Ez könyv egy sorozat második része, s ott folytatódik, ahol az első befejeződött. (Az első rész magyarul a “Krisztus Ítélőszéke előtt” címmel jelent meg 1997-ben ­a lektor.) A benne foglalt üzenet mégis érthető azok számára is, akik az előző kötetet nem olvasták, bár ebben az esetben néhány utalás homályosnak tűnhet. Mivel a sorozat egy szellemi vándorút leírása, az első kötetben találhatók olyan dolgok, amelyekre a második épít.

Mint ahogy azt a “Krisztus Ítélőszéke előtt” előszavában már elmagyaráztam, ezek a könyvek sorozatos “prófétai átélések” leírásai. Sokszor tanácsolták, hogy jobb lenne, ha mindezeket képzeletbeli, vagy allegorikus regény formájában írnám le, mert akkor sokkal több emberhez eljutna. Lehet, hogy ez igaz, de nem az a célom, hogy minél többen olvassák, hanem hogy hűséges maradjak az üzenethez, melyet rámbíztak, s olyan pontosan adjam át, amennyire csak tőlem telik. Ha úgy tüntetném amit leírtam, mintha a saját fantáziámból származna, akkor nem lennék becsületes, és megbántanám az Igazság Lelkét.

Mivel a “Krisztus Ítélőszéke előtt” üzenetét a különböző keresztény felekezetek és mozgalmak széles skálája befogadta, sőt a konzervatív felfogású evangéliumi gyülekezetek is szívesen fogadták, szeretném most még alaposabban elmagyarázni, hogy mit értek “prófétai átélésen” , hogyan kaptam azokat az üzeneteket, amikről ezek a könyvek szólnak, és hogyan látom a jelenkori prófétikus megtapasztalások bibliai alapjait.

A Bibliai prófétai átélések természetüket tekintve igen sokfélék, mint ahogy az általam kapott, s előttem kibontakozó kijelentések is sokfélék voltak: álmok, látomások, vagy “elragadtatások” - ahogyan a Biblia nevezi ezeket. Ilyen prófétikus álmok, látomások és elragadtatások sokhelyütt szerepelnek a Bibliában, és régóta megszokott módjai annak, ahogy az Úr szól népéhez. Manapság egyre több kereszténynek vannak ilyen prófétikus átélései. Ezt általában úgy értékelik, hogy ily módon teljesedik be, amit Péter apostol - Jóel prófétát idézve - Pünkösd napján megprófétált:

“És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az Én Lelkemből minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.

És éppen az Én szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az Én Lelkemből, és prófétálnak. ” (ApCsel .2:17-18)

E szerint az igerész szerint az álmokon, látomásokon, és próféciákon keresztül kapott prófétai kijelentések igen gyakoriak lesznek az utolsó napokban. Mivel napjainkban a keresztények által kapott kijelentések drámai módon megszaporodtak, érthető miért tekintik ezt jelnek arra nézve, hogy valóban az “utolsó napokban” élünk.



A valódi megkülönböztetése a hamistól

Jézus azonban arra is figyelmeztetett, hogy az utolsó időkben sok “hamis próféta” támad (Máté 24 :24). Ez annál is inkább várható, mivel maga az Úr tanította, hogy minden alkalommal, amikor ő búzát vet a szántóföldbe, az ellenség is eljön, hogy “konkolyt” vessen a búza közé (Máté 13 :24-30). A “konkoly” hasonlít a búzára*, és lehet, hogy az íze is olyan mint a búzáé, azonban mérgező. A Sátán azonnal megpróbál mindent utánozni, amit Isten cselekszik, hogy zűrzavart keltsen, és megtévessze még a választottakat is. De nem tehetné, ha Isten nem engedné meg neki. Az Úr nyilvánvalóan azt akarja, hogy megtanuljuk megkülönböztetni a valódit a hamistól; és megengedi, hogy a hamis próbára tegye a valódit; azért, hogy ezzel az igazit megtisztítsa.

