Az Igaz élet Istenben olvasója néha nagyon szeretné, ha olyan formátumban lennének kiadva az üzenetek, mint a Jeruzsálemi Biblia (nem az Új Jeruzsálemi Biblia): a lap alján Vassula saját lábjegyzetei, a baloldali margón kétsoronként, megszámozva az üzenet mondatai, a jobboldali margón pedig az összes szentírási hivatkozás szerepelne, beleértve a közvetlen idézeteket csakúgy, mint a „vö.” (vesd össze) hivatkozásokat. Az egyes kötetek végén is jó volna látni a bibliai hivatkozások teljes mutatóját, a Szentírás könyveinek sorrendjében.

Ez a formátum nemcsak hasznos lenne, hanem fontos szerepet is betöltene az üzenetek helyes megértésében, és képessé tenné az írásokon elmélkedőket arra, hogy lássák Isten irántunk való, ószövetségi kifejezéseken át áradó gyönyörűséges szeretetét, ami azért is fontos, mert az Ószövetséget gyakran vádolják azzal, hogy tekintélyelvűnek és bosszúállónak ábrázolja az Istent.

Az Igaz élet Istenben üzenetek folyamatosan idézik a Szentírást – amire mindezidáig nem figyelt föl senki –, ráadásul ezek a szentírási részletek mondattanilag is tökéletesen belesimulnak a szövegkörnyezetbe. Ez a két tény élő tanúságot tesz arról, hogy az üzenetek természetfölötti eredetűek. Senki sem hozhatja fel ugyanis az üzenetek ellen, hogy magánjellegűek lennének, vagy pusztán személyes elmélkedések, mert az ember csak arról elmélkedhet, amit már ismer.

A legtöbb ember szellemi képességeit meghaladja ilyen hatalmas mennyiségű szentírási részlet memorizálása, nem beszélve ezek folyamatos és öntudatlan idézéséről. Ráadásul nem csupán néhány zsoltárból vagy kedves evangéliumi versből idéz, hanem a teljes Szentírásból. Sőt, számos idézet vagy kifejezés lényegében héber amelyeknek ha utána is nézett volna néhány modern bibliafordításban, akkor a héber eredetihez hűtlen kifejezéseket talál. Az Igaz élet Istenben üzenetek mégis a helyes héber kifejezéseket használják. Az alábbiakban néhány olyan kifejezést fogunk megvizsgálni némi szövegkritikai háttérrel, amelyekben előfordulnak zsidó/héber vonatkozások.


1. Nyelvtani szempontok

A régi Bibliákban – mint például a King James verzió – azt találjuk, hogy minden vers „és”-sel kezdődik. Ha megnézzük a Teremtés könyvét, a következőt olvassuk: „És Isten azt mondta”. Néhány modern fordításban, mint például a Bővített Kiadásban vagy az Új Amerikai Sztenderdben ismét megtaláljuk az „és”-t.

A bibliai héberben kevés nyelvtani elem van. A rabbinikus tanítás szerint a nyelvtan hiánya, illetve az „és” használata nyilvánvalóvá teszi, hogy Isten műve a teremtés kezdetétől, az egész üdvtörténeten át egy folyamatosan kibontakozó cselekedet, amely épp ezért egyetlen folytonos, megszakítatlan mondatban jut kifejezésre.

Az Igaz élet Istenben kevés mondatvégi pontot használ (a magyar fordításra ez sajnos nem érvényes – a ford.), ezért az eredeti szöveg már önmagában is tanúsítja az isteni szerzőséget a zsidók, a bibliakutatók és bárki számára, aki szeretné az üzeneteket alaposan tanulmányozni és helyesen megítélni. Egy hamis próféta – a Szentírás ismerete nélkül – magától értetődően tenne mondatvégi pontokat a szövegbe.


