Letölthető Word dokumentumban itt

E levelemben azokra a jövendölésekre mutatok rá, amelyekben Isten bűnbánatra és szeretetre szólít olyan jövendölésekre emlékeztetve minket, amelyek az Amerikai Egyesült Államokban összedőlt két toronyra, most pedig a délkelet-ázsiai, több százezer ember, főleg ártatlan gyermekek életét kioltó szökőárra vonatkoznak.

Biztos vagyok abban, hogy Önök közül sokan imádkoznak a túlélőkért és hozzájárultak az egyházak által gyűjtött adományokhoz. Rettenetes dolog látni a különböző országokban élő emberek bánatát és szenvedését, akik egyik pillanatról a másikra elveszítették szeretteiket, különösen, amikor gyerekek elveszítéséről van szó. Ugyanakkor megrendülve szemléljük a csodákat, a vízen úszó matracot a húsznapos csecsemővel vagy a megtalált svéd kisfiú történetét és más hasonló eseteket.

Talán ezek az események megértették egyesekkel, hogy milyen kicsik vagyunk Isten előtt, hogy egyedül Tőle függ az életünk és nem mitőlünk. Semmit sem tehetünk Isten segítsége nélkül. Sajnos, amikor ilyen nagy szerencsétlenség történik, amely ártatlan életeket visz el, vannak néhányan, akik azonnal Istenre hárítják a felelősséget és nem a bűnös emberiségre. Sok embernek csak ekkor jut eszébe Isten és haraggal beszél Róla, még jobban megsértve Őt. Az is előfordul, hogy a fájdalom és a szomorúság olyan szavakat ad az emberek ajkára, amelyeket nem is akartak kimondani. Imádkoznunk kell ezekért a megtört szívekért, hogy Urunk vigasztalja meg őket.

Egyszer azt kérdezték tőlem, miért kell a jó embereknek és a gyerekeknek szenvedniük, sőt meghalniuk. Urunkhoz fordultam és Ő így válaszolt: „Hitehagyásotok miatt van, ha meghaltok”, arra utalva, hogy mi hozzuk magunkra ezt a szenvedést. Gonoszságunkban önmagunkat pusztítjuk el, még a természetet is magunk ellen fordítva. Teréz anya a következőket mondta, amikor erről kérdezték: a jó embereket és az ártatlan gyerekeket azért veszi magához az Isten, mert már készek arra, hogy belépjenek Isten országába.

A Szentírásban Krisztus megmagyarázza: „Akkor néhányan hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek áldozat bemutatása közben vérét ontotta Pilátus. Ő ezt a megjegyzést fűzte hozzá: »Azt gondoljátok, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, hogy így jártak? Nem. De azt mondom nektek: ha meg nem tértek, éppen úgy elvesztek mindnyájan. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire Siloéban rádőlt a torony és megölte őket, vétkesebb volt a többi Jeruzsálemben élő embernél? Nem. De azt mondom nektek, ha meg nem tértek, éppen úgy elvesztek mindnyájan«” (Lk 13, 1-5).

Amikor Isten szól, ahogy az Igaz élet Istenben üzenetben is, azt azért teszi, hogy tanácsot adjon népének és közelebb vonja őket a Szívéhez. Amikor Isten szól, figyelnünk kell, és tiszteletben kell tartanunk, amit mond. Amikor Isten szól, akkor azért szól, hogy javuljunk meg és hogy megvigasztaljon minket. Isten szól, nekünk pedig meg kell hajlítanunk kemény nyakunkat, akár tetszik, akár nem. A hitetlenség gyökere, a büszkeség nem akar figyelni. Isten mint atya, aki a mi Atyánk, megdorgál lázadásunk és a Vele szemben tanúsított közömbösségünk miatt, de nem hagy fel azzal, hogy hitünk felélesztésére bátorítson, felemeljen és reményt nyújtson. Ugyanakkor Isten végtelen irgalmában azért jön el hozzánk, hogy figyelmeztessen, ha meg nem térünk és nem élünk szent életet, bajt hozunk magunkra. Isten nem akar nekünk szenvedést okozni és ezért végtelen irgalmában minden eszközt megragad figyelmeztetésünkre, mert minden bajt mi okozunk magunknak, nem pedig Ő.