(* Mind az ókori, mind a mai Izraelben gyakori egy olyan gyomnövény a búzavetésekben, amely külsőleg valóban nagyon hasonlít a búzára, de mérgező a termése: Mivel a két növény magvai is hasonlóak, még rostálással is nehéz elválasztani őket. A Károli-fordításban ( Mt 13) ez a gyom “konkoly” néven szerepel, bár a nálunk honos igazi konkoly - amelynek termése szintén mérgező - egyáltalán nem hasonló a búzához. - a lektor)

A hamis próféták elterjedésén nem kell meglepődnünk; inkább arra sarkalljon bennünket, hogy még nagyobb elszántsággal keressük az igazit. Ha nem akarjuk, hogy a hamissal becsapjanak bennünket, nem az a megoldás, hogy minden próféciát elutasítunk, hanem hogy felismerjük az igazit. Akik nem tanulják meg az igazit a hamistól megkülönböztetni, az elkövetkezendő időkben egyre jobban ki lesznek téve a megtévesztésnek. Ha Isten valamit elültet, azt azért teszi mert a jövőben szükségünk lesz rá. Ha nem vetjük be a szántóföldet, hanem parlagon hagyjuk, akkor csak gyomot arathatunk. Akik nem fogadják be azt, amit Isten napjainkban cselekszik, végül azt fogják aratni, ami vadon nő: a gyomokat.

Isten kezdettől fogva következetesen megadta a lehetőséget az emberiségnek, hogy válasszon a jó és a gonosz, a hamis és az igazi között. Ezért ültette az Édenkertbe mind a Jó és Gonosz Tudásának Fáját, mind pedig az Élet Fáját. Nem azért ültette oda a Tudás Fáját, hogy elbukjunk, hanem hogy bizonyíthassuk Iránta való engedelmességünket és szeretetünket. Nem létezhet valódi, szívből jövő engedelmesség ha ugyanakkor nincs valódi lehetőség az engedetlenségre.

Ugyanígy, az igazi tanítókra és igazi tanításokra mindig árnyékot vetnek a hamis tanítók és tanítások; az igazi prófétákra és igaz próféciákra pedig a hamis megfelelőik. Az Úr megengedi az ellenségnek, hogy “konkolyt” vessen a búza közé, hogy próbára tegye a szívünket. Akik szeretik az igazságot, meg fogják tudni különböztetni az igazit a hamistól, és akiknek szívük tiszta, meg fogják tudni különböztetni a tisztát a tisztátalantól. Az, hogy az Úr figyelmeztetett bennünket az utolsó idők hamis prófétáira, magában foglalja, hogy lesznek igaziak is, különben egyszerűen azt mondta volna, hogy az utolsó időkben minden próféta hamis lesz. Vannak akik azt hiszik, hogy végül minden próféta valóban hamis lesz, ez azonban szöges ellentétben áll Jóel próféciájával, mely szerint az utolsó időkben Isten kitölti Szellemét, és látomásokat, álmokat és próféciákat ad ( Jóel 2:28-29).

Bár kétségtelenül megvan a veszélye, ha nyitottak vagyunk a prófétai kijelentésekre: álmokra, látomásokra, próféciákra, azonban sokkal nagyobb veszélyt jelent, ha teljesen elzárkózunk előlük. A kijelentéseket nem szórakoztatásunkra adja Isten, hanem azért, mert szükségünk van rájuk a mostani időkben. Jézus is erről tanított:

“Bizony, bizony mondom néktek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hág be, tolvaj az és rabló. Aki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az. Ennek az ajtónálló ajtót nyit, és a juhok hallgatnak annak szavára, és a maga juhait nevűkön szólítja, és kivezeti őket. És mikor kiereszti az ő juhait, előttük megy, és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól, mert nem ismerik az idegenek hangját.” ( Jn 10:1-5)

Az Úr juhai ismerik az Ő hangját. Nem tudják becsapni őket az idegenek, mert annyira jól ismerik a pásztor hangját, hogy meg tudják különböztetni az idegenek hangjától. Az egyik módja annak, ahogyan Isten kezdettől fogva szólt népéhez, a prófétai hang. Mivel tudjuk, hogy Isten nem változik, és a Biblia oly világosan beszél a látomásokról, álmokról és próféciákról melyek által Isten a saját népéhez szól, ezért kötelességünk, hogy megkülönböztessük az Istentől származó kijelentést az ellenségtől származó megtévesztéstől; másrészt, hogy helyesen értelmezzük és bölcsességgel alkalmazzuk az isteni üzeneteket.



