Néhány újabb tudományos fejleményTORINÓ, Olaszország, 2001 május 10 Egy újabb tanulmány szerint a torinói lepel belsején levő vérfoltok azt mutatják, hogy a rajta kirajzolódó kép nem készülhetett másolással. Jézus halotti leplét új scannelési technológiával vizsgálták 2002 novemberében, és az eredményeket elöször egy tudományos szimpózium keretében vitatták meg. Cardinal Severino Spoletto, torinói érsek sajtóközleményt bocsájtott ki az ügyben. Az előzményekhez tartozik, hogy 1534-ben, két évvel azután, hogy a lepel égési károkat szenvedett, Poor Clare nővér egy lenvászon bélésssel látta el, hogy ilymódon védje az állagát. Ezért azóta, csak a külső oldal tekinthető meg. A legutóbbi vizsgálat, amelyhez síkágyas scannert használtak, vérfoltokat mutatott ki a belső felén, amely azt jelzi, hogy az image nem másolat. "Ez a tény rámutat annak a feltételezésnek a megalapozatlanságára, miszerint a leplen található képet beleégették. "- magyarázta Monsignor Giuseppe Ghiberti, a Commission for the Exposition of the Shroud elnökhelyettese. A kísérletek, amelyekkel megpróbálták beleégetéses technológiával reprodukálni a képmást, mindig hagytak olyan nyomokat a szövet belső felén, amelyek viszont nem találhatók Jézus halotti leplén. Paolo Soardo, a Galileo Ferraris Intézettől végezte a scannelést a szövet belső oldalán, amely elöször került napvilágra több mint 450 év óta.. Az egyhetes vizsgálatot az új katedrális szentélyében végezték síkágyas scannerrel, amelyet a lepel és a lenvászon bélés közé vezettek be. Ez lehetővé tette, hogy a belső felét fényképezzék, és az eljárás egészen különleges képeket eredményezett - magyarázta Monsignor Ghiberti. A fényképek vérfoltokat mutattak ki a láb mentén, a karoknál és a kezeknél. A színes és fekete fehér képek két méretben lettek publikálva: kisebb felbontásban a nagyközönségnek és nagyobban a szakértőknek. (Zenit.org) A tudományos vizsgálatok döntő többsége egészen a 80-as évekig arra az eredményre jutott, hogy az ereklye valóban Jézus halotti leple. Akkor azonban szénizotópos kormeghatározásokat végeztek a szöveten, és ezek a 13/14. századra tették a annak keletkezését. E tesztek óta több teória is született e módszer lehetséges hibaforrásaival kapcsolatosan. A University of Texas ( San Antonio ) egy ezzel foglalkozó tudóscsoportja, úgy véli megtalálta ezen eltérések egy lehetséges magyarázatát.. Különböző olyan mikrobákat találtak, amelyek képesek bevonatokat képezni természetes objektumok körül. Ez a műanyaghoz hasonló biogenikus máz komolyan befolyásolhatja a kormeghatározás eredményét. A texasi csoport elemezte azokat a mintákat, amelyeken egykor a kormeghatározást végeztek, és ilyen bevonatokat találtak rajtuk. De vizsgálataik nem csak a lepelre terjedtek ki, hanem foglalkoztak általában a kormeghatározás nehézségeivel. Emlékezetes baklövés volt e téren például, amikor egyiptomi múmiákat 1000 évvel fiatalabbra datáltak a szövetek vizsgálata során, mint ami a csontok alapján adódott.
|