1987. május 10.

Vassula, emlékszel-e arra, amikor mannával tápláltam népemet? Az égből hintettem számukra, égi éléstáramból. Tudod-e, hogy én vagyok az, aki a tengert kettéválasztottam, hogy népem áthaladhasson rajta a Sínai hegy felé?

Igen, Uram.

Mindenható vagyokkis gyermekem, én vagyok az, aki ezt a lelki vezetést úgy állítom össze, hogy sokakat tápláljon.Én szóltam hozzád egész idő alatt, érted?

Istenem, és én még mindig attól félek, hogy ez csak a tudatalattimban van...

Hadd mondjam meg most azonnal, hogy sohasem tudtad volna egyedül véghezvinni mindezt! Hiszel a csodákban?

Igen, hiszek.

Tekintsd ezt tehát csodának, szeretlek!

Szeretlek, Atyám. Hogyan magyarázhatnám meg az embereknek, ha megkérdezik, miként látlak Téged? Igen erősen érzem jelenlétedet, és ez nem képzelődés.

Mondd meg nekik, hogy lelkedszemével látsz engem.

Jézus, időnként azt gondolom, csak képzellek Téged és el akarom fordítani tekintetem Rólad ¹, hogy meggyőzzem magamat arról, nem Te vagy az...

Ha ezt teszed, megbántasz Vassula. E kegyelmet én adtam neked, fogadd el ajándékomat, fogadd el, amit neked adok!

Uram! Időnként, de különösen Bangladeshben, a nagy melegben kimerültnek éreztem magam. Azt szeretném, ha többet dolgozhatnék. Időnként azt kívánom, hogy olyan legyek, mint az amőba, amely több részre osztódik!

Elég erőt adok neked ahhoz, hogy befejezd műveimet.Lukács mondta egyszer: "Sosem fáradok el, mert az Úrnak dolgozom, mert maga az Úr az én erőm."Kicsim, úgy vezettelek, ahogyan az apa vezeti kézenfogva kisgyermekét az iskolába. Fel tudod-e mérni, hogy mit nyertél velem?

Valóban sokat nyertem, hiszen nem gyakoroltam vallásomat, és Biblia sem volt a házban iskolás korom óta, templomban sem voltam első fiam keresztelője óta, 15 éve. Sok mindent tanítottál nekem. Nem mintha most tudósnak érezném magamat, de Te megtanítottál arra, hogy ki vagy Te, és mennyire szeretsz bennünket, és hogy mi hogyan szeressünk Téged.

Gyümölcsöt adtam neked saját kertemből. Gyümölcseimmel szeretnélek jóllakatni benneteket.

Valamit kérdeztem Tőle, amit nem szeretnék leírni.

Tudom Vassula, legyen úgy, ahogy én akarom.

Nem tudtam visszatartani mosolygásomat, olyan jól esett így elcsevegni Jézussal. Így éreztem, mintha jó baráthoz szólnék, nem tudtam elfojtani mosolygásomat. Majdnem felkacagtam, olyan boldog voltam!

Én is vidám vagyok.

Igen, az volt, csodálatos volt!

Vassula, tudod-e milyen gyönyörűek ezek a pillanatok, és mennyire örülök nekik? Amikor úgy beszélsz velem, mint társaddal? Vassula, még munkánkat is el kell látnunk, légy áldott! Jelét fogom adni jelenlétemnek, kedves.

Jézus, milyen jelet, úgy értem, hogy hol?

A te házadban.Bizonyítékát adom annak, hogy jelen vagyok.

Szeretlek Jézus! Bárcsak tetszésedre lehetnék!

Oltárom! Belőlem meríts mindig, és benned égő lángomat tartsd izzó lobogásban!