„Kegyelmem megnyilvánult előtted életed minden napján, nemzedék, és miként én beragyogom az egész emberiséget, hogy rávegyem, kössön békét velem és felebarátjával, úgy fognak ők is ragyogni egymás előtt, ha rám hallgatnak.” (2003. január 6.)

Amikor időnként azt hallom, miként marasztalják el Istent igazságossága miatt, szinte felkiáltok, hogy ez „eretnekség”, mert Isten a szeretet Istene, de éppen úgy az igazságosságé is. A Szentírásban meg van írva, hogy Isten szigorúsága éppen olyan nagy, mint irgalmassága. Amikor Isten figyelmeztet és világosan felfedi előttünk, mi történhet, ha meg nem térünk, vannak olyan emberek, akik azt mondják: „Nem hiszem, hogy ezek a közlések Istentől valók, mert végítéletszerűek”. Tőlük szeretném megkérdezni: „Vajon félelem nélkül tekintenek-e az ítélet napja elé?” Mit gondolnak Ninivéről? Nem adott-e Isten jelet Jónás által? Mivel nem akarta lerombolni az egész nagy várost, elküldte prófétáját, hogy figyelmeztesse őket. Ők pedig meghallgatták és böjtöt tartottak. Ezért nem lett lerombolva a város.

A Szentírásban található sok példa közül Jeremiás prófétánál olvashatjuk, hogy Isten mit tesz a lázadás és a hitehagyás idején: „Ha a földre nézek, lám, puszta és kietlen, ha fel az égre, kihunyt világossága. Ha a hegyeket nézem, lám, ingadoznak, és a halmok is mind megrendülnek. Körülnézek és nincsen ember; az ég madarai is mind elmenekültek. Ahogy tovább szemlélődöm, lám pusztává lett a bőven termő föld; minden város romokban hever az Úr színe előtt, izzó haragjától” (Jer 4,23­28).

Isten szüntelenül figyelmeztetett minket, hogy térjünk vissza Hozzá, béküljünk ki Vele és minden emberrel. Krisztus szólt Egyházához annak érdekében, hogy egyesüljenek. Húsz éve kéri pásztorait, hogy tartsanak bűnbánatot, béküljenek ki egymással és segítsék elő az egységet húsvét dátumainak egyesítésével. Az egész világ hanyatlóban van bűne és hitehagyása miatt. Nemcsak Isten törvényét hágják át, hanem mindent, ami szent és szüntelenül megsértik Istent. Miért csodálkoznak tehát az emberek amiatt, hogy a Szentlélek kegyelme növekszik e sötét időben, hogy segítsen rajtunk? A Sötétség azonban újból üldözőbe vette a Világosságot. Akadályok, üldözések, vádaskodások, gúnyolódások, becsületsértések, tilalmak, rágalmak ömlenek egyesekből ezekben az években, amikor tanúságot akartam tenni Isten Szava mellett és tovább akartam adni az üzenetet, ezzel rendkívüli módon megnehezítve a küldetést. Közülük sokan gondolták úgy, hogy ezzel Istennek tesznek szolgálatot.

Meg van írva a Szentírásban: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, mert Isten volt az Ige” (Jn l,l). „Az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, őáltala lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. Tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be” (Jn 1,9-11).

Ezekben az években Isten megpróbált értelmünkre hatni, ismételten figyelmeztetve minket és felidézve, mit mondtak a múltban a szent próféták, és mit mondanak az Ő parancsolatai. Fe1szólításai a Boldogságos Szűzanya felszólításaival együtt bűnbánatra, békére, szeretetre, egységre és imádságos életre hívnak. Ily módon jött el a mi Urunk és így jön el most is a világba, hogy megvilágosítsa azokat, akik szétszóródtak, de mind a mai napig csak igen kevesen ismerték fel kegyelemmel teljes jelenlétét és még kevesebben fogadták el felszólítását. Nem átallotta, hogy először saját házanépéhez jöjjön, az Övéi közé, de a test keményszívűségében és hitetlenségében visszautasította a Szeretetet. Mind a mai napig csak igen kevesen fogadták el Őt irgalmas felszólításában és kevesen tartottak bűnbánatot, lehetővé téve, hogy Ő uralkodjék a szívükben.