2. Az Istenre utaló névmások nagybetűs kiemelése

A zsidó Bibliában és irodalomban mindig nagybetűvel írják az Istenre utaló névmásokat. A zsidók áhítatos tisztelete Isten neve iránt megszégyenítő számos keresztényre nézve, akik nyelvtani formában nem juttatják kifejezésre ilyen hangsúlyosan ezt a kivételes megkülönböztetést. Az Igaz élet Istenben üzenetek, mint a zsidó irodalom, mindig nagybetűvel írja a személyes névmásokat, amikor az isteni személyekre vagy az Isten valamely cselekedetére, megnyilvánulására utal.


3. Hús és Csont

A „hús és csont” kifejezés a Szentírásban egyértelműen vérrokonságot jelöl. Ma úgy fejeznénk ki ezt a viszonyt, hogy „te vagy az én testem és vérem”. Ez a Szentírásban valósággal istenkáromlás lenne. Valójában az ecem (ejtsd eh’cem) szó jelentése ’csont’ és nem ’vér’. Ugyanis minden vér Istenhez tartozik és senki sem merne arra igényt tartani. A Tórában található törvények a húsevésről mind azt állítják, hogy a vért ki kell folyatni és visszaadni Istennek, akihez egyedül tartozik.

A Ter 2,23-ban Ádám azt mondja Évának: „Ez végre csont a csontomból és hús a húsomból.” Ezzel ellentétben a Jeruzsálemi Bibliában a Bír 9,2-től kezdve „hús és vér” fordításban találjuk ezt a kifejezést, ugyanis a fordítás igyekezvén érthetővé tenni a szöveget a mi kultúránk számára, megpróbálja figyelembe venni az anyanyelvi szófordulatokat. Így azonban megmásítja Isten igéjét és emiatt a zsidók vagy más felekezetek az Igazság hiányával vádolhatják a katolikusokat. Ezt kiküszöbölendő, arra szólít fel a Liturgiam Authenticam (Róma, 2001 márciusa) című római dokumentum, hogy minden bibliafordításnak, amelyet a szent liturgiához használnak, hűségesnek kell lennie a latin eredetihez. Az Igazság tisztasága lényeges a keresztény egység szempontjából és sokkal nagyobb jelentőségű, mint egy-egy kifejezésé, amely nemcsak kikopik a divatból, de el is választ minket azoktól, akiknek a fordításai Isten igéjének hű tolmácsolásai. Ahol nem hűséges fordítást használnak, ott a hívek a helytelen „hús és vér” alakot ismerik.

Az Igaz élet Istenben üzenetek nem a „hús és vér” változatot, hanem a helyes bibliai kifejezést használják: „csont a csontomból, hús a húsomból”. Ez egy másik olyan frazeológiai példa, amely ismeretlen lett volna egy hamis próféta számára. Vassulánál ezt a következő üzenetekben találjuk: 1997. január 26., 1998. november 11., 1999. június 21., 1999. június 30., 1999. október 6., 2000. április 28., 2000. október 16 (az üzenetek magyar fordításában a „hús” helyett „test” szerepel – a ford.). Valószínűleg van még több példa is, de jelen cikk szerzőjének nincs mutatója és csak azokat a megfigyeléseket jegyezte le, amelyeket véletlenül észrevett.


4. „Halld Lépteimet”

„Halld Lépteimet”: ez egy sajátosan zsidó kifejezés a Messiás és a messiási kor eljövetelére. A Talmud[1] így nevezi ezt a korszakot: ikvesa d’meshicha (’a Messiás léptei’). Ez a Zsolt 89,52-ből származik: „gyalázzák fölkented lépteit”. Az Igaz élet Istenben üzenetekben Jézus gyakran használja ezt a kifejezést, amely nem tévesztendő össze a hasonló „kövesd lábnyomaimat” kifejezéssel.

A „Halld Lépteimet” kifejezés azzal a tizenöt jellel kapcsolatban merül föl, amelyeket a Talmud a Messiás és a messiási kor megelőző jeleinek tekint.[2] Ezeket nevezi a kereszténység az „idők jelei”-nek és ezek közül sokat számon is tartanak a második eljövetelt megelőző jelzések között. A zsidó frazeológia ismerete nélkül egy hamis próféta kizárólag a keresztény „idők jelei” fordulatot használta volna, nem pedig ezt a sajátos zsidó kifejezést.


