|
Róma, 2002 január 10. "Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és rád ragyog Krisztus." (Ef.5, 14) Kedves Igaz Élet Istenben barátaimUrunk Jézus Krisztus és mennyei Atyánk áldja meg családotokat! Mindnyájatoknak külön-külön is szeretném megköszönni fáradságos munkátokat az Úr üzeneteinek terjesztésében. Köszönöm azt is, hogy imádkoztatok, és misét is felajánlottatok értem és beteg családtagjaimért. Az alábbiakban újra azzal a jövendöléssel fogok foglalkozni, melyet Urunk 1991. szeptember 11-én adott, pontosan tíz évvel a szörnyű new-yorki nap előtt, melynek rettenetesek a következményei. Mielőtt azonban rátérek a prófécia elemzésére, szeretnék másról is néhány szót mondani. Akik ismernek, biztosan észrevették, hogy az elmúlt 16 év alatt folyamatosan kaptam és kapom az Úrtól a prófétai kinyilatkoztatásokat, a több mint 700 tanúságtételem egyikében sem foglalkoztam apokaliptikus kérdésekkel, nem használtam a világ végére utaló szavakat, és a kezemet sem emeltem magasba megjövendölve a világ végét (ahogy ezt sokan hamisan állítják rólam). Beszédeim ezzel ellentétben Urunk kedvességéről és gyengédségéről, az irántunk érzett végtelen szeretetéről szóltak, továbbá arról, hogy miként alakíthatjuk át életünket szüntelen imádsággá. Én az Úr kívánsága szerint szólítottalak meg és emlékeztettelek benneteket arra, hogy mi a Magasságbeli fiai és lányai vagyunk. Királyi származásunk van, mert a mi Atyánk a királyok Királya, Ő a Fenség és a Ragyogás, és mi az Ő országának örökösei vagyunk, és ennek tudatát senki, de senki nem veheti el tőlünk! Nagyon drágák vagyunk Isten szemében! Arról is beszéltem, hogy miként kellene jobbá tenni életünket, és hogy egységben kell élnünk, nem pedig megosztottan. A világ különböző egyházaihoz is szóltam, hogy béküljenek meg egymással és legyenek egyek, emlékeztetve őket arra, hogy mi mindnyájan, - az előkelő tisztségviselők is - bűnben élünk. Hogy miért? Mert megosztottságunk bűn, és a Szentírás azt mondja: "Aki tudja, hogy mi a jó, és mégsem teszi azt, bűnt követ el." (Jn 4, 17). Mindenki tudja tehát, hogy a megosztottság Isten akarata ellen való, mi pedig mind a mai napig megosztottak maradtunk. A Szentírást viszont nem lehet elvetni. Amikor Krisztus így imádkozott az Atyához: "mindnyájan egyek legyenek, amint Te Atyám énbennem és én Tebenned, hogy ők is bennünk egyek legyenek azért, hogy elhiggye a világ, hogy Te küldtél engem." (Jn 17, 21), Krisztus e könyörgése értünk, hogy legyünk egyek, egyértelműen azt sugallja, hogy az egész teremtés lelki egységben lesz (abban kell lennie), és ez az egység nem betűkön, vagy aláírt egyezményeken fog alapulni. Azonban ilyen lelki egység - mely az egész világot érinti - nem valósulhat meg Isten Szentlelke nélkül, aki kiárasztja hatalmát az egész emberiségre. A Szentlélek új apostolokat fog támasztani, akik elmennek a világ minden tájára, hogy evangelizáljanak, és az egész világot Krisztus-hitre térítsék. Tekintettel megosztottságunkra, és a világ jelenlegi állapotára mondhatom, hogy az Egyház gyengének bizonyul e téren. A Szentlélek ismerve hibáinkat, gyengeségünk és hitványságunk ellenére sem szűnik meg kegyelmét kiárasztani az emberiségre, elhalmozva minket ajándékaival. Ő jelen van nagy