A világ ma ugyanazt teszi, mint a fáraó korában, oktalanságában és hitetlenségében visszautasítja mindazt, ami szent. Vannak olyan emberek, akikről azt mondja az Úr, hogy magatartásuk rosszabb, mint annakidején Szodomáé és Gomorráé volt. Ezekben az években Krisztus békét, kiengesztelődést és pásztorai között egységet kért. Szólt hozzájuk mint Övéihez. Az egységet azonban mind a mai napig sem fogadták el. Ehelyett sok pásztor gúnyolja Istennek ebben az üzenetben adott szavait, nevetségessé téve bensőséges szeretetét, az „egység” szót pedig ellenségnek tekinti. Közel állnak a pusztuláshoz és mégis saját útjukat járják és saját dolgaikat intézik. Amikor az Ige testté lett, nem ismerte fel Őt a világ. Még akkor sem fogadták el, amikor saját népéhez ment el... A mi időnkben minden ember számára elérhetővé tette magát, de sokan megvetették útjait és azt, amit mondott. Nincs különbség az akkori és a mai világ útjai között; visszautasítást és hitetlenséget hordoznak szívükben az emberek.

Az Úr megkérdezi pásztorait: „Ünnepélyesen megkérdezem mindenkitől, mit tettetek a Szentírással? A Szentírás tükör, amiben engem lehet látni. Hogy van az, hogy nem ismeritek fel Szavaimat, ugyanakkor azt állítjátok, hogy ismeritek a Szentírást? Hogy van az, hogy ilyen könnyen ellentmondotok az igazságnak? Mondom nektek, ha nem ismertek fel engem most Szavaimban, akkor az egyszerűen azért van, mert nem ismeritek és nem értitek a Szentírást, amihez a Szentlélek ad megvilágosítást. Ha valaki közületek azt mondja: »Nincs szükségünk erre a prófétai kinyilatkoztatásra, nem vagyunk kötelesek meghallgatni vagy elolvasni, elég nekünk a Szentírás, és abból megszerezhetünk minden tudást,« - akkor megkérdezem tőletek hitetlenségetekben: »Tudjátok-e, miért nem hisztek, és tudjátok-e, miért vagytok ily közömbösek és készek arra, hogy bezárjátok a szíveteket? Tudjátok-e, miért nem keresitek a Szentírás szavainak mélyebb értelmét?« Ez azért van így, mert nem birtokoljátok a Szentlelket, aki kiemelhetne benneteket a sötétségből az Ő világosságába, megvilágosítva lelketeket, hogy lássátok a Fiút az Atyával együtt, amint kinyilvánítják magukat előttetek. A Szentlélek belétek lehelhette volna a feltámadás leheletét és életre kelthetett volna titeket énbennem. Megértheti-e a holt lélek a Szentírást, és meg tudja-e valósítani a gyakorlatban, ha nem él? Ha megértettétek volna a Szentírást, ami az én képmásomat tükrözi, akkor nem mondtátok volna: »Elég nekünk a Szentírás!« Nem, barátom, a Szentírás nem elég, ha a Szentlelket nem birtokoljátok. A Szentlélek világosságában lehet megérteni a Kinyilatkoztatást, és általa válik érthetővé és világossá, ami áthatolhatatlan és lepecsételt misztériumnak látszik a Szentírásban, mert a Lélek megadja nektek a tudás kulcsát.” (2001. november 13.)

Majd később egy másik üzenetben Krisztus így beszél pásztorairól: „Amikor napjaitokban beszélek, és a pásztorok nem figyelnek rám és nem hiszik, hogy én szólok, akkor olyanok ők, mint akikről a Szentírás mondja: »Őreink vakok, semmit sem vesznek észre, saját útjukat járják, saját érdekük szerint...«” (2002. augusztus 7).