5. „Szülési fájdalmak”

Az 1988. augusztus 25-ei üzenetben ez áll: „Már jelentkeznek a szülés első fájdalmai, de teremtésem kineveti, mint teljes ostobaságot és visszautasítja első jeleimet.” A „szülési fájdalmak” szintén a messiásváró zsidóság egy sajátos kifejezése. A „Messiás szülési fájdalmai”-t ugyanarra értik, mint a „Messiás Léptei”-t, vagyis az Ő Eljövetelét megelőző tizenöt jelre, amelyek a Talmudban vannak összefoglalva (ld. Szanhedrin, 96b oldal utolsó két sorától a 99a-ig). Maga Jézus a Mt 24,8-ban és a Mk 13,8-ban használja a végidőkre vonatkozó kifejezést.

A „Messiás szülési fájdalmai”-ról szóló egyik talmudi rabbinikus tanítás azt állítja, hogy a Messiás akkor fog eljönni, amikor a világ teljesen ártatlan lesz vagy teljesen bűnös. Krisztus első eljövetele az előbbi követelménynek felel meg, hiszen akkor egyedül Mária volt annyira ártatlan és annyira teljesen mentes a bűntől, hogy magába fogadhatta Őt. Abban a pillanatban Mária az egész zsidó népet képviselte, bármilyen bűnös is volt az önmagában. Akkor jön el Krisztus az Ő Lelkében a Második Pünkösd alkalmával a megtisztultak lelkébe, amikor világszerte a bűn uralkodik: például Kelet és Nyugat minden országában végeznek abortuszt. Mindazonáltal a judaizmusban a „Messiás szülési fájdalmai” kifejezés mind a tizenöt jelre utal, mert ezek magukba foglalják a világméretű hitehagyást (racionalizmust), amely ma a judaizmusban ugyanúgy jelen van, mint az Egyházban. Jézus utalásait ezekre a „szülési fájdalmak”-ra mind az evangéliumokban, mind az IÉI-ben – mivel ezek az Ő eljövetelére utalnak –fel kellene ismerniük a zsidó olvasóknak: „…már benne éltek Visszatérésem első jeleiben, már megkezdődtek az első szülési fájdalmak…” (IÉI, 1988. augusztus 25. A szövegrészt kettévágó mondatvégi pont, amely a nyomtatott változatban szerepel, nincs az eredeti kéziratban.)

Krisztus a következőket mondta az ortodox Szent Simeonnak arról, hogyan osztja meg istenségét a hívőkkel: „Az én szégyenletes halálom a halhatatlanság és az igazi megistenülés öltözete minden hívő számára, ezért mindazok, akik hasonló csodálatos szenvedést viselnek el, részesülnek az én istenségemben és öröklik majd országomat.”

A Krisztus fényében című könyv egyik fejezetében Bazil Krivosejn érsek ezt írja Szent Simeonról: „Isten látható a fényben: Ő maga a leírhatatlan fény. Az Ő dicsősége és az Ő kegyelme isteni fény és így mutatkozik meg Simeonnak. Krisztus az Ítélet Napján isteni dicsőségében fog ragyogni. Még most is úgy világosítja meg Simeon értelmét, mint egy távoli csillag.”

A könyv egy másik részében Krisztus eljöveteléről szólva azt mondja, hogy „Ő lesz számunkra minden és számos név fogja majd megilletni művei szerint. Ő lesz az egészség, ha betegek vagyunk, mert meggyógyít; Ő lesz a Fény, mert beragyog minket; Ő lesz az Élet, mert éltet minket; Öltözet, mert teljesen beborít minket ragyogásával. Betakar és fölmelegít minket isteni dicsőségével…”


6. „Rosszra Való Hajlam”

Az 1996. április 15-ei üzenet így kiált fel: „Ó, gonosz hajlam, a Föld annyira beszennyeződött!” A gonosz hajlam („jester ha-ra”) egy zsidó kifejezés arra, amit a kereszténység az áteredő bűn következményének nevez, vagyis hogy könnyebben hajlunk a rossz cselekedetekre, mint a jóra.

