Tavasz az Egyházban

Vassula beszámol Jézus Szentséges Szívének üzenetéről
1997.09.28-án

Üdvözlöm az “Igaz élet Istenben imacsoportot! Ez a videofilm annak a tervnek kezdete, amelynek keretében szeretnénk mindenkit folyamatosan értesíteni az üzenetekről. Ez a második filmünk. E felvételeket egy baráti család segítségével készítjük el általában francia nyelven, de nem szeretnénk ebből kihagyni angol barátainkat sem.

Mint minden más alkalommal, ma is imádsággal kezdem beszámolómat, majd szeretnék a legújabb üzenetekről szólni. Nemrég kaptam őket, és szeretném összefoglalni tartalmukat. A Szentséges Szív, Jézus kitárja előttünk Szívét, hogy megmutassa gazdagságát. Meghív minden lelket, hogy lakjon Szentséges Szívében. Kezdjük tehát az imádsággal!

“Uram, hadd kapaszkodjak Beléd!

Légy oly jó, és jöjj segítségemre!

Szeretlek és hálát adok Neked,

dicsőítelek Téged, mert megengedted,

hogy megismerjem Nevedet,

és így én is védelmet nyerhetek.

Nagy szeretetedben

mindig válaszolsz nekem,

amikor segítségül hívom Nevedet.

Istenem, nagy a Te hatalmad,

tartani kell Tőled,

de mutasd meg jóságodat is,

amikor bajba jutok!

A Te mosolyod tükröződjön rajtam,

hadd lássák meg a nemzetek,

hogy Te velem vagy.”

( 1996. december 12.)

Jézus egy igen hosszú üzenetet diktált nekem, ebből szeretnék önöknek egy kisebb részt bemutatni. Szentséges Szívéről szól, az Ő Szívéről. Az alábbiakban a X. kötetből idézek (57. o).

“Az én Szívem sohasem pihen, mert én vagyok az Ige, és Isten Igéje él és cselekszik. Szívemet nem lehet megsérteni dicsőségében. Jóakaratú és telve van irgalommal, amikor hiányt szenvedtek vagy segítségre van szükségetek.

Mivel Szívem a kegyelem trónja, bízzatok jóakaratomban! Együtt érzek veletek tudatlanságotokban. Ne csüggedjetek, tudjatok arról, hogy állandó helyetek van Szentséges Szívemben!”

Itt abbahagyom a felolvasást, hogy elgondolkozzunk azon, miért mondja Jézus: ne csüggedjetek! Valóban úgy van, hogy a lelki élet kezdetén sokan elcsüggednek, amikor elesnek. Jézus azt mondja, hogy mindig velünk van, és mi a feltámadt Krisztusról beszélünk, aki nem hagy magunkra minket mindennapi életünk során. Azt mondja nekünk, ha látnátok engem, megtudnátok, milyen közel vagyok hozzátok, még leheletemet is éreznétek arcotokon. Sokszor mondja az üzenetekben, hogy sohasem vagytok egyedül. Sajnos erről sokan megfeledkeznek, ami elkeseredésbe sodorhatja őket, és tudjuk, hogy az elkeseredés nem Istentől való. Ezért nem szabad elcsüggedni, nem szabad elveszíteni a bátorságot, hiszen Isten látja erőfeszítéseinket, látja, hogy igyekszünk megváltozni, megjavulni, hogy eljussunk a tökéletességire.

Még visszaemlékszem arra, hogy kezdetben mennyi nehézségem volt. Egyszer aztán olyan hibát követtem el, amin nagyon elszomorodtam, és azt hittem, hogy Jézus ezután már látni sem akar engem. De Ő eljött hozzám, és elmondta, mennyire örül, hogy igyekszem tanulni. Ő nagyon jól tudja, hogy férgek vagyunk a férgek között, de ha ennek ellenére őszintén igyekszünk megjavulni, közelebb jutni Jézushoz, hogy tetszésére legyünk, Ő megváltoztathatja életünket, hogy hasonlóvá váljunk Hozzá. Ő ismer minket, olvas a szívünkben, ezért nem szabad elveszíteni bátorságunkat. Ha hibázunk valamiben, siessünk Hozzá! Ő megbocsát és azt mondja -- ne bánkódjatok! Láttam igyekezeteteket. -- Mindig felemeli lelkünket. Ezért mondta, hogy tartsuk számon, hogy állandó helyünk van Szentséges Szívében! Így folytatja Jézus:

“Én vagyok Isten Igéje, és szájamból éles kard tör elő {vö. Jel 2,16}. Itt vagyok, és Szívem helyre teszi kardjával, ami nem helyes.

