Ez a beszéd 1998 májusában az Igaz élet Istenben nemzetközi találkozóján Jeruzsálemben hangzott el.
Felkértek, hogy beszélyek protestáns szemszögből az Egyház Egységéről és a Szűzanyáról. Először is arról szólnék, hogy mit jelent protestánsnak vagy lutheránusnak lenni.
A Svéd Egyház a XVI. században a Reformáció idején szakadt el a Római Egyháztól és a Pápától. A király az ország egyeduralkodója kívánt lenni, nem akart semmiféle külföldi beavatkozást sem a Pápa sem a püspökök részéről, akik igen jelentős földi hatalommal rendelkeztek.
Luther Márton tanai igencsak megfeleltek a király céljainak. A király vette át a Pápa helyét. Németországból a Reformáció szülőhazájából származott a legfontosabb reformációs hitvallás - az Augsburgi Hitvallás amely kritikusan szemlélte a késő középkori Egyházon belüli visszaéléseket de különben hagyomány tisztelő volt nem szándékozott új tanokat hirdetni csupán az egyetlen, szent katolikus (és Római) és Apostoli Anyaszentegyház iránti hite felől kívánt tanúbizonyságot tenni. Napjainkban az Augsburgi Hitvallást a hivatalos Katolikus és Lutheránus Ökumenikus Bizottság katolikus szándékúnak, és ökumenikusnak tekinti.
A Reformáció idején a Svéd Egyház és a hívők számára nagy változás állott be, de egy bizonyos fokú kontinuitás is jellemző volt. A papok és püspökök egy része, elhagyta az országot de néhányan maradtak és mentették ami menthető volt.
A reformáció okozta zűrzavar után Svédországban egyetlen Egyház maradt. Voltak püspökök és papok és ők már megnősülhettek. Misét celebráltak de a latin helyett svédül, és a hívők már a kehelyből is áldozhattak. A Szűzanya és a szentek hamarosan eltűntek, ahogy a kolostorok is, gyakran erőszakos módon szüntették meg őket. A Bibliát lefordították, és a hitoktatás az iskolában folyt. 300 éven át nem volt választási lehetőség ha valaki svéd volt az egyet jelentett avval hogy lutheránus.
Manapság a radikális szekularizáció ellenére is, a legtöbb svéd az Egyház tagja, amelynek már nem a király a feje, hanem a demokratikus úton megválasztott politikusok és pártjaik. Én nem nevezhetem magam protestánsnak vagy lutheránusnak hanem a Svéd Egyház tagjának.
Én nem hiszem, hogy vallásos szempontból a svéd reformáció javsolható lenne vagy hogy szűkség volt rá vagy hogy az Egyház javát szolgálta volna, de meg volt a maga jó oldala is a vitathatatlanul rossz oldal mellett is, és látom, hogy a jó oldal mit jelentett a jövőre nézve. Az Ősi hagyomány és az Augsburgi Hitvallás szerint olvasott Bibliát tekintették a hit számára elsőrendű és legnagyobb tekintélynek. Ez az ami a Svéd Egyházat Rómától való elszakadása ellenére egy teljesen hithű keresztény egyháznak őrizte meg. De el tudják képzelni, hogy mi történik, manapság amikor a Biblia legalább is a gyakorlatban, már nem jelent autentikus forrást, és ha egyáltalán figyelembe veszik, a köznapi felfogás szerint interpretálják.
A Svéd Egyház példáján mind pozitíve mind negatíve jól látható, hogy mennyire fontos az Egyház egysége térben és időben. Hiszen az Egyház a világ összes helyi egyházával kapcsolatban áll, a püspökök egységén keresztül Róma püspökével valamint minden idők összes szentjével ami a tradíció aktív létét jelenti. Ha az Egyház elveszti az embereket és elszakad a világegyháztól akkor a világ nyomásának és véleményének teszi ki magát, és nincs meg az Isten adta védettsége és javulási lehetősége. Hiszem, hogy a Rómával való újra egyesülés tudja a Svéd Egyházat mint Keresztény Egyházat megőrizni.