A judaizmus azonban egy kissé továbbviszi ezt a fogalmat. A zsidó írásokban mindaz, ami gonosz, visszavezethető a „jester ha-rá”-ra, a rosszra való hajlamra. A Sátánt is a „jester ha-rá”-val azonosítják, mivel Jób könyvében a Sátán szerepe az ember megkísértése, azért hogy az megerősödjék erkölcsi érzékében. Ennek a kísértésnek a korlátait Isten szabja meg (vö. Jób 1,12; 2,6).

A „jester ha-rá”-t metaforikusan „kovász”-nak hívják, abban az értelemben, hogy megkeleszti a szenvedélyt (berakoth 17a), amely megakadályozza az embert abban, hogy Isten akarata szerint cselekedjen. Ugyanakkor van ennek egy mélyebb jelentése is.

A pészach (zsidó húsvét) előtti napon a gyerekek gyertyával körbejárnak a házban, hogy megtaláljanak minden eldugott kovászt és eltávolítsák azt, mielőtt elkezdődik a Megszabadulás Ünnepe (a pészach az egyiptomi szolgaságból való szabadulás ünnepe). Ennek a mélyebb jelentése az, hogy a zsidók még a szabadulás ünnepe előtt eltávolítják a „jester ha-rá”-t, vagyis a rosszra való hajlamot a szívükből a lelkiismeret fénye által, amely „az Úr fáklyája” (Péld 20,27).

A zsidó elme számára az Igaz élet Istenben üzenetekben szereplő „rosszra való hajlam” kifejezés fölidézi mindezeket a fogalmakat. Sőt, a rosszra való hajlam eltávolítása a Megszabadulás Napja előtt egyfajta tükörképe az Igaz élet Istenben üzeneteknek, amely előkészít minket az Úr napjára azáltal, hogy minden bűnt eltávolít a szívünkből, ha teljesen válaszolni tudunk a Második Pünkösdre.

A rabbik szerint a „jester ha-ra”, a rosszra való hajlam, amely minden emberi lény közös tapasztalata, ki lesz vetve a messiási korban. Az Igaz élet Istenben üzenetekben az Úr azt mondja: „Amikor az én napom eljön, minden gonoszat elviszek és bezárok.” (IÉI, 1988. november 10.) Hasonlóképpen, amikor Krisztus Szentlelkében uralkodik a megtisztultak szívében, ugyanaz történik, mint ami a misztikus házasságban tapasztalható. Ebben az állapotban Keresztes Szent János tanítása szerint a „bűn ösztökélései”[3], ahogyan a keresztények a „jester ha-ra” gyökerét nevezik, ellenőrzés alatt lesznek tartva. Semmi tisztátalan sem léphet be az Új Jeruzsálembe, amely leszáll a Földre (Jel 21,27; Bölcs 7,25): a szentség, amely kegyelmi ajándékként száll a megtérő bűnösre, a Misztikus Házasság állapota hatástalanítja a „bűn ösztökélései”-t, ha mi is beleegyezésünket adjuk.

Egyetlen hamis próféta sem használna ennyire gazdag kifejezést, amely ilyen teljességgel előhívja a gonosz fogalmát a zsidó ember számára. A Sátán szereti elrejteni magát, és a zsidó fogalom központi eleme éppen az, hogy a Sátán titkos munkája lelepleződik az emberek szívében.