A prófécia célja

A prófécia célja általában a bátorítás, felépítés, felnevelés. Életem és szolgálatom nagy része beteljesedett próféciákra épül. Szolgálatunknak szinte minden jelentősebb pontját próféciákon keresztül előre megmutatja az Úr, beleértve azt is, hova menjek szolgálni vagy tanítani. Fontolóra sem veszem, hogy bármit tegyek anélkül, hogy az Úr előre mondta volna. Jézus ugyanezt tette. Nem az emberi igények szerint cselekedett; hanem látta, hogy az Atya mit tesz, és ő is ugyanazt tette. Az időnk már túl rövid ahhoz, hogy olyan dolgokba fogjunk, amelyeket Isten nem mondott nekünk. Határozzuk el, hogy mindig megkérdezzük az Urat, mielőtt csinálnánk valamit, mert ez tesz bennünket gyümölcsözővé adott lehetőségeink között és a rendelkezésünkre álló idő alatt.

Ismerek olyanokat, akik prófétai kijelentés alapján sikeresen építették fel szolgálatukat vagy gyülekezetüket. De ismerek olyanokat is, akik hajótörést szenvedtek, vagy nagy vargabetűket tettek, mert rosszul ítélték meg a prófétai kijelentéseket. Ezeknek a problémáknak a nagy része onnan származott, hogy bár valódi kijelentést kaptak Istentől, mégsem tudták helyesen értelmezni, illetve alkalmazni. Lehet, hogy vannak akiknek ez túl bonyolultan hangzik, de a Szentírás világosan mondja, hogy szükségünk van a próféciákra, amelyeket meg kell ítélnünk, és helyesen kell alkalmaznunk. Ha ettől a bibliai bölcsességtől eltérünk, azt drágán kell megfizetnünk.

Jézus azt mondta: “Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Istennek hatalmát.” ( Mt 22 :29). Manapság sokan követnek el hibákat azért, mert ismerik ugyan az Irásokat, de nem ismerik Isten hatalmát. Akik pedig ismerik Isten hatalmát, gyakran azért követnek el hibákat, mert nem ismerik úgy a Bibliát ahogy kellene. Ha szeretnénk ezeket a hibákat elkerülni, akkor mind az Írásokat, mind Isten hatalmát ismernünk kell. A prófécia soha nem helyettesítheti a Bibliát, és a Biblia sem a próféciát.

Sok-sok órát töltöttem konzervatív evangéliumi felekezetek, gyülekezetek és missziók vezetőivel, akikhez Isten álmokon, látomásokon és próféciákon keresztül kezdett szólni - noha ez többnyire nem illett bele a teológiai felfogásukba. Az utóbbi időben ez oly gyakorivá vált, hogy azon tűnődtem, van-e még egyáltalán olyan közöttük, akihez Isten nem szólt még így. Szinte állandóan keresnek bennünket (a “ Morning Star” központot) azok, akik szeretnék megérteni, hogy mi is történik velük. Azt nem is sejtik, hogy nekünk is éppen annyira szükségünk van a konzervatív evangéliumi keresztények segítségére, mint nekik azokra, akiknek már van valami tapasztalatuk a prófétai ajándékok használatában. Ahhoz, hogy az Eklézsia* elérje azt az érettséget, amire rendeltetett, létre kell jöjjön az egység azok között, akik ismerik az Írásokat, és azok között, akik ismerik Isten hatalmát. Ez a folyamat az utóbbi időben felgyorsult.

(* Az eredeti szövegben sokhelyütt előforduló “Church” szót ebben a könyvben a szövegösszefüggés szerint kétféleképpen adtuk vissza: ha általánosságban a megváltottak egyetemes közösségéről (Krisztus Testéről, Menyasszonyáról) volt szó, az “Eklézsia” szóval; ha pedig pedig inkább a jelenlegi egyházak, felekezetek, stb. összességéről, az “Egyház” szóval fordítottuk - a lektor. )

Gondosan kutattam a Bibliát, hogy lássam, az átéléseimből leszűrt tanításaim összhangban vannak-e az Írásokkal, s arra a meggyőződésre jutottam, hogy igen. Bevallom, hogy néhány ilyen prófétai átélés után teljesen új színben láttam meg néhány igerészt, de azt gondolom, hagy a prófétai kijelentéseknek éppen ez az egyik célja.

A prófétai kijelentésekre nem szabad hitünk alapigazságait ( doktrinákat) építeni. Erre a célra a Bibliát kaptuk, és hiszem, hogy a Bibliában lévő alapigazságok köre teljes, és semmit nem szabad hozzátenni. Azonban maga a Szentírás is tele van olyan prófétai kijelentésekkel, amelyek azért adattak, hogy megvilágítsák az Ige egyes részeit.