Most egy kicsit általánosabban a Keresztény egységről szólnék. Sok olyan dolog van ami minden keresztényt összetart felekezeti hovatartozástól függetlenül. Mi mind a háromszemélyű egy Istenben hiszünk és hozzá imádkozunk. Hiszünk Isten Fiának megtestesülésében. Jézus Krisztus üdvözítő halálában és feltámadásában. Ugyanavval a szenteltvízzel vagyunk megkeresztelve. Ha a világ összes kereszténye nem is tud egyszerre áldozni a különböző templomokban akkor is hisszük, hogy Jézus Krisztus ugyanazon Testét vesszük magunkhoz és egyesülünk általa. Árnyalatnyi különbségeket leszámítva hitünk egységes. Ez nem lenne elég? Jézus a főpapi imában St. János 17 fejezetében így imádkozik az Atyához: "Legyenek mindnyájan egy...Hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem" (17/21 Jan.) Jézus nemcsak spirituális egységért hanem a látható világban látható egységért imádkozik "hogy higgyen a világ".
Az Egyház eszköz Isten kezében a világ megváltására. Isten Egyháza. Tervei és céljai szerint alkotta. Az alkotó természetes akarata és szándéka, hogy az Egyház egy legyen és láthatóan egy. (Hogy az egyház egy legyen és láthatóan egy az alapító akaratának és szándékának temészetes része.) A látható egység az Egyház természetéhez tartozik és elsőrendű. A látható egységnek látható központra van szüksége. A helyi lakosságnak ott van a plébánia. Az egyházmegyének a püspök. A pátriárkátusnak a pátriárka és az egész nyájnak az egyetemes Egyháznak a Pápa. Krisztus Egyházra vonatkozó tervének része, hogy legyen pápa. Ez nem is jelentett kérdést a reformáció elején, csak a pápai hatalommal való visszaélés. Az evangéliumokból világosan kitűnik, hogy kell legyen Péteri primátus amilyen biztos, hogy van apostoli utódlás az apostoloktól a püspökökig, úgy szentpéteri utódlás Szent Pétertől az azt követők felé, az apostoli trónon a Római Egyházban. Egy protestáns el tudja-e ezt fogadni? A liberálisok egy része nem, mert őszerintük a pápaság a patriarchális struktúra része. Mások a XVI. századi hitvilágot hangoztatva a pápát antikrisztusnak tartják. De a "protestáns" alatt olyan személyt értünk aki a Bibliához hű akar maradni és az óhitű katolikus tradíció szemüvegével olvas akkor bizton állíthatja, hogy a pápaságot Krisztus alapította.
II. János Pál az az 1995-ös "Ut Unum Sint" pápai enciklikában felkéri a nem római katolikus egyházvezetőket, hogy gondolják át a Péteri Primátus hogyan szolgálhatná legjobban azt a célkitűzést "hogy legyenek mindnyájan egy...hogy higgyen a világ" Három évvel ezelőtt ez a meghívás mind a Svéd Egyház mind pedig az anglikán egyházak számára nagyon érdekes lett volna, de 1995-ben már olyan dolgok történtek amik lehetetlenné tették a párbeszédet.
1989 és 1993 között a Svéd Egyház és Róma közötti ökumenikus párbeszéd nagyon sokatígérőnek mutatkozott. A Szent Péter székesegyházban II. János Pál jelenlétében a svéd érsek a főoltárnál kijelentette: "Elérkezett az a pillanat amikor a reformáció idejéből származó kárhoztatásokat érvénytelennek minősítjük". A pápa ellátogatott Svédországba, és a Keresztény Egység pápai titkárságának feje Cassidy bíboros vizsgálatot és párbeszédet szerveztek a finn és svédországi egyházak apostoli utódlásáról, hogy kiderüljön mi hiányzik még a teljes elismeréshez.
