1993. november 11. Béke legyen veled! A te Urad szól, és dicsőségemet szolgálja, hogy felfedem magamat előtted és társadalmatok előtt. 1 Jöjj, jöjj, és énekelj nekem egy dalt! Nem tudok énekelni, Uram. Nem tudsz énekelni? Akkor írjuk le együtt egy ének szavait! Ha szíveddel olvasod, dallá válik számomra. írd: Emmanuel, jöjj,
Tetszik ez neked?
jöjj Kedvesem, jöjj, és keltsd újból életre lelkemet! Jöjj, adj életet lelkemnek! Ó, Atyának szeretett Fia, kinyitottam szívem ajtaját, sokáig kell várnom, hogy szobámba lépj? Ha csupán áthaladsz szívemen, illatod különleges áradata marad nyomodban. Szereteted meggyógyítja szegény lelkemet. Szeretet Lelke! Csupán részemet add nekem szeretetedből! Emmanuel, jöjj, jöjj, Te Tökéletes, jöjj, és ragadd magaddal lelkemet, hogy ne lásson szükséget nyomorúságos Szívem! Ó Atyának szeretett Fia, mily szépséges vagy! Magasságbelinek Fia, ki olyan, mint Te? Jöjj, és vezess lábad nyomában! Együtt fogjuk megtenni az utat. Követni fogjuk a jeleket, melyeket Atyád keze hagyott, hogy gyönyörűsége kertjébe vezessen. Egy szívvel és egy lélekkel fogjuk követni, Kedvesem, azt az édes illatnyomot, amelyet Atyád hagyott számomra. Bátorításomra zafírokat terített utamra. Megnyugtatásomra olajjal írta rá egész valómra Szent Nevét. Ó Atyának szeretett Fia, Te, akinek kezéből feltámadásod óta tiszta mirha csordul, jöjj és vidítsd fel lelkemet! Egyetlen pillantásod elég lesz ahhoz, hogy lelkemet megnyugtassa és lecsendesítse, elég lesz ahhoz, hogy szememet felvidítsa szent színed előtt. Kertem Lehelete, lelkem Forrása, magasztos szeretet Forrása, imádandó és Szent, Te, akiből a termékenység ered, áraszd ki Lelkedet az egész emberiségre! Mutasd meg nagy szeretetedet a mennyben és a Földön! Ó Atyának szeretett Fia! Mily tökéletes a Te szépséged! Kihez hasonlítsalak Téged, ki életem lettél? Tömjénófüst oszlophoz, szikrázó fénysugárhoz? A tiszta mirha illatáradatához? Fenségben állsz előttem, Uram, és mintha királynő lennék, magadhoz emelsz, hogy átöleld lelkemet, és gyengéd szeretettel fülembe susogd: "Galambom, beteg vagyok az irántad érzett szeretettől. A magasságos égből jövök, hogy meglátogassalak. Letettem koronámat, leszálltam trónomról, nem késlekedem. Most már csak kis idő, nagyon kis idő, és az átok fel lesz oldva. Megújítalak benneteket, és visszaadom istenségeteket. 2 Kedvesem, az élet forrásából ingyen adok vizet neked, aki szeretetemre szomjazol. Királyod nem pihen addig, Lelkem kedvese, míg meg nem engeded, hogy szája csókjával tegye, isteni pecsétjét szívedre. 3 Nem láttad, miként sötétül el a Nap, valahányszor kételkedsz szeretetemben? Közeledj hozzám, drága lélek, és én Szentséges Szívemből rád öntöm azt a mérhetetlen kincset, amit egyedül neked tettem félre, hogy széppé tegye lelkedet, mint tavasz idején, és elefántcsonttoronnyá, mennyországgá tegye egyedül az én számomra. Nem vetted észre, hogyan oltottalak magamba? Hadd halljam újból hangodat!..." Mily ragyogó vagy, Felkent, Istennek áldozati Báránya, angyalaid és a szentek körében! Atyának tükörképe, Te Ellenállhatatlan, háromszorosan szent Világosság, Egy a Háromban, Három az Egyetlen Világosságban, ki ezer Napnál is fényesebb, miképpen találtál méltónak arra, hogy lássam a Fiút, és a Fiúban az Atyát? "Nem hallottad, galambom, hogy az alázatosak örvendezni fognak bennem, a szegények pedig ujjongani fognak színem előtt? Nem tudod, hogy a nyomorúságosok az én gyengéim, és mily gyönyörűség nekem a szegényt tanítani?" Istenem, Istenem! Ki az, ki hajnalként kel föl és úgy tündököl a homályban, mint a hajnalcsillag? Ki az, ki szebb a Holdnál, ékessége a Nap, és nyitva áll Szívének ajtaja? A mennyország Királynője Ő, az én Édesanyám és a te Édesanyád, legkedvesebb az asszonyok között. Szép, mint a menny, ragyogó, mint dicsőségem, egyedüli tökéletességében ő az én Lelkem gyönyörűsége. Ő az Asszony, akinek fejét tizenkét csillag koronázza, dicsőségem edénye ő, örök világosságom tükörképe. Ő az, ki jelenlétének fényével elhomályosít minden csillagot udvaromban. Ő az igazi Világosságnak, a testté vált és közöttünk lakozott Igének hordozó edénye. Kegyelem ő a kegyelemben, és a zsoltárosok édes éneke. Ő az én örömöm oka, becsületem és büszkeségem. Ő a mennyország kapuja, ő mutatja meg gyermekeinek országomba az utat. Ő az én remekművem, a ti Vigasztalótok vigasztalója, Megváltótok mellett a Társmegváltó, és Szentlelkem menyasszonya. Leányom, mindaddig nem pihenek, míg Édesanyám házába nem viszlek, az ő szobájába, ahol engem fogant, hogy előttetek is felfedjem szépségét. Akkor előtted is egyszerre világossá lesz minden misztérium, mely azelőtt a rejtelmek kútjának látszott, én kedvesem. Meg fogod érteni, hogy e sötét pillanatban miért száll le hozzátok udvaromból a Napba öltözött Asszony. Nézz előre galambom, tekinteted járjon egyenesen előtted! Azon az úton fogok visszatérni, szerelmem, amelyre ráléptem. El fogok jönni, és magam fogom szőlőmet gondozni. Emmanuel veletek lesz." Nagyon tetszik! Áldj akkor, dicsérj és szeress!
1 Az úr sokszor eltakar engem, és Ő maga mutatkozik meg helyettem az emberek előtt. 2 isteni életeteket 3 vö. Én 1,2. |