Nagyszerű példa erre az Új Szövetségben Péter apostol elragadtatása, melynek hatására elutazott Kornéliusz házához, s ezzel megnyitotta a hit ajtaját a pogányok számára. Ez a prófétikus élmény és annak gyümölcse világossá tette a Jeruzsálemi Gyülekezet számára, az Úr azt akarja, hogy a pogányoknak is hirdessék az evangéliumot. Erre a prófétikus átélésre azonban nem alapítottak új hittételt, csupán megértették, amit az Írások mondtak, s amit maga az Úr is tanított nekik, amíg velük volt, de amiről az apostolok már elfeledkeztek.

Hasonlókat tapasztaltam én is e két könyvben leírt átéléseim hatására: sokszor emlékeztettek a saját magam által hirdetett, vagy másoktól hallott olyan tanításokra; melyek csak felületesen valósultak meg az életemben. Ezért prófétikus átéléseim sokszor nagyon megrázóak voltak számomra, ugyanakkor életbevágóan fontos kiigazítást, sőt ítéletet jelentettek életemre, illetve tanításaimra vonatkozóan. Mivel a kijelentéseket én kaptam, ezért magamra vettem őket, és nem feltételezem, hogy ezek a helyreigazítások és feddések mindenkire egyformán vonatkoznak. Azonban hiszem, hogy közülük sok; vagy talán a legtöbb, általánosan alkalmazható a mai hívőkre.

A beszélgetésekben számos visszatérő téma található. Nem csak mondatok ismétlődnek, hanem bizonyos témák más-más nézőpontból újra felbukkannak, vagy pedig különböző helyzetekben újabb megfogalmazást nyernek. Úgy gondolom, az Úr talán az én lassú és nehéz felfogásom miatt tette, mint ahogy például Péter apostolnak is újra és újra el kellett ismételnie bizonyos dolgokat. Tisztában vagyok vele, hogy az ilyesfajta ismétlések nem javítják a könyv stílusát, ám ezúttal nem a szép stílus volt a célom. Valójában, ahányszor megismétlődik valami, annyiszor növekszik a valószínűsége, hogy meg is gyökerezik bennünk. Ezért aztán megpróbáltam pontosan úgy ismételni mindent ahogy, és ahányszor csak hallottam.



A prófétai átélések

Érthetőnek tartom, ha ezeknek a kijelentéseknek egyike-másika, a természete és formája miatt teológiai problémát okoz valakinek. Az egyik ilyen felmerülő kérdés bizonyára az lehet, hogyan találkozhattam és beszélhettem olyan ó- és újszövetségi, valamint egyháztörténeti szempontból jelentős személyekkel, akik már régen meghaltak. Azonban a Bibliában is vannak erre példák: például az az eset, amikor az Úr Mózessel és Illéssel beszélt. Illést anélkül, hogy meghalt volna, fölvitték a Mennybe, Mózes azonban meghalt. Egy másik eset lehet az, amikor János apostol a földre esik hogy imádja az angyalt (Je1.22:9). Az angyal ekkor megfeddi, és azt mondja, hogy ő is csak az egyik szolgatársa Jánosnak és testvéreinek. Sokan ezt úgy értelmezik, hogy ez az angyal azok közé a szentek közé tartozott, akik korábban már meghaltak, és az Úr magához vette őket.

Megértem, ha valakinek ezt nehezére esik elfogadni. Azonban lehetséges egy másik magyarázat is. Különbség van a prófétai átélés és a valóságosan megtörtént események között. Például amikor Ezekiel próféta a Szellem által elragadtatott és Jeruzsálembe vitetett, kétségtelenül nem járt ott testi valóságában a földi városban, annak ellenére, hogy ez az élmény a próféta számára nagyon is valóságosnak tűnt. Egyéb átélései között is sok hasonló lehetett: ezeket nem testben élte át, azaz nem a fizikai valóságban történt események voltak, hanem olyan prófétai megtapasztalások, amelyek által a száműzetésben élőknek szóló üzeneteket kapott.

Hasonlóképpen, bár ezek az átélések és személyek nagyon is valóságosnak tűntek számomra, magam sem tudom megmondani, hogy tényleg beszéltem-e ezekkel a személyekkel a Mennyben. Abban hiszek, hogy ezeket a prófétai átéléseket azért kaptam, hogy bizonyos üzeneteket közvetítsenek számunkra, de azt nem tudom, hogy azok a helyek, melyeket a Mennyben láttam, valóságosak voltak-e, vagy csak azért láttam őket így, mert az üzenet közvetítése így kívánta.