Vannak, akik így beszélnek Isten szócsöveivel: „Ha Isten küldött téged, és ha szavaid Istentől valók, tanúsíts alázatot azáltal, hogy elrejtőzöl a tanítással együtt a világ elől. Többé ne mutasd sem magad, sem a tanítást bejárva a világot!” (2002. augusztus 7.) De Urunk azt mondja: „Így válaszolj ezeknek az embereknek: »Nem leszek olyan, mint a gonosz szolga, aki elrejtette talentumát és büntetést kapott, mivel semmit sem tett talentumával. Én inkább meg akarom sokszorozni talentumaimat és dicsőítem Istent, aki azokat rám bízta. Nem csak e nemzedéknek adom át e csodálatos csodát (az Igaz élet Istenben üzeneteket), mert maguk az angyalok fogják továbbadni Isten szavát és folytatni terjesztését mint a magasságokból hulló magok esőjét az eljövendő nemzedékek számára, hogy megújítsa Isten teremtését és széppé tegye az Egyházat. Hogy megédesítse és kinyissa gyermekei száját, és azok dicsőítsék Őt. Hogy felnyissa szemüket és alkalmassá tegye arra, hogy megvizsgálják szívüket. Meg vagyok jelölve körös-körül Urunk isteni Nevével, és nem félek. Én az Ő hangos könyve vagyok és ugyanazokat az igazságokat hirdetem, amelyeket az Úr adott nekünk. Így semmi sem új, semmim sincs, testvérek, ami tőlem való és új, de mindaz, ami tudomásomra jutott, az az isteni tudásból és a Háromságos Isten szájából való.« Ezt kell mondanod nekik az én Nevemben!” (2002. augusztus 7.)

E szavak ellenére is tovább folytatják azonban az üldözést megtiltva, hogy teremtményei előtt ismertté váljon Isten Szava, az a Szó amely sok embert vezethetne bűnbánatra megtérésre és hitre, arra indítva Istent, hogy megengesztelődjön, ahogy Ninive idejében.

És íme egy másik figyelmeztetés: (...) „Akik pedig még nem részesültek látogatásomban, azokra sok gyötrelem vár, az Úr napja hozzájuk is eljön. És micsoda nap lesz az! Sietni fogok, hogy kimutassam irgalmamat, ha megbánjátok bűneiteket... Ki fogom nyilvánítani irgalmamat és összegyűjtelek benneteket mindenhonnan az ég alól. Én, e szeretet-himnusz Szerzője mindenekelőtt azt mondom nektek, hogy amíg a gonosz világ nem fordul hozzám bűnbánattal és nem viszonozza szeretettel a bűnt, olyasmi történhet veletek, ami felülmúlja a tisztulások minden eddigi mértékét!... Nincs buzgó bűnbánat, nincs igazi bűntudat... A nemzetek zajonganak és cselekedeteik igazolják istentelenségüket... Szenvedni fog az egész Föld, ameddig meg nem hallom az igaz bűnbánat kiáltását. Ó, és ha azok, akik emelvényekre állnak, hogy békét hirdessenek és megmondják, miképpen és milyen módon kell békét teremteni, maguk is áthágják parancsolataimat és háborút viselnek ellenem, hogyan remélhetik józan ésszel, hogy békét hoznak?” (2002. szeptember 30.)

1991-ben, szeptember 11-én, az USA-ban, pontosan tíz évvel a két toronnyal történt szerencsétlenség előtt Urunk nehezteléssel tekintett le a Földre és e szavakkal figyelmeztetett:

„Szemem a mai világra tekint. Felkeresi sorra a nemzeteket, megvizsgálja a lelkeket egy kevés melegségért, egy csekély nagylelkűségért és szeretetért. De igen kevesen örvendeznek jóságomnak. Igen kevesen igyekeznek szent életet élni, a napok pedig elrepülnek, az órák meg vannak számlálva a nagy leszámolás előtt.” (Jézus hirtelen hangnemet változtatott, és néhány pillanatnyi várakozás után olyan komoly hangon szólt, amitől megrettentem.) „A Föld megremeg és megrendül, és minden gonoszság, amit toronymagasságúra építettek (mint Bábel tornyát), kőhalommá omlik össze és el lesz temetve a bűn porában! Fent a magasban megrendül a menny, és a Föld alapja meginog! ... Mennydörgéssel és lánggal látogatom meg váratlanul a szigeteket, a tengereket és a szárazföldeket. Figyeljetek jól végső figyelmeztető szavaimra! Most figyeljetek, amíg még van idő! Olvassátok üzeneteinket, és ne legyetek gúnyosak vagy süketek, amikor a menny szól! (...) Hamarosan, igen hamar megnyílik a menny és megmutatom nektek a Bírót.”