zúgást keltve, akkorát, hogy a süketek is meghallják, akik elbarikádozták magukat Tőle, és végül ki fogják nyitni előtte szívük kapuját, a halottak pedig újra életre fognak kelni és újra élni fognak, bár megszűntek létezni. Ez a megosztottság ugyan nem közvetlenül tőlünk, hanem még elődeinktől ered, mégis bűnösök vagyunk, mert továbbra is fenntartjuk megosztottságunkat. Az Egyháznak meg kell erősödnie, de erre az egység az egyedüli remény. Az egyetlen remény, a világ megváltozására, az evangelizálás. Ezért szeretném, ha az Egyház segítene nekem ahelyett hogy üldöz, nehogy hátráltassa a Szentlélek kiáradását! A világ, amilyennek ma láthatjuk, teljesen kaotikus. A káosz a nagy hitehagyás miatt van. Hitehagyottá vált a világ, amelyben Isten számára nincs hely, mert azt az önmegvalósítás foglalta el. A mai világ nem akarja dicsőíteni az Istent, és olyan időket élünk, amikor minden jót rosszra fordítunk. A keresztények egyre inkább elvesztik hitüket, aminek a megosztottság az oka, vagy mert minduntalan tévedésbe esnek. Ez a nemzedék nem él Isten szeretetében, ahogy a Szűzanya is mondta; a világ egoista, önző, kapzsi, gyűlölködő, kicsapongó, bűnben él, és ráadásul még Isten jóságát is tagadja. Miként remélhetjük, hogy hitelesnek tűnik az Egyház, a világ szemében, amikor békéről, szeretetről, egységről, testvériségről és megbékélésről beszél olyan országokban, amelyekben egymást gyilkolják az emberek, miközben mi saját köreinkben hasonlóképpen gyilkoljuk Krisztus Testét amikor mérgezett nyilakkal támadjuk egymást. Mi, Krisztus királyi háza népe, szégyenre cseréltük dicsőségünket. Isten mindnyájunkat hív, azt akarja, hogy legyünk egyek, "azért, hogy elhiggye a világ" (Jn 17, 21). Az Egyház csak akkor lesz képes megbékíteni a világot Istennel, ha az egység következtében meggyógyul és visszanyeri erejét. Abban a pillanatban, amikor újra erős lesz, le fogja győzni a sötét erőket, a gonoszságot, ami sötétségbe borítja a világot és megszűnik az ördög uralma. Amikor arról beszélek, hogy hitehagyottá vált a világ, természetesen ez nem mindenkire vonatkozik, de sajnos az emberek többségére igen. Az utóbbi időben azt tapasztaljuk, hogy minden eddiginél súlyosabban szenved a világ. Azt tapasztaljuk, hogy nagyon sok országban van háború, vagy nagyon sok ország sodródik háborús veszélybe. Világszerte nagy a pusztulás, és sok a betegség. Mindenütt növekszik a munkanélküliség. Már a súlyos hóviharok beállta előtt árvizek veszik el sokak életét. Szarvasmarhák és juhok ezreit kellett lemészárolni, ami tönkretette a gazdákat és húshiányt okozott, és az embereket elrettentette a húsfogyasztástól. Tűzvészek pusztítanak (mint Ausztráliában), és sárcsuszamlások temettek el sokakat Brazíliában. Kemény a tél mindenütt, százakat ér a fagyhalál Oroszországban és Lengyelországban. stb. stb… Vannak, akik minderre azt mondják, mindig is voltak ilyen események a történelem folyamán. De vajon állíthatjuk-e, hogy a múlt szeptember óta, vagy az azt megelőző két év óta még mindig ugyanabban a helyzetben vagyunk? Vagy súlyosbodott azóta a helyzet? Vizsgáljuk meg még egyszer az 1991. szeptember 11-i próféciát! Itt említem meg, hogy ha lett volna időm, már egy kis könyvet is írhattam volna az Igaz Élet Istenben