Szentséges Szívemet nem nehéz megérteni, nem vagyok nehezen érthető Isten, mert olyan vagyok, mint a lámpás, kívül-belül világítok, teljesen átjár a fény, ezért sohasem vezetlek benneteket tévútra, és biztosítalak mindenkor, hogy a szentség végül elnyeri jutalmát.

Szentséges Szívem a világ világossága, fénylő és tiszta.

Szentséges Szívem isteni és ellenállhatatlan, mert magában foglalja üdvösségetek minden gazdagságát. Aki szívesen fogadja e Szívet, az hódolattal, hűséggel elfogad minket, a Szentháromságot mint háromszorosan Szentet, és én istenségemben elvezetem őt az örök életre.”

Tehát ha kinyitjuk szívünket, elnyerhetjük kegyelmét. Jézus azt mondja, hogy az Ő Szíve magában foglalja az üdvösség gazdagságát. Rajtunk áll tehát, hogy közeledjünk Hozzá, nyissuk ki szívünket és beléphetünk az Ő Szívébe. Aki szívesen fogadja az Ő Szívét, az elismeri a Szentháromságot, mert képes lesz felismerni, hogy Isten Háromságos, és elismeri, hogy a Szentháromság háromszorosan szent. Aki elismeri Jézus Szívét, azt Ő hűségben, tisztességben és istensége által elvezeti az örök életre. Így folytatja:

“Szentséges Szívem szeretettel dobog az emberiségért, mert szeretettel van az emberek iránt. Ha gyermekként közeledtek hozzám, kezetekbe teszem Szentséges Szívemet.

Amikor meglátjátok kincsemet, amint bölcs mondásokkal megvilágítja misztériumaimat és titkaimat (mert a misztériumok és a titkok csak az egyszerű gyermekek előtt lesznek felfedve), szent félelem vesz erőt rajtatok, mert rádöbbentek, hogy Isten vagyok, háromságos és a lényeg egységében mégis Egy, aki drágább nektek, mint a világ egész gazdagsága, drágább még saját életeteknél is.”

Jézus itt arra szeretne rámutatni, hogy ha ráébredünk arra, hogy milyen közel van hozzánk Isten, és mi is birtokba vehetjük Istent, ahogy Isten birtokol minket, abban az esetben annyira megnövekszik Isten iránti szomjúságunk, hogy Szentséges Szívébe vetjük magunkat, és ott jön létre a Vele való bensőséges és közvetlen kapcsolat. És ha ez megtörtént, meg fogjuk ismerni Istent, mert semmit sem ér az életünk, ha nem ismerjük Istent. Sokan beszélnek és prédikálnak Istenről, akik sohasem találkoztak Vele, és nem ismerik Őt. Istent ismerni annyit jelent, mint bensőséges egységben élni Vele. Itt tehát ezt a bensőséges kapcsolatot kéri tőlünk. Így folytatja:

“Ó Vassula, nálam van az irgalom, mégis oly sok gyermekem hagyja el és veti meg ezt az irgalmas Szívet. Bár száműzött vagy a Földön, teremtés, nyisd ki szemedet és szemléld Szentséges Szívemet! Nyisd ki szemedet és szívedet a Szívemben lévő csodákra! Nem fogom elrejteni előtted felbecsülhetetlen kincseimet. Bár száműzött vagy....”

Itt ezzel azt is mondja, hogy te magad vagy a száműzetés. Ennek a szónak itt olyan komoly jelentőséget ad, mintha azt mondaná, hogy magad vagy a sivatag vagy a szárazság. És Ő mégis hív minket, mondván:

“...kinyitom Szívem ajtaját, és amikor nyomorúságodban Szívem fenségét fogja szemlélni szemed, olthatatlan vágyakozást fogsz érezni rendelkezéseim után.”

Mert ha kezded megismerni Istent, egyre jobban fogsz szomjazni utána.

“Szándékaim örömmel töltenek el téged, és azok lesznek tanácsadóid. Majd önként fogod kérni, hogy az Áldozat áldozata, a Keresztre feszített keresztre feszítettje lehess. Félelem és szégyen nélkül fogod hirdetni a világnak szándékaimat, nem feledve, hogy ki talált meg téged, a száműzöttet a száműzetésben.

