Ismételten hálát adunk Istennek, hogy irgalmassága révén megismertetett művével, az Igaz élet Istenben-nel. Legyünk tudatában annak, hogy mit adott nekünk Isten és nyissuk meg füleinket a Szent Bölcsesség hangjára, amely állandóan hív minket a megbánásra, kiengesztelésre és az egységre.

1989. Karácsonyának előestéjén, Vassula jövendölést kapott Romániáról, látta, hogy Románia Egyháza újjáéled majd, annyi sok - a kommunizmus elnyomásában töltött - év után. Az Úr megígérte Romániának, hogy elsöpri ellenségeit, akik addig rabszolgasorsban tartották. Ezután Vassula látomást látott, látta Istent amint ezt mondja :

“Ne félj már kicsi, mert én, az Úr, felépítem a romokat, megsokszorozlak, hogy tanúságot tegyél majd a nevemben. Nagy dolgokat látsz majd a nevemben. Végre szabad leszel! Szabad, hogy hozzám, a Megváltódhoz gyere és Szent Szívemben élj. Világosságom által elűzöm ellenségeidet, akik az én ellenségeim is. Ne sírasd hát gyermekeidet, akik már nincsenek, mert valamennyien a szívem mélyén lakoznak.”

Egy másik látomásában, amelyet az Úr megadott látnia, Vassula látott egy háztetőt és a tetőn egy férfit, aki teljes erejéből húzott egy kötelet. A kötél egy olyan nehéz kereszthez volt kötve, mint a beton. A férfi erejét megfeszítve próbálta a ház tetejére húzni a keresztet. Az Úr azt értette meg Vassulával, hogy a vallás ismét virágozni fog Romániában.

1994-ben egy ökomenikus delegáció indult Genfből a romániai Iasi-ba, a világ különböző vallásai képviselőinek részvételével. Mindannyian Daniel metropolita meghívására érkeztek Romániába. Vassula is a meghívottak között volt, hogy bemutassa az Egyház misztikus oldalát. Valójában, a Szentlélektől vezérelve, a feladat nem csak abból állt, hogy megossza Krisztustól kapott üzeneteit a résztvevőkkel, hanem, hogy napirendre kerüljön a Húsvét dátumának egységesítése. Ez nem volt könnyű, de Krisztus segítségével minden lehetséges.

Egy másik megkapó prófécia Romániával kapcsolatban 1994-ből, név és dátum megjelölése nélkül :

“ valaki a keleti Egyházból nagylelkűnek mutatkozik majd nyugati Egyházbeli testvérei felé és elsőként tesz lépéseket az Egység irányában. Meghívja testvérét, hogy földjére lépjen és asztalánál egyen.”

Ime a prófécia :

“ Keletről kiválasztok majd egy nemes szívet, aki hűségében békejobbot nyújt a Nyugatnak….

Irgalmasságom és szeretetem által felnevelek egyet a Kelet fiai közül, aki azt mondja majd testvérének: gyere és járj földemen, gyere és egyél asztalomnál, gyere és igyál velem, kancsóim új borral teltek. Legeltessük együtt bárányainkat és tegyük legelőinket Édenkertté…

A dicsőség a keleti oldalon fényeskedik majd.

Ezért mondom nyugati Házamnak fordítsd szemeidet a Kelet felé. Ne sirasd keserűn Házad romlását. Ne engedj a félelemnek, mert holnap enni és inni fogsz keleti sarjaimmal. Lelkem újraegyesít Benneteket.”

Amikor II. János Pál pápa Romániába látogatott 1999. májusában, Teocist pátriárka az egész világ előtt tanúságot tett irgalmasságáról és jóindulatáról, az Egység előmozdítása érdekében, beteljesítvén így a 1994. októberi jövendöléseket (5-i és 24-i jövendölések). Egyébként mindkettőjük üzenetet kapott az Egységről.

Vassulát először egy évvel ezelőtt kérte fel Nagyvárad városa, hogy közvetítse az üzeneteket. De csak egy évvel később sikerült a felkérésnek eleget tenni. A látogatás 2000. június 18-án és 19-én éppen az ortodox Szentháromság ünnepére és Pünkösd vasárnapjára esett.

