1993. június 5.

Vassula, a házasságot  tisztelni kell és szentnek kell tartani! Eljegyeztelek magamnak¹ és arra tanítottalak, hogy támaszkodj kegyelmemre. Lelkedet Istened oltárává és menyasszonyává tettem. Engedelmességre tanítottalak és arra, hogy utasíts vissza mindent, ami nem az enyém. Mint Jegyes rád bíztam érdekeimet, fegyelemre tanítottalak, egyszerű testi teremtmény. Én, az Örökkévaló dédelgettelek. Megtérésed tőlem való! Kiárasztottam rád tanításomat mint próféciát. Kezd elfogyni irántad való türelmem, Vassula! Vétkes vagy abban, hogy (.....)²,ami ugyanaz, mint (.....) Ezt mind abba kell hagynod! Saját képmásom hasonlatosságára újítottalak meg, és szeretlek. És te miért (.....)? De lásd, az én hűségem örökké megmarad a te hűtlenséged ellenére is.

Inkább keményen mondom el ezeket, hogy emlékeztesselek, milyen különleges küldetést kaptál. És mostantól fogva, nincs megalkuvás... nincs! Én nem értek egyet ezekkel. Élj oly módon, ahogy én akarom, mivel benned élek. Ne élj vissza türelmemmel!
Ó még egy dolgot... írd³:  Igen! Mondd meg nekem, mi lett egykori lelkesedésedből? Azt kell talán mondanom, hogy nem vagy megbízható? Ahelyett, hogy ösztönös indíttatásaidnak engednél, amelyek miatt megítélhetnek téged, emeld fel hozzám szemedet, az én érdekeimet keresd és belőlem meríts életet! Fedd fel az emberiség előtt dicsőségem gazdagságát! Ne félj! Sohasem veszem vissza az adományokat, amelyeket adtam neked, és választásomat sem vonom vissza, de egy kérdést szeretnék feltenni: miért fordítottad el rólam tekintetedet?

Nem tudom.

Tudod!

Lehet, hogy azért, mert nem szívesen látlak haragosan?

Próbáld még egyszer...

Lehet, hogy azért, mert nem akartam látni, hogy nem vagy egy véleményen velem?

Igen! Igen, Vassula. Egész szívedet add át nekem! Beszélj!

Vedd szívemet Uram!

Mondd el!

Egyáltalán húsból van-e szívem, vagy kővé változott?

Csak ha elszakadsz tőlem, akkor lesz kővé...

Akkor még van remény számomra...

Elküldtelek, hogy arasd le a termést, amelyért nem te fáradoztál. Tiszteld ezt a termést, tiszteld házasságunkat! Most tanuld meg, hogy éppoly szigorú is tudok lenni, mint kedves ! Késedelem nélkül fordítsd a világ javára a termést, amelyért én magam munkálkodtam! Te pedig ne aggódj, téged magamba oltottalak, és te részem vagy. Ezért akarom, hogy teljesen igaz légy! Jöjj, és tisztelj engem azáltal, hogy megemlékezel jelenlétemről! IC

1 Utalás Iz 54,5-re: „Mert maga Teremtőd lesz a hitvesed, a seregek Ura a neve”
2 Jézus tapintatosan tiszteletben tartotta kívánságomat, hogy ezt ne kelljen leírnom.
3 Jézus rám nézett, és láttam szemén, hogy nincs velem megelégedve, sőt szinte már haragos.