Akkor Szentséges Szívemre mutatva így fogsz szólni: »Mester, mindörökre itt akarok maradni, ez az az otthon, amelyet választottam.«

Szavam lényege a hűség, és engem arról ismernek, hogy hűséges vagyok és igaz. Szívemben nincs megtévesztés.

Szentséges Szívem, a te mennyországod, tele van igazságos rendelkezésekkel. Boldog az az ember, aki felfedezi Szívem állhatatosságát, mert értéke felülmúlja a gyöngyökét. Semmi sem egyenlő vele, amit magatoknak kívánnátok. Fiaim, leányaim, semmi sem egyenértékű Szentséges Szívemmel, mert én vagyok az Alfa és az Ómega.

Szentséges Szívem útjai örömteli utak, bensőséges kapcsolatot teremtenek, amit annyira áhítunk.”

(A Szentháromság áhítja.)

És itt tovább folytatódik az üzenet, de mi itt abbahagyjuk, azaz mégis folytatjuk, mert az én kedvenc soraim következnek:

“Mihez hasonlíthatnátok Szentséges Szívemet? Forráshoz, ami termékennyé teszi a kertet? Igen, ha valaki szomjas, jöjjön hozzám! Jöjjön és igyék! Szívem az élő víz forrása. Jöjjetek és merítkezzetek bele ezekbe a folyamokba! (Jézus itt a Szentlélekről beszél.), amelyek Szentséges Szívemből folynak! Szentséges Szívem a ti biztonságotok, és az élet fája azoknak, akik birtokolni akarják. Ne engedjétek, hogy lábatok a halálba vigyen benneteket!

Tudjatok róla, hogy az én szelíd, Szentséges Szívem dicsőséggel teljes és fenséges, megbízható, hűséges és igaz! Egeket betöltő állhatatosság veszi körül. Kiemeli a szegényt a porból (Jézus rám céloz), Vassula, és kiemeli őket nyomorukból, hogy helyet adjon nekik mélységeiben, a végtelen irgalom mélységeiben.

Legyen Szentséges Szívem a gyökér, mely titeket fenntart, és ti azért vagytok belém oltva, hogy kapjatok gazdag nedveimből, ami életet ad nektek, örök életet. Maradjatok belém oltva, hogy az én részem legyetek, és életetek meg lesz kímélve.

Boldogok akik követik ezt az áhítatot!

Vassula, azért jöttem újból, hogy életre keltsem Szentséges Szívem tiszteletét. A világból kihalt a szeretet, mert a világ eltávolodott tőlünk (a Szentháromságtól).”

Jézus itt tovább is folytatja beszédét, de azt valószínűleg csak egy másik alkalommal ismertetem, mert nagyon hosszú üzenet.

A következőkben a szeretet adományáról és az imádságról szeretnék beszélni. Sok szó esik arról, hogy legyen egység a családokban, valamint reméljük, hogy egyesülnek az Egyházak. Ez a reménység, amit annyira keresünk, kiegészíti Jézus főpapi imájában mondott szavait, amikor keresztre feszítése előtt az Atyához imádkozott. Ez arra tanít minket, hogy mindenek előtt meg kell tanulnunk egymást szeretni és Krisztust szeretni.

Egy történet jut erről eszembe, egy görögkeleti szerzetesről szól, aki egy szép napon találkozott egy ferences pappal. A görögkeleti pap megkérdezte barátjától: “Ó testvérem, mikor fogunk mi egyesülni?” A katolikus pap nyíltan barátja szemébe nézett, és így válaszolt: “Akkor lesz ez testvérem, amikor majd te és én elkezdjük szeretni Krisztust.” És ebben sok az igazság, a szeretet hiánya nagyon érezhető a mi nemzedékünkben. Ezért hív minket Isten, hogy térjünk vissza az alapokhoz, mindenek alapjához, mielőtt az egységre gondolunk. És ez a szeretet. Az egységet nem lehet felépíteni, ahogy a házat sem, ha nincs alapja. Ezért kell megvetni az egység alapját a szeretetben. A szeretet egységet teremt. Amíg nem lesz szeretet a testvérek között, addig nem lesz gyümölcse sem, pedig a szeretet gyümölcse az egység. Beszéljünk tehát a továbbiakban a szeretet adományáról és az imádságról:

