|
1994. június 24. (Az ottawai kongresszuson) (Mielőtt a fiatalokhoz szóltam, ezt az üzenetet kaptam, amelyet felolvastam előttük:) Ó Uram, életem, örömöm, Mosolyom, Teljességem, Sziklám, Üdvösségem, édes Gyötrelmem, irányítsd nyilaidat céltábládra! Azon az ösvényen, amelyet kijelöltél nekem, megtalállak Téged, a nyilaidért nyújtott jutalmat, és jártodban élő vízzel töltöd meg lelkemet. Mit kérhetnék ennél többet? Mutasd meg csodáimat és jóságomat e nyomorúságos nemzedéknek! Megdicsőítesz, valahányszor szeretettel ejted ki Nevemet. Szeretlek, tanítványom. Mondd meg nekik, 1 engedjék meg, hogy én legyek személyes Tanítójuk, Kísérőjük, Vezetőjük, Tanácsadójuk és elsősorban Szent Társuk. Törvényem a szeretet törvénye, törvényem a remény törvénye, de az ördög ellene mond az igazságnak. Gyermekem, ha úgy kívánod, saját ajkamról kaphatsz tanítást! Ne szégyeld meggyónni bűneidet! Örömmel bocsátok meg neked. Ki fogom mutatni szelídségemet gyengeséged iránt, mert irántad érzett szeretetem végtelen. Mondom neked: hamarosan, igen hamar eljön Istenetek, hogy közöttetek éljen. Megáldalak mindegyikőtöket és szeretetem sóhaját hagyom homlokotokon.
1 a fiataloknak, |