2001. szeptember 11-én a világ meg volt döbbenve a két torony lerombolása miatt, ami sok ember halálát okozta, ártatlanokét is. A híradók rémisztő, ítéletszerű jeleneteket mutattak a világnak, de a világ a félelmetes események után, ahelyett, hogy őszintén Istenhez fordult és bűnbánatot tartott volna, még rosszabb lett, mint azelőtt és háborúra készült. Ahelyett, hogy megértettük volna, hogy mindez saját hibáink, bűneink, vétkeink, hitehagyásunk miatt és azért történt, mert a világ visszautasította Istent, továbbra is a Sátánra figyeltünk és a magunk útját jártuk és nem azt, amit Isten mutatott nekünk.

Krisztus 1991. december 24-én adott üzenetet születésének előestéjén. Nagyon meg volt bántva: „Eljövök ma és az egész emberiségnek felkínálom az én békémet, de igen kevesen figyelnek. Ma békefeltételekkel és a szeretet üzenetével jövök, de a Föld meggyalázza a békét, amelyet felkínálok, és még születésem előestéjén is gúnyolják és csúfolják a szeretetet, amelyet nekik adok. Az emberiség Szent Nevem nélkül ünnepli e napokat. Eltörölték Szent Nevemet, és születésem napját a kényelem szabadnapjának tekintik, amikor bálványokat imádnak. A Sátán behatolt gyermekeim szívébe, és mivel gyengék voltak, alva találta őket. Figyelmeztettem a világot.”

Krisztus elénk tárja, mennyire bántja Őt, amikor családi körben úgy jövünk össze, hogy annak valódi okáról, Krisztus születéséről nem emlékezünk meg. Karácsonykor minden teremtmény fel van szólítva arra, hogy ünnepelje meg Krisztus születését, menjen el a templomba és ünnepelje meg Szent Nevét. Hitehagyásukban sokan a karácsonyfát ünneplik, megajándékozzák egymást, betegre eszik magukat és könnyelműen szórakoznak.

E dátum után több figyelmeztetés is érkezett. Azt hiszem azonban, hogy a következő három az, amely a 2004. december 26-án Ázsiában pusztító szökőárról beszél:

Az első régebben, 1987. szeptember 10-én kelt. A következőket írtam: „Hirtelen arra emlékeztetett Jézus, amit múlt éjjel álmodtam, és el is felejtettem. Ugyanaz a látomás volt, amelyet nemrég láttam, de álmomban rosszabbnak látszott.”

Az Úr így szólt: „Figyelj! Álmodban mutattam meg neked a látomást, hogy megértessem veled, nincs menekülés!”

Ezt írtam: „Emlékszem, amint közeledni láttam, mint egy óriási hullámot. Megpróbáltam elfutni és elrejtőzni, bár tudtam, hogy lehetetlen.” Akkor megkérdeztem az Urat: „Miért teszed ezt, ha szeretsz bennünket? Miért?”

Így válaszolt: „Nemcsak a szeretet Istene vagyok, hanem az igazságosságé is!” Megkérdeztem: „Mit tehetünk, hogy megállítsuk ezt?”

Isten így válaszolt: „Erőteljes engesztelést kérek mindannyiatoktól! Egyesüljetek és legyetek egyek! Szeressétek egymást! Higgyetek bennem, higgyetek mennyei műveimben, mert mindig köztetek vagyok!”