A "hitbeli megigazulás" fontos református tanával kapcsolatosan Róma és a lutheránusok között megszületett az összhang. Ugyan ilyen ígéretes párbeszéd folyt Róma és az Angol Egyház között. De mindkettő meghiúsult egy újabb, megosztást okozó tényezőn. 1994 Pünkösdjén II. János Pál kijelentette, hogy az Egyháznak semmiféle joga nincs nőket a papi hivatásra felszentelni, és hogy ez végleges döntés minden hívő számára. Nem egészen négy és fél hónappal később a Svéd Egyház püspöke, és más vezetői kijelentették: " hogy nem lehettek a papságra felszentelve hacsak el nem ismeritek a nőket is mint papokat." A Lutheránus Világ Szövetség bejelentette, hogy az egység kedvéért nem fogják nélkülözni és feláldozni a női papokat. Svédországban ezek után két női püspököt, több nőt mint férfit szenteltek fel pappá. Egyre erősödő feminista teológia van kialakulóban, mely a hitet, az erkölcsöt újfajta módon értelmezi. Ez a fejlemény totális relativizmust vált ki. Az ember nem kritizálhatja és nem mondhatja, hogy nem a Biblia szerint van mert ők azt válaszolják: ezek pusztán képek és szimbólumok és bárki megteszi. Ugyanúgy elmondható, hogy Isten az anyánk minthogy az apánk.
Ez a fejlemény a svéd és az angliai egyházak megosztottságát hozta létre és a különböző csoportok most keresik helyüket. A szemek azonban természetesen Rómán függnek. A Svéd Egyház krízise oly komoly, hogy sokan megkérdőjelezik, hogy vajon egyáltalán fennmarad-e? Az én érzésem az, hogy csak a Péterre alapozott Krisztusi Egyház képes minket megóvni a megszűnéstől és attól, hogy valami mássá ne váljunk mint a Krisztusi Egyház.
Csak a Szent Péterre alapozott Egyház képes megfelelően Krisztus ígéretébe helyezni bizalmát: " Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat s az alvilág kapui sem vesznek erőt rajta" (Mt. 16,18) A hithű protestánsok szerint a Szűzanya a pápával együtt tipikusan katolikus "szülemény" és ezért óvakodni kell tőlük. A pápát egyetlen kardcsapással eltávolították a Svéd Egyháztól. Szűz Mária valószínűleg fennmaradt a reformáció utáni első generáció mélyén hívő tagjainak szívében. Ez ellen a király nem tudott semmit sem tenni. De a rózsafűzért betiltották, a legtöbb Mária szobrot eltávolították és a svéd protestánsok szívében nem maradt hely a Szűzanya számára. Ezen aztán el lehet gondolkodni, hogy mit jelent. Anélkül az Anya nélkül élni amit a mi Urunk adott az Egyháznak.
Eléggé jellemző, hogy a lutherális protestantizmusban Jézus nem Emmanuel azaz velünk az Isten hanem az ember van az Istennel és ez áll Szűz Mária esetére is.A Szűzanya - mint anya és példakép - nélkül a protestáns kereszténység inkább egy megérteni való tanítássá, mint élni való életté vált. A reformáció egyháza inkább iskola lett, mint az imádság és dicsőítés helye. Ugyanakkor ki kell jelentenünk, hogy a Szűzanyát nem tiltották ki a protestáns egyház tantételeiből, noha alakja nagyon a háttérbe szorult. Luther Márton írásaiban, a himnuszokban és a hitvallási iratokban találunk olyan mondatokat, melyek ilyen vagy olyan módon megerősítik a Mária-dogmák tanításait de nem dogmaként fogják fel azokat. Ez és más hasonló katolikus alkotóelemek teszik lehetővé a Svéd Egyházban lezajló Mária-reneszánszot és azt, hogy katolikus hittel is meg lehetett maradni a Svéd Egyházban, a hivatalos tanítással való konfliktus veszélye nélkül.