7. A Harmadik Menny

Nem sokkal a 2000. február 12-ei üzenet vége előtt található a Harmadik Mennyre való utalás. A Harmadik Mennyről Szent Pál is említést tesz. Ez a kifejezés abból a zsidó elképzelésből származik, amely szerint hét menny létezik. A Harmadik Mennyben található az Égi Jeruzsálem (talán ezt látta Szent János? vö. Jel 21,12) és a Mennyei Templom, amelyben Szent Mihály arkangyal áll. Úgy tartották, hogy minden imát és szertartást, amit a jeruzsálemi templomban felajánlottak, Szent Mihály megismételt és bemutatott Istennek. Ez a zsidó elképzelés tovább él a katolikus vallásban. Ennek belátásához elég, ha megnézzük a Jelenések könyvét vagy a Szentmise kifejezéseit. A Jelenések 8,3-5-ben látjuk az angyalt, amint az oltárnál áll és illatszereket áldoz:

„A jó illatszerek füstje fölszállt a szentek imádságából, az angyal kezéből Isten előtt.”

A Szentmisében szintén azt mondja a pap az átváltoztatás után, hogy „Könyörögve kérünk mindenható Istenünk, szent angyalod vigye áldozatunkat mennyei oltárodra isteni Fölsége színe elé, hogy mi, akik erről az oltárról Fiad szentséges testében és vérében részesülünk, minden mennyei áldással és kegyelemmel elteljünk.” (Az idézet az I. „római” kánonból való – a ford.)


8. „Én Vagyok”

Az Igaz élet Istenben üzenetekben Jézus gyakran használja az „Én Vagyok” kifejezést. Első pillantásra úgy tűnik, hogy ez csupán Jézus válasza Vassulának arra a kérdésére, hogy „Jézus?” vagy „Uram?”. Holott ez az a név, amelyet Isten kinyilatkoztatott Mózesnek és amellyel elküldte őt az izraelitákhoz: „Vagyok, aki Vagyok”. De azt kéri Mózestől, hogy nevének csak az első részét mondja meg, ha az egyiptomiak kérdezik: „’Aki van’ küldött engem hozzátok” (Kiv 3,14). Alkalmanként Isten a teljes nevét használja, mint az 1990 november 27-ei üzenetben: „… Atyád a mennyben tudja, hogy nem tartozol a világhoz, mégis a világba küld téged, hogy megmutassa a világnak Istened Szívét és azt, hogy Én, Aki Vagyok, küldtelek téged…”

Bármelyik zsidó fölismerné az „Én Vagyok” jelentését, amellyel oly sok üzenet kezdődik. Annyira egyedi és olyan szent tisztelettel övezett megnevezése ez Istennek, hogy egyetlen zsidó sem merné kiejteni. Jézusnak Istenségéből eredő joga ezen név használata, amit a zsidó olvasók is elismernének. A keresztény olvasónak valószínűleg elkerüli a figyelmét, mert mi azt hinnénk, hogy ez Jézusnak pusztán csak egy igenlő válasza Vassula megszólítására. Ebben az esetben kis „é” állna a nagy „É” helyett, amely azonban így egy Névre utal, vagyis A Névre: HASÉM (héberül A Név – a ford.) A keresztények annyira megszokták, hogy Atyának nevezzék az Istent, hogy a legtöbben nem is tudják, hogy „Én Vagyok” néven mutatkozott be Mózesnek.

Egy hamis próféta valószínűleg nem tudná, hogy az „Én Vagyok” az Isten neve. A többi, felismerhetően zsidó kifejezés mellett ez is bizonyítja az Igaz élet Istenben üzenetek Isteni Szerzőségét.


9. Káinok és Ézsauk, Ábelek és Jákobok (ld. IÉI, 1991. február 7.)

A judaizmus számon tartja a gonosz vérségi vonalat, amelybe Ézsau, Jákob üldözője  is tartozik és amely végigvonul a Kivonulás könyvén, ahol a refidimi csatában ki akarta irtani Jákob nemzetségét. A gonosz vérvonalat Ágág viszi tovább. Tudván, hogy ez a rossz vér tovább él a zsidók között, az Úr Saul királyt használta volna arra, hogy véget vessen neki, de ő nem engedelmeskedett. Ezért tovább folytatódott az ördögi kísérlet a zsidók kiirtására. A zsidó nép megsemmisítését azért kísérelte meg a Sátán, hogy megakadályozza a Megváltó megszületését, aki megszabadítja őket. Legközelebb Eszter királyné idejében, Ágág leszármazottjával, ugyanabból a gonosz vonalból származó Hámánnal találkozunk, aki megpróbálja elpusztítani a zsidó népet. Jézus gyakori utalása az Egyházban található Káinokra és Ézsaukra teljesen érthetővé válna a zsidóság gondolatvilágában.