Ugyanakkor, azt is lehetségesnek tartom, hogy ezek mégis valóságos helyek és személyek voltak. Nem hiszem, hogy a Szentírás alapján ezt a lehetőséget teljesen el kellene vetnünk, bár megértem, hogy egyesek számára ez elfogadhatatlan. Ahogyan Ábel ma is beszél, bár régen meghalt, a Bibliában szereplő személyek életpályája önmagában véve is üzenetet hordoz. Itt leírt megtapasztalásaim segítettek abban, hogy ezt az igazságot minden eddiginél élesebben meglássam.

Személy szerint én mégis inkább arra hajlok, hogy ezek csupán prófétai átélések voltak, és nem valóságos emberekkel beszéltem. Az egyik ami erre mutat, hogy ezek az élmények gyorsan elhalványultak. Például, sok embernek annyira “valóságosak” az álmai, hogy felébredve azt hiszik, ezek az események tényleg megtörténtek. Mégis, a legvalóságosabbnak tűnő álom is olyan gyorsan megfakul, hogy néhány órán belül teljesen el is felejthetjük az egészet. Az igazi átélések másképpen maradnak meg bennünk. Amikor valóban személyesen találkoztam az Úrral és az angyalokkal, az az élmény most - évekkel később is - épp oly eleven és valóságos bennem, mint amikor átéltem. Sok olyan álmot és látomást kaptam, melyben láttam az Urat, vagy angyalokat, de ezeknek az emléke gyorsan elhalványult. A könyvben szereplő átéléseim - nagyon kevés kivételtől eltekintve - ugyanígy hamar elhalványultak, és nem maradtak meg emlékezetemben olyan valóságosan, mint az igazi találkozások esetében.

Éppen ezért, amilyen hamar csak tudtam, igyekeztem leírni ezeket a prófétikus átéléseket. Néhány esetben ez nem sikerült, s mire oda jutottam, hogy leírjam őket, emlékeim már halványodni kezdtek. Határozottan éreztem ugyan a Szent Szellem segítségét, ahogy eszembe juttatta amit átéltem; mégis, minél több idő eltelt az átélések és lejegyzésük között, annál jobban aggódtam, hogy nem sikerül teljes pontossággal közvetíteni az üzenetet.

Tisztában vagyok azzal, ilyen esetekben dédelgetett hitelveim, sőt előítéleteim is könnyedén becsúszhattak az írásaimba, - s bár őszintén törekedtem rá, hogy ezt elkerüljem, - elismerem annak a lehetőségét, hogy ez néha mégis megtörténhetett. Emiatt, állandóan azért imádkozom, hogy a Szent Szellem vezessen engem is, amint írom ezt a könyvet, és azokat is, akik majd olvassák. Hiszen Ő azért adatott nekünk, hogy elvezessen bennünket az igazságra-és Jézushoz. Azért imádkozom, hogy az olvasó képes legyen megkülönböztetni ami igazság és ami Jézustól van, attól, - ami nem igazi és nem Tőle származik; ragadja és tartsa meg azokat, amik igazak - és vesse el mindazt, ami nem.



A Szentírás tévedhetetlensége

A könyvben sok helyen megpróbáltam az Úr szavait pontosan úgy idézni, ahogyan azokat nekem mondta; ezek mégsem “igék”, nem a Szentírás részei. Nem hiszem, hogy bármely prófétai kijelentést abból a célból kapna valaki, hogy az a Szentírás tekintélyét hordozza. A prófétai szó mégis nagyon fontos mind a helyi gyülekezetek, mind az egész Egyház számára, különben a Biblia nem buzdítana bennünket a következőképpen: “Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki ajándékokat, de leginkább pedig, hogy prófétáljatok” (1. Kor. 14 :1).

Máshol pedig:

“Aki pedig prófétál, embereknek beszél épülésre, intésre és vígasztalásra. Aki nyelveken szól, magát építi, de aki prófétál, a gyülekezetet építi.” (l. Kor .14:3-4).

A Szentírás sehol nem mondja, hogy a próféciák hittételek tanítása céljából adattak volna. Erre a Bibliát kaptuk. Azt sem mondja soha, hogy a prófécia csalhatatlan lenne, éppen ezért kell megítélnünk minden próféciát. Ugyanakkor, igaz az, hogy a prófécia épít. Mivel a prófécia a Szent Szellem ajándéka, ezért mindent ami Tőle származik, szentnek kell tekintenünk. Viszont, mivel embereken keresztül jön, nem szabad tévedhetetlennek vennünk.