Június 17-én szálltunk repülőre Bukarest irányába, ahol Dr. Panaitescu várt ránk. Vassula abban az évben ismerkedett meg vele Betlehemben az Igaz élet Istenben szimpóziumon. Amint megérkeztünk bukaresti szállásunkra, Ioan Ceuta pünkösdista lelkipásztor a “Román Biblia Intézet&Szeminárium” elnöke látogatott meg minket, akivel Vassula hosszasan elbeszélgetett. A lelkipásztor megígértette velünk, hogy felhívjuk majd Nagyváradról, hogy egy újabb találkozót beszéljünk meg kedd reggelre, mert szeretné megmutatni az iskoláját.

Másnap, vasárnap volt az ortodox Pünkösd ünnepe. A megbeszéltek szerint kicsivel 9 óra előtt érkeztünk a Szent Szilveszter parókiára, ahol meleg fogadtatásban részesített Constantin Galériu atya, aki körbevezetett minket a templomban. A Szent Liturgia végén, ötórányi szertartás és imádság után, Constantin atya felkérte Vassulát, hogy beszéljen 10 percet és ő fordítja majd szavait. Vassula a Szentlélek hatalmáról és kiáradásáról beszélt.

Nagyon örültünk, mert egyáltalán nem volt tervezve, hogy Vassula beszélhet majd egy ortodox templomban, a Pünkösd ünnepére összegyűlt jelentős gyülekezet előtt.

Román hölgyek egy csoportja azt szerette volna, hogy hosszabban időzzünk Bukarestben és Vassula szervezzen konferenciát. Mivel erre akkor nem volt lehetőségünk, eldöntöttük, hogy később vesszük fel a kapcsolatot ezzel a csoporttal és az őket ajánló pappal. Az Igaz élet Istenben növekedni kezdett Romániában.

Nyilvánvaló volt, hogy a tömegben olyan emberek is voltak, akik már ismerték Vassulát, mert kifelé menet többen megkérdezték van-e új könyve.

Késésben voltunk a repülőgép indulásához képest és a taxink, egy öreg Dacia, nem éppen egy Forma 1-es versenyautó volt. Igazán aggódtunk, hogy lekéssük a gépet, amely az egyetlen nagyváradi járat volt aznap! De a Szentlélek megsegített bennünket, a repülőgép majdnem négy órát késett , mert az egyik kerekét javítani kellett. Úgyhogy vártunk és azokra gondoltunk, akik az ország másik végében talán hosszúnak találják majd ezt a várakozást.

Mikor jelentős késéssel végre megérkeztünk Nagyváradra, Maria Ponescu, Sorina Todor, Hosszu Zoltán és román barátaik türelemmel és virágokkal várták Vassulát.

De hagyjuk Sorina Todort beszélni :

“Franciaországban hallottam először Vassuláról, 1990-ben, nem sokkal a forradalom után. Egy barátnőm adott egy könyvet, amely üzeneteket tartalmazott. Az első benyomásom az volt, hogy részese vagyok az Énekek éneke megújulásának, annyira éreztem Jézus szeretetét…

Négy évvel később találkoztam Nagyváradon egy buddhista szerzetessel, Hosszu Zoltánnal, aki az Igaz élet Istenben üzeneteinek hatására áttért a keresztény hitre. Úgy érezte az a feladata, hogy hirdesse ezeket az üzeneteket Románia ezen részében, azaz Nagyváradon és környékén. Ebben a régióban, Románia észak-nyugati részében, a magyar határ közelében többféle kultúra, vallás és hagyomány találkozik. Ez megkönnyítette az üzenetek továbbítását, azokét a “szerelmes levelekét”, amelyeket Jézus írt az egész emberiségnek.

A Nagyváradon élő magyarok, görög katolikusok és római katolikusok, a magyar és az olasz fordításoknak köszönhetően már hallottak az üzenetekről.

Ez nem volt igaz a román ortodoxokra, akiknek hagyományőrző ortodox vallásuk megtiltotta, hogy ilyen csodákban higgyenek. Vassula délutáni beszédéből kiéreztem ennek igazságát, amikor a következőket kérdezte a teremben összegyűltektől : 'Eltemettük-e Urunkat 2000 évvel ezelőtt? És nem élő-e mégis? Nem beszél-e hozzánk még napjainkban is?'

