Connecticutban mondta nemrég egy nagy tisztelettel körülvett pap, hogy „Vassula Ryden a mi korszakunk legjelentősebb prófétája” . Ez az eseménysorozat, mely Vassula őrangyala által kezdődött, sokunkat rádöbbentett arra, hogy mennyire valóságos Isten szeretetteljes párbeszéde, amelyet gyermekeivel folytat a Biblia lapjaitól kezdve a nagy misztikus írókon keresztül egészen a mi, példátlan racionalizmussal átszőtt modern korszakunkig. Ahogyan Michael Kaszowsky atya, a lengyelországi kattowicei szeminárium tanára ezt kifejezte: a hiteles magánkinyilatkoztatások a Szentírás mélyebb megismerésére segítenek, és éhséget keltenek Isten Szavára. Abban a szerencsében részesültem, hogy ismerhetem a következő bevezetés íróját, Michael O'Carroll atyát, a szeretett és elismert teológust, aki Vassula lelki tanácsadója rendkívüli élményeinek utóbbi éveiben. O'Carroll atya bölcsességével és tudásával igyekszik kiértékelni és megvilágítani a kereszténység nagy misztikus hagyományát. Ő az az ember, akinek elegendő csupán jóságos és szelíd jelenlétében időzni ahhoz, hogy fellelkesedjünk. Az a tény, hogy ez a teológus és szentéletű ember, akit nemrég ismertem meg, teljes szívével támogatja az „Igaz élet Istenben” üzenetet, megerősít abban, hogy e szépséges üzenetek isteni ihletettségűek. Michael atya leírja, milyen hálát érzett, amikor nemrégiben elolvashatta Vassula kezdeti párbeszédét őrangyalával, ami megelőzte az „Igaz élet Istenben” üzeneteket. Mások pedig, akik már olvasták az üzeneteket, újból erős érintést kapnak - ahogy én is - amikor hozzájutottam e szent párbeszédet tartalmazó füzetek egyikéhez és elolvashattam, hogy miként kezdődött. Jómagam, akár Vassula, hagytam életem évtizedeit tovatűnni anélkül, hogy ezen az egy világon kívül a másikra szenteltem volna csupán egy gondolatot is, így könnyen beleéltem magam Vassula helyzetébe. Azonosítani tudtam magamat az ő reakcióival, amikor őrangyala szelíden felfedte előtte az egyetlen valóságot, amit számba kell venni, a szerető Istent, aki jobban ismeri, és jobban gondját viseli az embereknek, mint ahogy el tudnánk képzelni. Ahogy az angyalokról és más mennyei megnyilvánulásokról szóló megsokasodott könyvek olvasói bizonyítják - és ahogy II. János Pál pápa oly ékesszólóan írta - az emberi lélek ki van éhezve arra, hogy bensőséges kapcsolatba kerüljön a személyes Istennel. Oly éhség ez, amit nem lehet kielégíteni hamis miszticizmussal, mint a világmindenségben lévő, értelemmel nem rendelkező erőkre való hivatkozással, melyekben nincs jelen az okozat nélküli Ok és az emberiség Megváltója, aki valóban itt élt a Földön. Még a kételkedők is fölismerhetik, hogy Vassula üzenetei a legszentebbek közé tartoznak, és napjaink híres hittudósai úgy vélekednek, hogy magában hordozza a hitelességet. Ma sokan vallják magukat közömbösnek Istennel kapcsolatban. Ezek az üzenetek alapul szolgálhatnak arra, hogy barátságra lépjünk Vele. Isten talán éppen ezért választott ilyen embert, mint Vassula, aki annyira távol volt Tőle, hogy emiatt nem volt bűntudta vagy hiányérzete. Boldog megelégedettségben élt, és más emberekhez hasonlóan túl sok elfoglaltsága volt ahhoz, hogy lelki dolgokkal foglalkozzon. Sokan elégedetlenek avval, hogy merre tart a civilizáció, és Istent okolják az emberiség szenvedéséért. Vassula a mi nevünkben is szólt, amikor egyszer megkérdezte, miképpen engedheti meg a szerető Isten a szenvedést. Úgy találom, hogy erre kapott válasza megvilágosít és megvigasztal. Talán akik hasonlóképpen aggódnak, felfedezhetik a Vassulának adott isteni kinyilatkoztatásokban a szerető Atyát, aki lehajol a mennyből, hogy vezessen és megerősítsen, majd elhozza országát a Földre, amikor lakóhelyet vehet szívünkben. Ez a könyv megérintheti azokat is, akik kitartanak az állelkiség és álvallásosság mellett, ami minden oldalról körülvesz bennünket és kioltja az őszinte lelkiséget és elmélkedést. A személyes Isten, aki nemcsak örök boldogságot ígér, hanem feltételeket is szab azoknak, akik válaszolnak Neki, sohasem volt általánosan népszerű. Itt azonban az Úr Vassula által új meghívást küld azoknak, akik elvesztették a reménységet, de akik Istent jobban megismerve könnyebben elfogadhatják Őt mint szerető Atyát. Az Úr isteni bölcsességében tudja, miként érintse meg a szíveket. Amikor Vassula 1986. december 30-án megkérdezte: „Uram, Te vagy az, aki Mózest megszólítottad?”, a következő választ kapta: „Ugyanaz az Isten vagyok. Korszak, ó korszak! Te nem veszed számba, hogy én, az Isten, minden hűséges szív felett felragyogok. Mindig meg fogom találni annak módját, hogy hívjalak benneteket. »Eno o cosmos ekhi afissi to Foss, Egho, o Megas Theos tha vro messon na ertho ke na sas fotisso.