üzenetek eddig beteljesedett próféciáiról. Sok ilyen van. Vannak olyan részek, melyeket biztosan nem sokan értettetek meg. Ilyenek például napjainkban az oroszországi történelmi események, a román Egyház, a második pünkösd üzenet, a két Tanútól, akik a Szentírás szerint isteni eredetűek, és akik Jézust és Szűz Máriát képviselik (a teljes magyarázatot lásd az 1991. december 24-i üzenetben, stb.). Ma is folyamatosan kapom az Úrtól az üzeneteket, aki még mindig arra vár, hogy megnyíljanak előtte a szívek. Szavai alapján nincs sok válasz a hívők részéről arra, hogy komolyan Isten mellett döntöttek-e, és ha igen, akkor aszerint alakítják-e életüket. Sokan közületek visszatértek korábbi szokásaikhoz, és ez újra a magvető példabeszédére emlékeztet minket. Egy másik példabeszéd, melyre felhívja figyelmünket az Úr, az az apa és a két fia története, amikor az apa kiküldi őket a szőlőbe dolgozni. Máshol pedig a talentumokra emlékeztet. A könyörületes Isten ránk árasztja szent kegyelmeit, hogy új életre kelthessen minket, és új életre keltse házát. Nem mindenki adott még teljes választ az Úrnak. Sokan langyosak, vagy ami ennél is rosszabb, közömbösek hívásával kapcsolatban. Mindnyájan tudjuk, mennyire végtelenül gazdag a mi Urunk az Ő kegyelmeiben. Sokan voltatok halottak (velem együtt) a bűnök és az Istennel szemben tanúsított közömbösség miatt akkor, amikor még az evilág dolgait követtük a Sátán könnyű prédái voltunk, akinek játékszereivé váltunk, mert ő uralta életünket. De Urunk szeret minket (amikor az angyal először beszélt nekem Istenről, azt mondta: Isten közel van hozzád, és szeret téged), oly nagyon szeret minket, hogy nem nézhette, ahogy a tűz felé tartunk. Ezért leereszkedett a mi szintünkre hogy elérjen minket, és hogy megmutassa végtelen irgalmát. És bár bűneink miatt halottak voltunk, Ő újra életre keltett minket. Igen, engem is a kegyelem mentett meg, akárcsak oly sokakat közületek. És ezt nem érdemeltük meg, mert nem voltak érdemeink. Hogyan is kezdődik a jövendölés? Ezt mondja: "Szemem a mai világra tekint. Felkeresi sorra a nemzeteket, megvizsgálja a lelkeket egy kevés melegségért, egy csekély nagylelkűségért és szeretetért. De igen kevesen örvendeznek jóságomnak." Itt megállok, és egy kis magyarázattal szolgálok. Amikor azt mondja az Úr, hogy nem talál melegséget, nagylelkűséget és szeretet, akkor ezt nem csupán magára érti, hanem egymás közötti magatartásunkra is. A Szentírásban ez áll: "ha valaki azt mondja, hogy 'szeretem az Istent', és a testvérét gyűlöli, az hazug…" (1Jn 4, 20). Nincs szeretet, még mindig nem vagyunk nagylelkűek és kedvesek egymáshoz. A következő Szentírási részt is csak kevesen tartják meg: "Mindent tehát, amit akartok, hogy az emberek veletek tegyenek, tegyétek meg ti is nekik; mert ez a törvény és a próféták" (Mt 7, 12). Vagy: "Aki nem veszi föl keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám. Aki megtalálja lelkét, elveszti, és aki elveszti lelkét miattam, megtalálja azt." (Mt 10, 38-39). Más szóval, ki kell nyújtanunk a kezünket azért, hogy egymást szolgáljuk, hogy egymással törődjünk, és fel kell adnunk kényelmünket, hogy lelkeket hozhassunk Istennek. Mindezt nem tettük még meg. Mint említettem, sokan távol Istentől, önző