1987. május 6.

Üzenetem Istennek az Ő 1987. május 6-i üzenete előtt:

Lassan megtanulom, mit ért Isten azon, hogy "add át magad tökéletesen". Azt, hogy szakadjak el a földi dolgoktól, hagyjak el mindent és kövessem Őt. Szavai átvitt értelemben értendők, nem materiálisan.

Önátadás. Megtettem, mert Őt szeretem elsősorban és mindenek felett, és mert érzem, szeretném, ha felhasználna engem.

Elszakadni a földiektől: igen, a testemtől való elszakadásig. Ez azt jelenti, tudom, hogy olyan lelkem van, amely arra vágyik, hogy elszakadjon a testtől, hogy Őhozzá csatlakozzék és egyedül Őt kövesse.

Szenvedni: igen, amiatt szenvedni, hogy nem lehetünk Vele, hogy még anyagban élünk a Földön, hogy úgy érezzük magunkat, mintha özvegyen maradtunk volna itt. Szenvedni annak tudatában, hogy élnem kell mindennapi életemet, anyagba ágyazott életemet, és mégis érezni, hogy feloldódom Istenben.

Szeretlek, tudod? A szeretet szenved, a szeretet megköt, a szeretet túláradó hűséget kínál, a szeretet feltétel nélkül feláldozza magát.

Vassula, az órák elszállnak, a te időd közeledik. Áldozd fel magad, növekedj alázatban, táplálkozz kezemből, kedvesem. Eloldom láncodat, és lelked hamarosan hozzám repül.

Szeretlek Istenem...