A Szentírás, ahogyan eredetileg megírták, tévedhetetlen: az igazság kősziklája, tiszta kijelentés Istenről és az Ő útjairól, s azzal a bizonyossággal építhetjük rá életünket, hogy mindörökké megáll. A próféciát inkább úgy látom mint a mannát, melyet az Úr a pusztában adott népének. Az Úrtól van, segít táplálni bennünket a mindennapi életben, de ha megpróbáljuk hosszabb ideig megtartani, mint kellene, akkor megromlik.

A Biblia örökérvényű, és azért kaptuk, hogy az igazságra építhessük életünket, míg a prófécia tanításunkra, építésünkre és bátorításunkra adatott, hogy stratégiai módon napról-napra megtartson bennünket az Úr akaratában. Bármely kapcsolat minősége a felek közötti kommunikáció minőségétől függ. Az a kapcsolat, amelyben nincs folyamatos kommunikáció, el fog halni. Hiszem, hogy a prófécia valóban hatékony segítség az Úrral való mindennapi kapcsolat ápolásában és frissen tartásában. Gondolom, éppen ezért bátorít bennünket az Ige, hogy “különösen” törekedjünk erre az ajándékra.

Sok éven át kerestem, kívántam a prófétálás ajándékát - engedelmességből, hiszen az Ige erre buzdít, és mert szeretem a prófétai ajándékokat. Szeretem a prófétai átéléseket, bár majd mindegyik súlyos feddést jelentett számomra. Mégis sokkal többet imádkozom bölcsességért és a bölcsesség beszédének ajándékáért, mint más ajándékokért. Azt hiszem, hogy prófétai átéléseimben az Úr ezért jelenik meg szinte mindig a megszemélyesített “Bölcsesség” alakjában. Úgy gondolom, az igazán bölcs ember szereti a feddést, helyreigazítást, dorgálást, mivel t “életnek útja a tanító-feddések” (Péld Prófétai átéléseim alatt, minden esetben mélyreható és feltétlenül szükséges személyes kiigazításokat kaptam.

A könyvben szerepel néhány nagyon alapvető helyreigazítás, mely általánosságban az egész Egyháznak szól: Azokat a helyi gyülekezeteket kivéve, amelyek iránt személyes felelősséget hordozok, általában igyekszem, hogy elsősorban ne azokra a nehézségekre és bajokra nézzek, amelyek a Krisztus Testét sújtják. Az Eklézsia az Úr Menyasszonya, és óvakodom attól az elbizakodottságtól, hogy a Menyasszony bármiféle helyreigazításával próbálkozzam. Mint ahogyan Pál is magyarázta a korintusiaknak, mindnyájan csak bizonyos területre kaptunk felhatalmazást, és azt nem szabad túllépnünk.

Nincs jogom hozzá, hogy a más gyerekét megfegyelmezzem, de mint barát, esetleg beszélhetek a szüleikkel: s remélem, hogy ők is szabadon -odajönnek hozzám, ha úgy látják, hogy az én gyermekeim szorulnak kiigazításra. Azonban, a könyvben leírt megtapasztalásaim által azt mutatta az Úr, hogy a mai Egyház rettenetes katasztrófák felé halad, hacsak nem hajtunk végre alapvető pálya-kiigazítást. Úgy gondolom, magam is részes vagyok mindezekben, ezért ha azt kérdezed, mit kellene tennünk, csak azt tudom válaszolni, hogy én is keresem a választ. Keresem a további kijelentéseket, a mélyebb megértést az üzenetek jelentéséről, és nagyobb bölcsességet arra, hogyan alkalmazzuk mindezt helyesen.

Szeretnélek ismét figyelmeztetni benneteket, hogy tartsátok szem előtt: bár ezek a prófétai kijelentések nagyon valóságosak és életszerűek voltak amikor átéltem őket, néhány órával később már gyakran valószínűtlennek tűntek, és mikor le akartam írni, ezzel a problémával találtam szemben magam. Igyekeztem a tőlem telhető leghűségesebben lejegyezni, amit átéltem, de semmi esetre sem állítom, hogy minden pontosan úgy hangzott el, és úgy történt ahogy végül leírtam. Azonban - még ha bizonyos részletekre nem emlékeztem is pontosan, vagy nem tudtam mindent szó szerint lejegyezni - az üzenet mégis igaz, az Úrtól származik, és annak ideje közel van.



Rick Joyner

1998 novemberében