« { Bár a világ elhagyta a világosságot, én, a mindenható Isten, megtalálom annak módját, hogy rátok ragyogjak - görögül. } Én, az Isten, szeretlek benneteket, növeljétek irántam való szereteteteket!” Vassula esetében is úgy történt, ahogyan a legtöbb hiteles misztikus élményben, mint Lourdes-ban, Franciaországban, és Fatimában, Portugáliában: angyal jelent meg az isteni kinyilatkoztatás előtt. Vassula egyedülálló adományként megőrizhette az őrangyalával történt beszélgetések naplóját és megoszthatja velünk. E társalgást olvasva kevesen vonhatják ki magukat a drámai hatás alól, amikor rádöbbennek, hogy valóban léteznek őrangyalok és Isten mindannyiunk mellé rendelt egyet. Vassulától megtudjuk, hogy ez fontos és komoly valóság, nemcsak legenda vagy kitalált történet a gyermekek szórakoztatására. Nem komolytalan, láthatatlan barátság, ahogyan Vassula kezdetben felfogta. Őrangyalunk mindazt jelenti számunkra, amit gyermekkorunkban róla megtudtunk, és még annál sokkal-sokkal többet. Vassula számára ébredést jelentett, amikor kezdte felfogni angyala jelenlétét. A legfontosabb azonban az volt, hogy felfogta, nemcsak Isten angyala van mindig velünk, hanem maga az Isten is. Vassula nem értette, hogy az Úr miért választotta ezt a példátlan és egyedülálló módot, hogy üzenetét továbbadja. A kézírásban esetenként megnyilvánult az Ő élő jelenléte. 1986. november 18-án ezt a választ adta: „Azáltal, hogy téged ilyen módon hívlak, másokat is vezetni akarok, azokat, akik elhagytak, és nem hallgatnak rám. Emiatt van ez írott formában. Én, Jahve, emlékeztetni fogom őket e hívásban sok eseményre, hogy szeretteim közeledjenek hozzám. Fogadd el ezt a módot, ahogyan vezetlek! Arra buzdítom a kis hitűeket, hogy rám építsék hitüket. Ez a hívás azoknak szól, akik elutasították Szavamat, hogy visszahozza őket, és olvassák Szavamat. Arra szolgál, hogy megmondja nekik, az én Szavam eleven, szent és áldott. Azért van ez a hívás, hogy fölébressze őket. Ez a szeretet és a béke hívása. Ez a hívás emlékezteti őket, hol kezdődött életük alapjainak a lerakása, és hogy én, az Isten vagyok az ő Teremtőjük. Arra akarom őket emlékeztetni, hogy nem apátlanok, és szeretem őket.” Vassula azt is megtudhatta, hogy az üzenetek gerincét a hozzánk szóló „szerelmes levél” képezi. Illő tehát, hogy írott formában kapjuk a személyes üzenetet. Formájától függetlenül ezek az írások sok szívet és lelket fognak megérinteni, beleértve azokat is, akik úgy vélték, hogy nem kerülhetnek személyes kapcsolatba az isteni természetfelettiséggel. Az Úr azt mondja Vassulának, hogy hagyjuk el az ő nevét és tegyük helyébe a sajátunkat, mert ez az írás mindannyiunkhoz szól. Valóban meggyőző élmény, amikor ilyen személyes, direkt formát öltenek az Úr üzenetei, ahelyett, hogy csupán megfigyelőként olvasnánk Vassula élményét. Azok számára, akik még a sötétségben és összevisszaságban tapogatóznak, ez a fényes nappal felvirradtát jelentheti, ahogy Vassulával történt. Lelki útjuk bármely szakaszát járják is az olvasók, ezekben az üzenetekben az Úr irántunk való nagy szeretetének kifejezését láthatják. Sokan többet szeretnének kapni abból a szelíd szeretetből, bölcsességből és igazságból, mint amit az angyal-párbeszédekből megismertek. Ha készek rá, szívük szelíden közelebbi kapcsolatba kerülhet az igazi békével, szeretettel és örömmel, és megtapasztalhatják a lét mélyebb értelmét, amennyiben felfedezik az igaz életet Istenben. Aki ezt önök közül megteszi, annak angyala éppúgy fog örvendezni, mint Vassula őrangyala, Dániel. |