Vassula Romániába érkezése előtt a szervezők, Zoltán, Maria és én, Sorina a Pedagógiai Gimnázium tanárai, arra vállalkoztunk, hogy hívők csoportjaival találkozókat tartsunk. Zoltán foglalkozott a magyarokkal (katolikusok) és mi a románokkal (ortodox hitűek). Az üzenetek fénymásolt példányait osztogattuk, mert csak egy eredeti példányunk volt. Igyekeztünk minden érdeklődőnek bemutatni az “Igaz élet Isten”-ben lényegét, egyházi embereknek, püspököknek és papoknak is. Jószándékú embereknek hála anyagi segítséget is kaptunk az összejövetelek szervezéséhez.

Amikor Vassula arra kért minket, hogy szervezzünk találkozót a nagyváradi Egyházak vezetőivel tartottunk a visszautasítástól. Az ortodox érsekség igen bizalmatlan volt irányunkban. “És ha mindezek mögött a New Age (Új Kor) áll? Miénk az Evangélium és a hagyomány. Mire valók hát az üzenetek? És az nem lehet, hogy ortodoxok protestánsokkal gyűljenek össze!” Végül a káplán fogadta el Vassula látogatását, igaz inkább személyes okokból : kedvelte a görög kultúrát és Vassula görög származású.

És eljött Vassula Nagyváradra érkezésének napja, 2000. június 18., az ortodox Pünkösd első napja. Jelzést láttunk ebben az összeesésben : az Úr ünnepnapon küldi el üzenetvivőjét, olyan napon, amelyet a románok egyfajta második Húsvétnak tartanak. Ráadásul az üzenetek gyakran beszélnek egy második Húsvétról, az idők végén.

Érkezésének estéjén fél hétkor volt találkozónk a görög katolikus püspökkel és a görög katolikus szeminárium diákjaival a St. Nicolas kápolnában. Sárga rózsákkal a kezünkben vártuk 17 óra 10 perckor Vassulát a repülőtéren. Joseph Guigou úr kísérte, aki sokat munkálkodott az Igaz élet Istenben romániai megismertetése érdekében. A repülőgép 21 órakor szállt le Nagyváradon, azaz majdnem négy órányi késéssel. Vassula szavai szerint : “Biztos voltam abban, hogy valami történni fog és megakadályozza, hogy időben érkezzünk.”

Annak ellenére, hogy igen késő volt már, Vassula ragaszkodott ahhoz, hogy találkozzon Virgil Bercea görög katolikus püspökkel. A püspök barátságos mosollyal és ökomenikus beszélgetésre nyitott szívvel fogadott minket. Rómában már lehetősége volt az üzeneteket olvasni, olasz nyelven, és bevallotta, hogy nem érti miért késlekedik a Húsvét időpontjának egységesítése. Ő maga igen bizakodó, mert a laikusok már megtették az első lépést a kiengesztelés felé és az egyházi embereknek hamarosan követniük kell őket.

Vassula elmesélte egyik látomását a Szentlélekről : “Mosolygott, tudtam, hogy mosolyog, habár nem láttam a száját. A szemeit láttam és amikor valaki mosolyog a szemei is nevetnek. Fényes volt és mintha belülről fakadó világosságot árasztott volna, amely körülvette és ha nem is láthattam jól a vonásait, amelyet elhomályosított ez a csillogó fény, tudtam hogyan néz ki. Az Emberfia vonásai voltak az arcán.”

Ezen az estén Vassula és a görög katolikus Egyház vezetője jól megértették egymást. A püspök kérte Vassulát, hogy mesélje el milyen módon kapja az üzeneteket.

A találkozó végén a püspök egy liturgikus zenei CD-t ajándékozott Vassulának és áldását adva ölelte meg.