A szökőárról érkezett hírek megdöbbentettek és megijesztettek minket, de azt senki sem állíthatja, hogy azt megelőzően Isten nem küldött figyelmeztetést. Amikor figyelmeztetett azok által, akiket szócsöveinek választott, sokan ezt mondták. „Nincs szükségünk figyelmeztetésre. Az atyák szent könyvei megvigasztalnak, és van szent Bibliánk. Nem mulasztjuk el, hogy áldozatokat vagy imákat ajánljunk fel, tehát mi más mondanivalója lehet Krisztusnak azon kívül, amit elmondott? És becsukták fülüket.”

1993. február 18-án újabb figyelmeztetést kaptunk: „Értsétek meg, hogy eljönnek a napok, amikor mennydörgéssel és tűzzel jövök el, de szomorúságomra, sokakat fogok közületek úgy találni, hogy mit sem tudtok róla, mert mély álomban lesztek! Egyik hírvivőt küldöm a másik után, teremtés, hogy áttörjem süketségedet, de most fáradt vagyok ellenállásod és fásultságod miatt. Nagyon fáradt vagyok hidegséged miatt. Fáradt vagyok gőgöd és merevséged miatt, amit akkor látok, amikor az egység érdekében kellene összegyűlnötök. Megtöltötted és túlcsordítottad az érzéketlenség kelyhét. Saját hangotoktól megmámorosodva szembeszegültetek az én hangommal, de ez nem lesz örökké így. Hamarosan elbuktok, mivel saját hangotok félrevezető ostobasága miatt szegültetek szembe hangommal. Nyilvánvaló, hogy Egyházam a ti megosztottságotok miatt hever romokban. (...) a Föld megrázkódik és mint hullócsillag, kilendül helyéből, hegyeket és szigeteket mozdítva ki helyükből. Egész nemzetek fognak megsemmisülni. A mennybolt eltűnik mint felgöngyölt könyvtekercs, ahogyan látomásodban láttad, leányom. Nagy szenvedést fog átélni minden ember, és jaj a hitetleneknek! Hallgass meg: Ha így szólnak ma hozzád az emberek: »Ó az élő Isten irgalmas lesz hozzánk! A te jövendölésed nem Istentől való, hanem saját lelkedből!« Mondd meg nekik: Holtak vagytok, bár azt mondják rólatok, hogy éltek. A ti hitetlenségetek ítél el benneteket, mert nem akartatok hinni irgalmasságom idejében és megakadályoztátok hangomat, hogy szócsöveimen keresztül figyelmeztesse és megmentse teremtményeimet.” (1993. február 18.)

A tudósok szerint a tenger alatt történt földrengés következtében az egész Föld megrázkódott, egy pillanat töredékére megállt forgásában és kimozdult tengelyéből. Szumátra szigete más szigetekkel együtt néhány méterrel elmozdult eredeti helyéről. Egyikről azt gondolták, hogy teljesen eltűnt, de távolabb rátaláltak.

Majd 2002. február 7-én érkezett újabb figyelmeztetés Istentől. Íme egy részlet: „Ajtótok előtt áll királyi uralmam, de vajon készek vagytok-e fogadásomra? Nagylelkűen és királyi bőkezűséggel készítettem számotokra lelki táplálékokból lakomát, hogy életre keltsem lelketeket. Amikor ott voltam és vártam rátok, hogy saját kezemmel tápláljalak és megmentselek a haláltól benneteket, ti nem akartatok találkozni velem. Ezért, tekintettel az igazi bűnbánattal szemben tanúsított ellenállásotokra és figyelmeztetésemmel kapcsolatban mutatott ellenséges magatartásotokra, mindaz, ami a sírás korábbi színhelyén történt (2001. szeptember 11-én), semmi lesz azokhoz a szomorú reggelekhez képest, amelyek még előttetek vannak. A szomorú reggelek, amelyeket saját kezetekkel vontok magatokra. Nemzetetek kormányzása ellentétben áll szeretetem valamennyi törvényével, amelyek nagyon különböznek a ti visszás törvényrendszeretektől. Törvényeitek lehetővé teszik a legszörnyűbb bűntetteket: nemcsak a Földet, hanem az egész világmindenség létét is veszélyeztetik. (...) Fájdalommal látom a magasságokból, miként fordulnak terveitek saját magatok ellen. A világ most megízleli saját életmódja gyümölcseit, kihívja maga ellen a természetet, amely rengésekkel és természeti katasztrófákkal válaszol. Saját ármánykodásotokkal fojtjátok meg a természetet. Évekkel ezelőtt figyelmeztettelek benneteket, de kevesen vettétek komolyan. Ez a tisztulás, mely ostorként ér téged, nemzedék, sokakat hozzám fog hozni, és akik elutasították figyelmeztetéseimet, vissza fognak térni hozzám nagy bajukban.”