Az evangéliumi - katolikus tradícióban hívő "biblikus" protestánsnak - ahogyan a mi idős ökumenikus érsekünk jellemezte - ma már nem esik nehezére megosztani hitét a katolikus és ortodox felfogásokkal a Szűzanyát illetően, mivel Szent Péterre és a pápára vonatkozóan a nézetkülönbségek megszűntek. A mostani protestánsok egy részével - elsősorban a Svéd Egyházra, és talán a Nyugat - Európában és az USA - ban élő lutheránusokra, és anglikánusokra is gondolhatunk - az a baj, hogy úgy tűnik, hogy már nem hisznek, sem az Isteni Kinyilatkoztatásban sem pedig abban, hogy a Biblia Isten Szava. Márpedig ha Isten a lámpás és a fény mely lábunkat a helyes ösvényre tereli, akkor az elvezet minket a Szűzanya tiszteletéhez, és az őiránta érzett hódolathoz. Biztosra vehetjük, hogy a Mi Urunk minden cselekedetének és szavának meg volt az értelme nemcsak abban az egyszeri helyzetben amikor a földön élt, hanem igéjét az egész általa alapított Egyháznak szánta, és ezért az univerzális jelentőségű, és az idők végezetéig érvényes. Ezért nagyon is magától értetődő, hogy Jézus a Keresztről Szűz Máriát nemcsak Jánosnak de az összes apostolnak, és az egész Egyháznak adta minden időben és helyen. Továbbá Isten szava vezérel minket János apostol tollából: " az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a nap, lába alatt a hold, fején 12 csillagból korona" Természetesen ez Szűz Mária. Ő él. Felvétetik a menybe testestől, és az ég, és a föld királynőjévé koronázzák. Hozzáfordulhatunk és kérhetjük anyai segítségét és értünk való imáit. Szűz Mária az Egyház Anyja de ő az Egyház is, a mi Anyánk. Ő az Egyház megszemélyesítője. Őbenne minden teljesül amire várunk és ő már ott van a menyben ahol mi reméljük, hogy találkozunk vele és Fiával. Így folytathatnám tovább a Bibliától a katolikus dogmáig. Pl. a Szeplőtelen Fogantatás egyáltalán nem magától értetődő dogmája esetében a Bibliából a "Gracia Plena" "kegyelemmel teljes" azt jelenti, hogy Máriában nem volt hely a bűnre. Teljesen biztos vagyok abban, hogy a Szentlélek vezette és, vezeti az Egyházat Jézus ígérete alapján a teljes igazsághoz (Ján. 16-13) A sok kiváltság mellett amiért Miasszonyunkat tiszteljük, a sok minden mellett amit ő számunkra jelent, hadd kérjük őt, hogy legyen az Egység Anyja az Egyház javáért. Annak az egységnek amelyért Jézus imádkozott, s amely oly nehéznek sőt néha lehetetlennek tűnik. Bízzuk az ő oltalmára és imáira, hogy az egység mihamarabb, akkor és oly módon jöjjön létre, ahogy Isten akaratának megfelel.
Megkértek, hogy mondjam el, hogy miért támogatom az Igaz élet Istenben üzeneteit. Ha valaki beszélt volna nekem Vassuláról mielőtt én magam hallottam volna őt, és olvastam volna az üzeneteket valószínű, hogy nem érdekelt volna és azt gondoltam volna, hogy megint egy újabb ostoba szektáról van szó.
De mióta Rómában 1995 márciusában személyesen hallottam Vassulát meg vagyok győződve, hogy minden igaz. Talán azt mondhatnám, hogy felismertem a hangot, merendültem és könnyek szöktek a szemembe. Azóta elolvasom az üzeneteket, és soha nem bukkantam olyasmire bennük ami furcsán vagy idegenül hangzana, avval összehasonlítva amit a Bibliából, és az egyházi hagyományokból tanultam. A legtöbbet természetesen az üzenetek bensőségessége jelentett számomra. A Szűzanya helyének fontossága. Az Egyház egységének központisága a pápával és az intések, hogy legyünk együtt II. János Pállal.
Úgy gondolom láttam a hitehagyásnak olyan példáit, amelyekről Jézus az üzenetekben beszél. Az sem mellékes számomra, hogy Vassula formailag nem római katolikus de katolikus életet él, és katolikus hite van. Ez rám és még sokakra áll a Svéd Egyházon belül.
|