Hétfő reggel korábban érkeztünk a 700 férőhelyes Kultúrházba (Casa de Cultura a Sindicatelor), az aznapi összejövetel színhelyére. Az első összejövetel 11 óra 30 percre volt megbeszélve, angol nyelven a Budapestről érkező hívekre való tekintettel. De a megbeszélt időpontban még egy magyar sem volt ott, mivel a buszt, amellyel jöttek feltartoztatták a határon és így egy órát késtek.

Már sokan voltak a teremben, akik éppen arra jártak. Vassula elhatározta, hogy inkább franciául fog beszélni, amíg a magyar busz nem érkezik meg és Sorina lesz a tolmácsa. Megjegyezzük, hogy Nagyváradon jelentős számú katolikus magyar kisebbség él, a lakosság kb. 30%-a.

A busz megérkezésekor Vassula kénytelen volt megmondani a magyaroknak, hogy kevesebb időt tud velük beszélgetni a késés miatt. A magyar tolmács, aki a busszal érkezett, átvette a szót és Vassula angolul folytatta beszédét a figyelmes hallgatóság előtt.

A magyarsághoz tartozó katolikus papok is részt vettek az összejövetelen. A kijáratnál egyikőjükkel beszélgetésbe kezdtünk : igen lelkes volt, csakúgy, mint az a görög katolikus pap, aki elkísérte az összejövetelre.

Vassula késve érkezett Bota káplánhoz, akivel találkozója volt.

Sorina magyarázata :

“A találkozó Bota nagyváradi ortodox káplánnal szívélyes volt és udvarias, de nem olyan meleg, mint a görög katolikus püspökkel. Vassula beszélgetése a káplánnal és egy másik ortodox pappal, Lucian atyával, Vassula egyik látomására emlékeztetett. A látomás szerint három vasrúdnak kell meghajolnia a szeretet nevében ahhoz, hogy az Egység létrejöjjön.

Az ortodox egyház képviselői éreztették, hogy a többi egyháznak kellene meghajolni az ortodox egyház hatalmassága előtt és elismerni eredetinek és elsőnek.

Vassula nagy különbséget tapasztalt meg a román ortodox és a görög katolikus egyházak között az elfogadás terén. Jónéhány görög katolikust egyfajta lelki “szögletesség” jellemez és igen kevesen vannak, akik hagyják a Szentlélek által befolyásolni magukat. Míg az ortodox románoknál Vassula azt tapasztalta, hogy hallgatnak a Szentlélek sugalmára”.

Egy rövid pihenő után ismét a Kultúrházba mentünk a délután 5 órai nagy összejövetelre. A hallgatóság pontosan érkezett és figyelmes volt. Amikor láttuk, hogy a terem megtelt emberekkel, megdobbant a szívünk és mély öröm töltött el bennünket. Minden felekezetből voltak résztvevők.

Maria Ponescu előadást tartott Vassula életéről, az Istennel való találkozása előtti és utáni időszakról mesélt. Aztán Vassula beszélt franciául és Sorina fordított. Mindenki meghatottnak és figyelmesnek tűnt. Nagy csend volt a teremben, egy legyet is lehetett volna hallani.

Az Úr nevében gyűltünk össze és valóban éreztük jelenlétét közöttünk. Szívből adtunk hálát.

Voltak olyanok a hallgatóságban, akik reggel már hallották Vassulát, de délután ismét eljöttek. Például egy anya, aki reggel a mozgáskorlátozott lányával jött el, de akkor nem tudta Vassulának bemutatni a leányt. Most sikerült a találkozás. Néhányan virágot, kis ikonokat és ajándékokat is hoztak.

Sorina :

“Mindenkinek tetszett az előadás rendezett menete és különösen a szeretetről és az imáról szóló üzenetek. Éreztük az Úr hívását Vassulán keresztül, hogy szeressük, hogy vágyódjuk rá, hogy hallgassuk, hogy keressük Őt mindenek előtt. Láttam, hogy néhány katolikus meg akarta köszönni Vassulának ezeket a reménytől és szeretettől átitatott szavakat. Mindannyian meghatódtunk az isteni kegyelemtől és gyengédségtől, amelyekről Vassula beszélt, miután minden résztvevőt emlékeztetett arra, hogy a Szentlélek hívja. Vassula az összejövetel végén megáldotta a hallgatóságot, amelyet szívélyes taps követett.