Nem tudjuk-e, hogy minél nagyobb a szeretet adománya, minél tökéletesebb Isten iránti szeretetünk, minél forróbbak imáink, annál tökéletesebb lesz szeretetünk és szentebb az életünk. Amikor másokért imádkozunk {mert sokan jönnek hozzám és kérik, hogy imádkozzam értük), amikor eszünkbe jut valaki és érte könyörgünk, tudatában vagyunk-e annak, hogy a másokért mondott ima olyan, mintha vérünket ontanánk értük? Hogyan értsük ezt? Ilyenkor ugyanis a mi szeretetünk Krisztus szeretetéhez hasonlít, érdek nélküli az ő szeretete. Krisztus szeretetében nincs önzés, az Övé olyan szeretet, ami kész odaadni magát azért, hogy lelkeket mentsen. Erre gondoljanak, ha szenvedés, rágalom, vagy olyan bántalom éri önöket, ami nagyon sértő.

Elmondok egy kis titkot. Isten már kezdetben megmondta, hogy e mű címe “Igaz élet Istenben” lesz. Mert Isten célja az, hogy mindenkit magához vonjon. Magához és Magába, azért adta az “Igaz élet Istenben” címet, hogy Őbenne éljünk igaz életet. Ha Istenben vagyunk, akkor megismerjük Őt. Isten hív minden embert, hogy olvassa el üzenetét, illetve üzeneteit, hogy megismerjük és megértsük Őt. Olyan ez, mintha felfedné előttünk arcképét. Olyan részletesen mutatkozik meg, hogy még a tudatlan, a nagyon fiatal vagy járatlan ember is megértheti, mert amikor Isten szól (figyeljünk erre}, világosan és egyszerűen, de igen mélyen beszél. Amikor megismerjük és kezdjük megérteni őt, amikor Őbenne élünk lelkiéletet, akkor megérezzük azt az örömet és békét, amit Ő kínál fel nekünk. Azt akarja, hogy haladjunk, azt akarja, hogy ön is haladjon, aki a videót látja, hogy Krisztus gondolatai legyenek a mi gondolatainkká, hogy egyre tökéletesedjünk. Így vezeti gyermekeit tökéletességre. A Szentlélek olyanná alakíthatja érzéseinket, amilyenek Krisztusban vannak. Mert ha a mi lelkünk Istenbe merül, akkor minden dolog felszínessé válik szemünkben és megfeledkezünk róluk. Tovább nem törődünk velük. Akkor a Szentlélek olyan mértékben, olyan mélyrehatóan elszakít mindentől, hogy már nem számít szemünkben a külső világ. Számunkra halottnak tűnik minden, ami a világé. Az Úr mondja nekünk egyik kötetében e szavakat:

“Boldogok akik engedik, hogy a Szentlélek bennük időzzön és munkálkodjon, amikor teljesen átadják magukat Istennek.”

Így van ez, amikor azt mondjuk a Szentléleknek. Igen, én Isten mellett döntöttem; őszintén és valóban megváltoztatom életemet. Jöjj Szentlélek, és változtasd meg életemet!

Akkor Jézus majd így szól hozzájuk (IX. kötet, 127. oldal):

“Igen, áldott vagy, mert megengedted Szentlelkemnek, hogy megpihenjen és tevékenykedjen benned. A következőket kívánom kinyilvánítani előttetek: (mert most nyitottak vagytok, és meghalljátok hangomat annak ellenére, hogy eddig nem hallottatok és nem láttatok), hogy ezen a Földön mindenki hozzám jöhessen és az én tökéletes teljességemben élhessen, hogy minden élő teremtmény éppen úgy birtokolhasson engem, ahogy én is arra vágyom, hogy birtokolhassam őket.” (És emlékezetünkbe idézi:) “Háromszorosan Szent Lelkemben találhattok rá a szabadságra. Lelkemben találjátok meg a vigaszt és a felüdülést. Szent Lelkem meg tudja tisztítani bűnös szenvedélyeiteket, és felkínálhatja nektek a szabadságot, hogy új és gyönyörűséges módon szolgálhassatok nekem és a nemzetek sokaságát vezessétek szentségre.”

Mert ők benső tűzzel és őszintén fognak tanúságot tenni. Azok az emberek, akik szívesen hallgatnák és szomjasak Istenre, de eddig nem közeledtek Hozzá, most fel fognak figyelni, mert ezek a tanúk a Szentlélek ihletésére szólnak és nem maguk beszélnek. Jézus mondja, hogy meg fogja őket újítani Szentlelkével.

