1994. július 23.
Patmosz

Szentséges Szívem Vassulája, megáldalak. Bánj velem úgy, mint barátoddal! Ne hagyd abba küldetésedet, ami az írást is magába foglalja. Adj nekem időt az írásra, adj nekem időt arra, hogy oltáromra¹ önthessem áldásaimat! Mirhám és szentelő olajom, adj nekem időt arra, hogy illatomba, a tömjén illatába takarjalak! Tisztelettel ejtsd ki Atyám Nevét és dicsérd Őt a gyülekezetekben, hogy megenyhítsd haragját. Hívni foglak² és figyelned kell hívásomra. Fogadd most békémet, tarts engem lelkedben³ és őrizz szívedben...⁴

Barátaim? Figyelj rám! Soha ne feledd: a Messiást üldözték, gonosztevőként bántak Vele és tanítványaival is. Gyermekem! Tőlem származol, és mivel a Messiástól származol, te is szenvedni fogsz, ahogyan Ő szenvedett. Nem mintha nem figyelmeztettelek volna előre. Ez csupán emlékeztető.

1 Mi lehetünk Isten oltárai.
2 Az üzenet leírására.
3 Ez a szüntelen imádságot jelenti.
4 Itt Jézus abbahagyta a diktálást, majd rám nézett és megkérdezte: "Barátaim?", de arra gondolt: "Hányan vagytok még?"