|
1994. december 24. Uram, Tanítóm és Üdvözítőm? ÉN VAGYOK. Szívhez szólóan prédikáltam neked. Azért tettem ezt, hogy meghódítsalak. Azt akartam, hogy tőlem tanuljon tanítványom és lelkeket nyerjen meg számomra.  Örökké tartóan szeretlek benneteket... Tanítványom, azt akarom, hogy hűséges légy hozzám. Ez az az ajándék, amelyet az éjféli misén felajánlhatsz nekem! A hűségedet, szívből. és ha megteszed, Atyám és én általad fogjuk megmutatni szentségünket, hogy megerősítsünk téged a csapások csatájában. 1 Ha a vadállat valamelyik követője ellenséges lenne veled szemben, légy olyan, mint a parittyakő és törd össze őket, mint látomásodban, amit tőlem kaptál...2 Egy parittyafélét láttam a közelemben, gyorsan felvettem és teljes erőmből a jelkép közepére, a szeme közé céloztam vele. Összetörtem a jelképet és ezzel a gonosz hatalmát is megtörtem. Éreztem, hogy ez az életembe is kerülhet, mégis úgy gondoltam, hogy megéri megtennem, mert egyúttal hatalmukat is megtöröm. Ahogy eltaláltam az emblémát, a vadállat követői, akik az ajtóhoz kísértek, félelmükben remegni kezdtek. Megértettem, hogy jelképüket összetörve, őket is megtörtem és nincs hatalmuk felettem. Kicsim, légy velem egy! Osszunk meg továbbra is mindent! Én Úr vagyok, ezért ne félj! Nevem: Jézus Krisztus, Isten Fia, a Megváltó. 
1 vö. Jel 11,6. 2 A látomás: Rájöttem, hogy a vadállat követői tartanak fogságban. Elvették gyűrűmet, amelyen a feszület van, eltűntek vele egy időre, majd visszahozták és visszaadták. Amikor ujjamra húztam, tudtam, hogy meggyalázták. Akkor az ajtóhoz vezettek. Ahogy keresztülmentem halljukon, megláttam a vadállat képét a falon - ott, ahová mi a feszületet tesszük. |