Most szeretnék elmondani valamit, amit Jézus tanított nekem:

Ha a Szentlélek által lelkünk megismeri Istent, és ez a megismerés végtelen örömmel tölti el lelkünket, akkor ebben az örömben, mivel Istenben vagyunk, lelkünk meg fog feledkezni a minket körülvevő világról. Akkor már csak azon lesz, miképpen ismerje meg még jobban Istent, hogy még inkább belemerülhessen Isten mélységeibe. Ezt nevezzük az Isten utáni szomjúságnak. Ezt a szomjat csak a Szentlélek adhatja meg nekünk, mert Őáltala kapjuk meg a szeretet adományát. Ezért szeretnék mindenkit arra emlékeztetni, hogy imádságainkban még többször hívjuk a Szentlelkei, hogy kiáraszthassa ránk a szeretet adományát.

Isten így szól hozzánk (IX. kötet, 127. oldal):

“A szelek szárnyán küldöm el hozzájuk Leheletemet, korábban, mint terveztem. Nem tartom számon, hogy ki mivel tartozik, mivel utaim a ti utaitok felett vannak. A szelek szárnyán küldöm Leheletemet teremtésemre, hogy ezt mondhassátok: »Isten nem feledkezett meg rólunk, ez az Ő harmata (a Szentlélek,) ez az Ő esője.« És ugyanakkor próféciaként árasztom rátok a tanítást, még a legkisebbre is közületek, teremtés.”

Teremtőnk azt mondja, azért tanít minket, hogy még a legkisebbek, a legnyomorúságosabbak is megértsék, hogy ki fogja árasztani adományait, mert azt akarja, hogy őszinték legyenek és jöjjenek Hozzá úgy, amilyenek most.

“Ki fogam árasztani adományaimat, hogy lássátok mezítelenségeteket, és felismerjétek....”

Hogy milyen nyomorúságosak vagyunk, és haragja bűnbánatra fog indítani bennünket, a bűnbánat gyümölcse pedig a szeretet lesz.

“Ki fogom árasztani adományaimat, hogy lássátok mezítelenségeteket, és felismerjétek, hogy egész életetek során szomorúságot okoztatok nekem.”

És ha ezt felismertük, akkor olyan szomorú lesz a szívünk, hogy megkapjuk a bűnbánat könnyeinek adományát. Úgy fog égetni bennünket, mint a tűz, és ez lesz a mi tisztulásunk Isten dicsőségére.

“Attól kezdve csak a mennyei dolgokra fogtok törekedni, amelyek tartósak.”

Miután megtisztultunk. És mondhatom önöknek, hogy az csodálatos.

“Ne keressétek másban a szabadságot, csak Lelkemben! Szentlelkem megnyitja értelmeteket és szemeteket, és kegyesen be fog avatni titeket misztériumainkba, hogy megértsétek és felfogjátok a felfoghatatlant, amit oly kegyesen és ingyen kínál fel nektek...és jöjjetek és örököljétek meg a világosságot, ami megközelíthetetlen (örököljétek meg a Szentlelket), pedig körülvesz benneteket és bennetek maradhat! Jöjjetek és vegyétek birtokba azt, ami elérhetetlen (a Szentlelket), és mégis mindenki számára elérhető!

Ez a rész a Szentlélekről szólt, aki megadhatja nekünk a szeretet adományát.

És most néhány szót szeretnék még mondani az imádságról, mielőtt befejeznénk ezt az adást, mert az ima nagyon fontos. Az imádságban Istennel találkozunk, és ebben a párbeszédben Isten lehajol hozzánk a magasságokból, hogy képesek legyünk megérinteni Szívét, az Ő érzékeny és érző Szívét. Mert Isten Szíve olyan érzékeny, hogy meg tud hatódni a szívből fakadó, a mi szívünkből fakadó imától, amit megváltozva és őszintén mondunk.

Jézus a szüntelen imát, a szívből fakadó imát kéri tőlünk. Mi is a szüntelen ima? Lehet, hogy nem mindenki hallott róla. A szüntelen imában lelkünk teljesen elmerül Istenben. Az elmélkedés során megérezzük Isten jelenlétét és békéjét, ami körülvesz minket. Felismerjük, megérezzük, a szívünk megérzi Isten jelenlétét.