A résztvevők öröménél csak a mi örömünk volt nagyobb. Nagy jövőt várhatunk, amennyiben továbbra is igyekszünk apostolok lenni, ahogy azt az Úr kéri tőlünk.

Ez az út hat évi fáradtságos munka gyümölcse volt, amely arra törekedett, hogy megismertessük az Igaz élet Istenben -t Romániában. Ez az ökomenikus összejövetel az első volt, amelyet ortodox és katolikus laikusoknak szerveztek egy volt kommunista, keleti, ortodox és latin kultúrájú országban. Röplapokat osztottunk szét a 300.000 lakosú Nagyváradon, továbbá Kolozsvárott, Temesvárott, Szatmárnémetiben, Aradon.

A kijáratnál egy román újságírónő interjút kért Vassulától.

Az utolsó este együtt vacsoráztunk és látszódott az öröm az arcokon, mivel az Úr eltöltött bennünket, sokkal többet adott, mint azt reméltük.

Másnap repülőre szálltunk Bukarest felé és az elválással megéreztük, milyen volt amikor az Úr maga köré gyűjtött bennünket, mint egy családot, mint a Családját. Mint ahogy azt a katolikus templomokban énekeljük : “Az egész emberiség összegyűl Tenálad”.

Bukarestbe érkezve az a sofőr és kocsi várt ránk, akit Ceuta pásztor küldött. Elvitt minket az intézetbe, amelyet ő vezetett és megmutatta azt nekünk.

Vassulának lehetősége volt, hogy még egyszer elbeszélgessenek, mielőtt ebédelni indultunk Axinia atyához a Szent György ortodox parókiára. Ismételten megtapasztalhattuk a román vendégszeretetet.

A látogatás nagyon kellemes volt és hirtelen azon kaptuk magunkat, hogy késésben vagyunk és lemaradhatunk a repülőgépről. Sietve búcsút vettünk vendéglátónktól és taxiba ültünk, amely gyorsan a repülőtérre vitt minket, ahol ismét késés volt, szerencsére. A mielőbbi viszontlátásra Románia!

Vassula :

Egy olyan üzenetet szeretnék megosztani, amely az Egységről szól. Jézus mondja nekünk : az alázat és a szeretet az Egység kulcsai.

“Nem a szavak és a hosszas tárgyalások vezetnek titeket az Egységre. Nem az egymás dicsérete teszi majd eggyé Egyházamat. Ezek a dolgok nem örvendeztetnek meg.

Az igazság fényében érzitek majd egy testnek magatokat. Ehhez meg kell változtatni a szíveteket és kivirágozni a beszélgetésben.

Lejövök közétek, hogy megmutassam a világnak mekkora tévedésben van, az egyházaknak pedig, hogy elszakadásuk mennyire híján van az egymás iránti szeretetnek. Annak ellenére, hogy minden nap kijelentik, hogy egy az Isten, egy a hit, egy a keresztség, egy Atyaisten van, aki mindenek felett áll.

Nem mondhatom, hogy mindent megtettél az Egység megőrzésére, amelyet akkor adtam neked, amikor még gyermek voltál a karjaimban. Ma azt mondod nem vagy már gyermek, a saját lábadon állsz, elhagytad ölelő karjaimat és a saját utadat járod.”

Ó Atya gyermeke (még mindig az Egyházról van szó), Fiú gyümölcse! A Szentlélek a következőt mondja : “Lesz-e még néhány túlélő, amikor teljes dicsőségemben leszállok a földre?”

A Szentlélek hívása :

“Te, aki a sivatagból jössz, gyere hozzám mély vizeim és hullámaim beborítanak és felfrissítenek majd. Ne félj Tőlem! Hát nem hallottad, hogy tengerré változtatom a Földet és rád irányítom majd minden adományom és segítségem. Ahogy az égből az eső, ha vihar van, úgy árad majd az emberiségre jelenlétem.

Elveszíteni a szeretet adományát olyan, mint elveszíteni Istent, mert ha valaki szeretet nélkül él, megszegi valamennyi parancsát.

