|
1994. július 2. Uram, életem Társa és Istene, ma el kell végeznem házi munkámat. Tudom, tudom mennyi a munkád, és mit követel a háztartás a háziasszonytól, örülök és elégedett vagyok, ha ellátod. Egész idő alatt veled vagyok, leányom. Mondom neked: A te munkád nem hiábavaló. 1 Sorra eltávolítod belőlem töviseimet, mert segítségeddel tanítványokat fogok életre kelteni, hogy dicsőítsék Nevemet. Enyéim közül sokan elárulnak engem, és már megosztottság van házamban... Csupán azt kérem tőled, hogy olykor figyelj rám napközben! Te vagy az én tömjénem. Jöjj! IC 1 Az Úr úgy érti, hogy házi munkám, de az Ő munkája sem, amit szintén elvégzek. |