E pillanatokban nincs szükség szavakra ahhoz, hogy kifejezzük gondolatainkat Isten számára, mert egész lényünk égő lánggá, a szeretet lángjává válik. És eltelve e szeretet lángjával, az emésztő szeretettel, a szótlan imádság e pillanataiban lelkünk megfeledkezik a világról és mindarról, ami körülöttünk van, mert magával ragadja lelkünket a csend. Mintha lelkünket foglyul ejtené, magával ragadná Isten. Lelkünk úgy érzi, hogy feloldódik a gyönyörűség, az Ő fenségétől jövő vigasztalás pillanataiban. Ez olyan őrömet jelent, amit Isten túlcsorduló mértékben ad nekünk. Amikor Isten e pillanatokban foglyul ejti lelkünket és elmerül Istenben, erősen megérezzük jelenlétét. Szentlelkébe takarva és zárva teljesen megfeledkezünk az égész világról, ami körülöttünk van. A szüntelen imában olyan békét kapunk, amit senki más nem képes megadni, mert megérezzük Isten jelenlétét. Majd amikor ennek vége szakad, amikor kilépünk a szüntelen irhából, és más kötelességünket végezzük, ez a béke akkor is bennünk marad, nem hagy el minket. Fel fognak rá figyelni a többiek: Nézzétek, olyan ez az ember, mintha lángot fogott volna, és mégis milyen béke árad belőle, -- mert ez a béke kiárad belőlünk. Istentől kapjuk azokban a pillanatokban, a szeretet boldog pillanataiban, Istentől árad a mi szívünkbe. A vigasztalás olyan mélyen átjárja lelkünket, amit egyedül Isten adhat meg. Ez azért van így, mert a mi időnkben Isten azáltal ad jelet nekünk, hogy megnyitja mennyei tartalékait, hogy mannájával, az Ő Szavával tápláljon minket. És itt felolvasok egy részt az üzenetből (IX. kötet; 128. oldal):

“Jöjjetek és örököljétek meg országom misztériumát! Ma örömet, békét adok nektek, és felkínálom örökségeteket. Felmérhetetlen kincset kínálok, ami szebb annál, amit az ember kigondolhat és megkaphat.”

És most az Ő szavaival, az imádsággal fejezem be. A szüntelen imádság olyan erővel indít Isten keresésére, hogy a sok vigasztalás ellenére, amiben részesülünk, mégis némi keserűséget is fog érezni lelkünk azokban a pillanatokban. Talán nem is megfelelő ennek leírására a keserűség szó, talán inkább a vágyakozás szót kell használni, mert vágyakozást érzünk, ami nem keserűség. És az Isten utáni szomjúságnak pillanataiban, és mivel tudjuk, hogy jelenlétében vagyunk, mert megkapjuk a vigasztalást és Isten örömét azokban a pillanatokban, mégis marad bennünk vágyakozás, némi szomorúság amiatt, hogy képtelenek vagyunk még jobban elmerülni Istenben azokban a pillanatokban. És azért mert szomjazunk, és mialatt szomjazunk, valamire vágyódunk. Isten akkor megajándékozza a lelket, de amikor lelkünk felismeri Isten szépségét, azokban a pillanatokban még inkább szeretne elmerülni Benne. És mit jelent az, hogy lelkünk annyira el akar merülni Istenben; hogy teljesen Benne, a belsejében szeretne élni? Annyit jelent, hogy már Vele szeretnénk lenni a Paradicsomban, és színről színre szeretnénk látni Őt. Ide kellene lelkünknek eljutnia a szüntelen imádság által. Isten mindenkor hív minket; kegyelmet kegyelemre ad, hogy képesek legyünk igaz életet élni Őbenne. Most megismétlem az Úr szavait (IX. kötet, 129. oldal):

“Tanultátok, hogy az Egyház Fiam Teste, és hogy Ő az Egyház Feje (vö. Kol 1,18.), ezért tinektek, akik az Ő Testének tagjai vagytok, vágyakoznotok kellene Szentlelkem ajándékaira (hogy felélesszük a Szentlélek adományait, az Ő hét ajándékát, amit már megkaptunk a keresztség alkalmával, de most fel kellene élesztenünk), és be kellene hatolnotok Krisztus misztériumába, abba a misztériumba, ami istenivé (az isteni természet részeseivé) tesz benneteket. Szentlelkem hatalmában dicsőséges látomást kaptok rátok váró örökségetekről, meglátjátok megnyugvásotok helyét, ahol minden szent nyugszik.”

Meg fogjuk látni a béke és a megnyugvás helyét!

Köszönöm szíves figyelmüket! Isten áldja meg önöket.