Most a szeretet fontosságáról fogok beszélni. Az ítélet napján a szeretetünk nagysága alapján fognak megítélni bennünket, mondja Jézus. A szeretet tehát nagyon fontos. A Szent Szűz mondja egy üzenetben : “Ha szeretet nélkül imádkoztok vagy cselekedtek nagylelkűen, még akkor is ha áldozatot hoztok, nem ér semmit.”

Az Evangéliumban Jézus is mondja : “nem azok jutnak a menyországba, akik azt hajtogatják Uram! Uram! Nem is a csodák juttatnak be a Paradicsomba. Majd azt mondjátok : de hát én csodákat tettem a Te nevedben! Ha szeretet nélkül tesztek csodát, nem juttok a Paradicsomba. A csoda önmagában nem juttat be. Aki az Atya akaratát teljesíti, az léphet be a Paradicsomba, mondja Jézus.”

Az emberek azt kérdezik :

“Hát mi az Atya akarata? Én teljesítem-e az Úr akaratát? Miben áll az Úr akarata? Én teljesítem-e azt?”

Isten akarata a szeretet, hogy mindent szeretetből és a szeretet által tegyünk. Ha böjtöltök, tegyétek szeretetből. Jézus mondja : “Ha imádkoztok, szeretettel imádkozzatok!

Ha jó cselekedeteket tesztek, tegyétek szeretetből, ne pedig azért, mert kötelező vagy mert ez a feladatotok. Ha templomba mentek, ne kötelességtudatból menjetek hanem szeretetből! Azzal menjetek a templomba : azért jöttem Hozzátok Jézus Krisztus és Szűz Mária, mert szeretlek Benneteket, és azzal is jöjjetek el a templomból.

De amikor templomba megyünk csak magunknak kérünk : add meg nekem/nekünk, add meg még…De mi adunk-e valamit Istennek? Adunk-e a szeretetünkből vagy csak kérünk? Menjetek el a templomba, gyújtsatok egy gyertyát és beszéljetek szeretetből. Mutassátok meg az Isten iránti szereteteket és imádjátok az Urat!

Manapság ha azt halljuk Isten beszél hozzánk, óvatosak vagyunk. Ragaszkodunk ahhoz, hogy Isten egy falra akasztott szentkép legyen és amint kegyelemből csodát tesz velünk – nem pedig azért mert megérdemeljük - és beszél hozzánk, azt mondjuk : na ne, hagyjátok abba, ne mondjátok, hogy Isten beszél; és elégedettek vagyunk.

De igen! Isten beszél hozzánk, mert élő, habár mi ezt nem érdemeljük meg. De ő megújít minket, eloszlatja rólunk a levertséget. Mi, akik jó keresztényeknek hisszük magunkat, elkeseredettek vagyunk, ezért jön hát Isten beszélni hozzánk. Mi azt gondoljuk, hogy élők vagyunk lelkileg, de ez nem így van. Ezért szól hozzánk az Úr, hagyjunk szabad utat a Szentléleknek!

Legyetek őszinték és legyetek őszinték Istennel is! Ne csak azért menjetek a templomba, hogy kérjetek valamit, hanem, hogy imádjátok Őt és köszönetet mondjatok neki : köszönöm minden áldásodat, amit adsz nekem, az életemet, a családomat, köszönöm az ételt, amelyet kapok és köszönöm a keresztet, amelyet adsz nekem.

De mi inkább panaszkodunk, elégedetlenek vagyunk és mindig többet akarunk. Pedig mindenünk amink van Istentől származik és nem köszönjük meg eléggé. Mi csak kérni tudunk. Minden nap meg kell köszönnünk Istennek az egészségünket, a családunkat, az életünket, az ételünket és a ruháinkat. Többször kell köszönetet mondanunk.

Az elején, amikor a mennyei Atya lehajolt hozzám, panaszkodva ezt mondta :

”Soha nem köszönted meg az életedet, az áldást, amit minden nap felkínálok és te elutasítasz.”

Ez tényleg hálátlanságnak tűnhet. Amikor legközelebb templomba mentek, mondjatok köszönetet.

Én is köszönetet mondok Nektek a türelmetekért. A türelem is erény.

Az Úr áldása legyen Veletek!