Ézsau jelentése ’vörös’. Ézsau vörös szőrzettel borítva született és elsőszülöttségi jogát egy tál vörös lencséért adta el. Edom földjén telepedett le, amelynek jelentése ’vörös föld’. Harcos utódai vörös ruhát viseltek és pajzsaikat vörösre festették. Ők népesítették be a mai Olaszország területét. A vörös római köpeny, amit a gúnyolódók terítettek Jézusra, nagyon mélyen jelképezi mindazt a gonosz szándékot, amellyel Ézsau ága igyekezett megsemmisíteni a Messiást. Az ateista kommunizmus vörös zászlaja folytatja „Ézsau spirituális vonalát”. A racionalizmus és a naturalizmus nászából született ez az ateizmus, amely a hitehagyást okozta, bevezetve ezzel Ézsaut az Egyházba, amint azt az Igaz élet Istenben üzenetek megerősítik.

Vassula arámul mondja a Miatyánkot ...

(A cikk eredeti megjelenési helye: True Life in God, ISSN 1363-9358, 2002, 33. szám, Unity Publishing, MK43 8SJ, UK)
 

[1] A Szentírásból eredeztetett törvényeket Szóbeli Hagyomány néven ismerték. Később leírták, attól félve, hogy a diaszpórában elveszítik: ez a Misna. A későbbi törvények a Misnából származtak, ezeket Júda Hercege Rabbi gyűjtötte össze, és Talmud néven vált közismertté. Akárcsak a Misnát, ezt sem tekintik kanonikus műnek.


[2] Akit érdekel, a Közelgő napok című zsidó könyv azonosítja, értelmezi és tárgyalja a Talmudban megadott, a messiási uralmat megelőző tizenöt jelet. Ez a könyv bemutatja a Teshuva (héber: ’megtérés’, ’visszafordulás’ – a ford.) mozgalmat: ez a Bűnbánó Mozgalom arra törekszik, hogy a messiási uralomra készülve visszatérítse a zsidók szívét saját vallásuk teljes és alapos gyakorlásához. Ez is bizonyítja, hogy folyik a vallások közötti készülődés a – számukra mindezidáig ismeretlen – Messiás uralkodására. A szerző rámutat, hogy a keresztényekhez hasonlóan a Teshuva mozgalom – a várakozással ellentétben – nem a zsidóknál kezdődött, hanem azok körében, akik a leginkább elidegenedett otthonokban nőttek fel: a materialista Nyugaton vagy az aktívan ateista, baloldali Oroszországban és Izrael szekularizálódott részein.

Rabbi Ezriel Tauber: Közelgő napok (Válasz a történelem legkegyetlenebb korszakának kihívásaira), Shalheves kiadó, ISBN 1-878999-09-5; beszerezhető: John Trotter Books, Manor House Books, 80 East End Road, Finchley, London N3 2SY.


[3]  A Bűnbeesés előtt Ádám és Éva rendelkezett az „Eredendő Igazság” adományával, vagyis teljes egységben éltek Istennel és teljesen alávetették magukat az Ő Isteni Akaratának.

A Bűnbeesés következtében az Isteni Jelenlét eltávozott. A kegyelem nélkül az ember többé már nem volt képes alávetni magát Isten Akaratának. Az ember eredendően gyenge akaratát és az ebből fakadó képtelenségét arra, hogy bűn nélkül éljen, a skolasztikus terminológiában a „a bűn ösztökélései”-nek nevezik (ld. Aquinói Szent Tamás Summáját: III.,15,3; a Summa III. kötetének még nincs teljes magyar fordítása, d pl.e Lelovics Lipót Breviáriuma a „bűn taplói”-nak nevezi ezt a „rosszra hajtó kívánság”-ot).