1995. január 13. Uram, úgy gondolod, hogy késlekedtem a beszéddel? Úgy hirdettem csodáidat, ahogy Te akartad? Jézus? ÉN VAGYOK. Maradékom, az én békémet adom neked! Soha ne szomorodj el, amikor becsukják előtted az ajtót! Veled vagyok, ezért ne aggódj, gyermekem! Soha nem tehetsz tanúságot rólam anélkül, hogy üldöznének. ![]() ![]() Mit teszünk ma? Imádkozz, írj és imádj engem! Soha ne hanyagold el azonban házi munkádat, amely szintén kedves előttem! Ezt kérem tőled. Erőt adok neked, hogy mindezt elvégezve tudj tisztelni engem. Most pedig írjunk! |