módon csak maguknak élnek, teljes közönyben a szegények, a szükséget szenvedők és a magányosok szenvedéseivel szemben. A prófécia következő szavai: "Igen kevesen igyekeznek szent életet élni, a napok pedig elrepülnek, és meg vannak számlálva az órák a nagy leszámolás előtt. Városaim (a lelkek) sajnálkozás nélkül paráznaságra adták magukat! A gonosz lelkek erődjei lettek! Mind romlott belülről, férgek rágják őket! Viperák és skorpiók menedéke lettek. Hogyan tudnám nem rálehelni ezekre a hitehagyottakra tisztító tüzemet?" Urunk csalódott bennünk, mert azt látja, hogy irgalmas hívására csak nagyon kevesen akarnak odafigyelni, mert a többség a hitetlenség áldozatául esik. Vannak, akik nemcsak hogy elutasítják a hitet, hanem még feladatuknak és kötelességüknek is tekintik azt, hogy szembeszálljanak az Úr minden egyes szavával, melyeket üzeneteiben mondott. Ezáltal kioltják a kegyelem Szentlelkének a tüzét, aki megvilágosítja a bensőnket, és aki meg tudja akadályozni a katasztrófák bekövetkezését. Aztán így folytatja: "A Föld megremeg és megrendül, és minden gonoszság, amit toronymagasságúra építettek (mint Bábel tornyát), kőhalommá omlik össze, és el lesz temetve a bűn porában." E rész magyarázatát már megadtam nektek ezen a web oldalon. A prófécia New York két ikertornyára vonatkozik, és én már vagy három évvel a próféciát megelőzően a tévében éppen egy dokumentum-filmet néztem Manhattanről (New York), a várost éppen a tenger felől mutatták, amikor azt láttam, ami azután 2001. szeptember 11-én be is következett. Láttam a füstöt és az apokaliptikus képet, miközben azon vettem észre magamat, hogy ezt mondom: "és mindebből nem marad semmi…" Erre a szóbeli próféciára két tanúm van. Ezután Krisztus könyörgése következik: "Imádkozzatok, nehogy télen essen rátok az Atya keze!" Nem hiszem, hogy eleget imádkoztunk, mert az Atya keze még a tél beállta előtt ránk esett! Ez az egyik leghidegebb tél sok év óta…. amikor, mint említettem, olyan sok ember megfagyott Oroszországban, Lengyelországban, és Törökországban és Görögországban is nagyon szenvedtek a hideg miatt. A prófécia ezután így folytatódik: "Mennydörgéssel és lánggal látogatom meg váratlanul a szigeteket, a tengereket és a szárazföldeket." És láthatjátok Ausztrália küzdelmét a tűzzel. De ez nem minden, mert a tűz háborút is jelent. Azután figyelmeztetés következik azok számára, akik vakmerően üldözik Isten irgalmas felszólítását, sőt azt gonosznak nevezik, sarat hajigálva rá, és így, a Szentlélek káromlásával, megbocsáthatatlan bűnt követnek el. Erről így beszél Jézus: "Olvassátok üzeneteinket, és ne legyetek gúnyosak vagy süketek, amikor a menny szól! Halkítsátok le hangotokat, és akkor meg fogjátok hallani a miénket. Kétszer is fontoljátok meg, mielőtt elítélitek a Szentlélek műveit! Senkit sem fogok megkímélni, aki kigúnyolja a Szentlelket, és nyíltan káromolja Őt." Ezután arra emlékeztet, mi történik azokkal, akik káromkodnak és gyalázkodnak: "Az igazságosság az alvilágba küldi őket." Nem könnyű megérinteni egyesek értelmét és szívét, mert lehet, hogy túlságosan a technika befolyása alá kerültek, és ezért sajnos gondolkodásuk is túlságosan racionális lett. A technika világa meggyalázta Krisztus irgalmát, és az Istenbe