Ez az esemény, miként a jövendölés mondja, a reggeli órákban történt.

Urunk azért figyelmeztet, mert hitehagyásunk miatt nemcsak a Földet, hanem az egész világegyetemet veszélyeztetjük, kihívón a természetet, hogy lázadjon ellenünk.

Ez azonban nem minden. Az Úr még rosszabb eljövendő eseményekre figyelmeztet, ha meg nem változtatjuk szívünket és nem térünk vissza Istenhez.

Ezt mondja az Úr: „Látod, leányom, igazságosságomat is hamarosan kinyilvánítom. Tervemnek meghatározott ideje van. Irgalmas felszólításaimnak is meghatározott ideje van. Amikor vége lesz az irgalmasság idejének, mindenkinek meg fogom mutatni, jóknak és rosszaknak, hogy szigorúságom éppen olyan nagy, mint irgalmasságom, hogy haragom is olyan hatalmas, mint megbocsátásom. Most gyorsan be fog következni mindaz, amit megjövendöltem. Semmi sem maradhat ki belőle.” (1993. február 19.)

Ugyanezen a napon így figyelmeztetett az Úr:

„Fel fogják törni a hatodik pecsétet, és ti mindannyian sötétségbe merültök. Nem lesz világosság, mert az alvilág füstje olyan lesz, mint egy nagy kemence füstje, és elsötétül tőle a Nap és a levegő. Igazságosságom kelyhe által kígyókhoz és viperákhoz teszlek hasonlóvá benneteket, hasatokon fogtok csúszni és a föld porát fogjátok enni a sötétség ama napjaiban. Földre terítelek és emlékeztetlek benneteket, hogy nem vagytok jobbak, mint a viperák... Fulladozni fogtok, meg fogtok fulladni bűneitekben. Haragomban leterítelek benneteket és rátok taposok. (...) Amikor elérkezik a sötétség órája, megmutatom nektek bensőtöket. Ki fogom fordítani lelketeket, és amikor meglátjátok, hogy lelketek szénfekete, nemcsak olyan lelki kínt fogtok érezni, mint azelőtt még soha, hanem fájdalmatokban melleteket fogjátok verni, mondván, hogy a ti sötétségetek sokkal rosszabb, mint a titeket körülvevő sötétség. (...) Jobban megritkítom az emberi életet, mint bármikor azelőtt. Majd pedig, amikor haragom megenyhül, mindegyikőtökben elhelyezem trónomat, és együtt, egy hangon, egy szívvel, egy nyelven fognak dicsérni engem, a Bárányt.” (1993. február 18.)

Újabb időt kaptunk, hogy megtérjünk, mielőtt ez a jövendölés beteljesedik.

Bár Isten azt mondja: „semmi sem maradhat ki belőle”, legalább gyengíthetjük az ostor erejét imával, bűnbánattal és szent élettel, ha megváltozunk. Fel vagyunk szólítva, hogy éljünk igaz életet Istenben. Isten haragja megenyhülhet, ahogy Ninivében történt. Az Igaz élet Istenben üzenetek nem ítéletszerű jövendölések. Azért adja Isten ezekben az időkben, hogy átalakítson minket. Ezek az üzenetek Isten magasztos szeretetének felszólításai. Isten nem engedi, hogy örökké megsértsék szent Nevét. Ez az oka annak, hogy irgalmában eljön és figyelmeztetéseket ad nekünk.

Isten áldja meg Önöket Krisztusban!

                                                           Vassula

Vassula 2005. január 20.-i idevonatkozó levele ...