merült lelki élet egyszerűségét. De ennek igazi oka az, hogy ezeknek az embereknek még sohasem volt itt a földön igazi Istenélményük, ezért nem is "találkozhattak" még Istennel, és nem is folytathattak még bensőséges, meghitt beszélgetést sem Vele. Más szóval: nem ismerik Istent. Istent nem ismerni pedig bűn. És jaj, mennyien vannak még ebben a bűnben! De ha lehetőségünk lesz rá, vagy ha a Szentlélek lehetőséget kap arra, hogy minden egyes bezárt szívet életre keltsen leheletével, ezek feltámadnak, és rájönnek majd, hogy milyen nagy szükség van az evangelizációra, hogy megbékítsük ezt az Istentől elidegenedett világot. Egy kereszténységtől megfosztott társadalom evangelizálása eszközként szolgál arra, hogy a különböző fajú és felekezetű emberek vissza tudjanak térni Istenhez, keresni kezdjék Isten arcát. Minden földi teremtmény részesülhetne a jóból, és annak lelkében, aki átadja magát Istennek, a többit a Szentlélek végzi el, aki minden akadályt eltávolít, mely gátolja a lelket abban, hogy teljes isteni szeretetegységben élhessen a Háromságos Istennel. Ezért tehát legyen mindenki nagyon óvatos, nehogy megsértse Krisztus misztikus Testét azt gondolván, hogy jól teszi, ha kioltja a Lélek tűzét, és üldözőbe veszi azt a sok ajándékot, melyet Ő az Egyház javára szétoszt. Engedjük inkább meg e lángnak, hogy megtisztítsa és megelevenítse ezt a romlásnak indult világot, hogy új éggé és új földdé, és új tündöklő Jeruzsálemmé alakíthassa a világot. Most lehet, hogy nagyon apokaliptikusnak tűnök, de hiszen apokaliptikus időket élünk, és ha valaki nem ismeri fel, szóljon, nekem is, hogy mi az, amibe be tud gubózni, hogy én is csatlakozni tudjak … Az üzenet végén még egyszer kéri az Úr, hogy bánjuk meg bűneinket, és hogy kérjük az Atyát, hogy engesztelődjön meg! Ennek ellenére azt mondja, hamarosan meg fogjuk látni Őt, mint Bírót. Ha az Úr elfordítja tőlünk szent Arcát, megérezzük.. Ha viszont ránk tekint, az olyan, mintha a nap sugarai ontanák ránk fényüket, öröm és melegség tölti el lelkünket. Most néha úgy érzem, szeptember 11-e óta a világ arra indította Istent, hogy egy kicsit fordítsa el tőlünk az arcát. Ez nem azt jelenti, hogy alábbhagyott volna szeretete, hanem inkább úgy tűnik, elkezdtük begyűjteni, learatni azt, amit vetettünk. De halljátok, mit mondok: a Két Szív győzedelmeskedni fog, győzelmük már a küszöbön áll! Isten győzedelmeskedni fog, győznie kell! Megmondta, hogy eljön a Tavasz a földre és, hogy az egység épp oly váratlanul valósul majd meg, mint amilyen váratlanul a kommunizmus elbukott? Az Igaz élet Istenben üzenetek a reménység üzenetei. Isten figyelmeztetett minket, hogy magunkra vonjuk a csapásokat, a háborút, ha nem tartunk bűnbánatot. És a világ nem igazán akar bűnbánatot tartani. Ennek ellenére Ő oly módon ígéri nekünk Szentlelkét, ahogy még soha sem tette a történelem folyamán. Csak figyelnünk és imádkoznunk kell! Növekednünk kell az egymás iránti szeretetben, jónak kell lennünk, jónak kell lennünk. Legyünk tehát jók és nagylelkűek és szolgáljunk, segítsük az elnyomottat, és ami a legfontosabb, éljünk a Szentírás szerint, elevenítsük meg betűit, és tegyük ugyanezt az Igaz élet Istenben üzenetek tartalmával is! Imádkozzatok értem, bűnösért: Vassula |