|
1993. május 19. (Bár Jézus azóta is diktál nekem, hogy megérkeztem Izraelbe, nem érzem jelenlétét. Ez a teljes sivatag.) Lama sabaktani? Azért kísértél el országodba, és voltál velem az egész úton Izraelig, hogy elhagyj? Ha Te vagy a Szent, aki szülőföldedre hoztál, hogy ott járjak, ahol Te jártál, hogy ugyanannak a földnek levegőjét szívjam és érezzem, amit Te szívtál magadba, és megízleljem termését, amelyet Te magad is fogyasztottál, mindezt azért tetted volna, hogy elhagyj engem? Miért vagy hát olyan messze tőlem? Miért hallgatsz? JESUAH, JESUAH, lama sabaktani? 1 Azért vittél volna végig az Olajfák hegyén, hogy elhagyj? Azért lenne így, Uram, hogy megérezzem a magamra hagyottságot? A Getszemáni kertben átélt félelmeidet? Azt akartad, hogy megérezzem a rettenetes tagadásokat és árulásokat, amelyeket megtapasztaltál? Megmutatod talán lelkemnek, hogy mit élt át a Te érző Szíved azon az éjszakán? Miért rejtőzöl el előlem szülőföldeden? Hiszen tudod, hogy milyen szeretettel vágyódik utánad lelkem és szívem, és mennyire vágyom arra, hogy szüntelenül Rád tekinthessek! Szinte érthetetlen, hogy mennyire vágyom rá, JESUAH! Te tudod, mennyire szomjazik Rád lelkem, miért fordítottál hátat nekem? JESUAH, miért szerez Neked örömet, hogy megszaggasd szívem minden rostját? Íjad céltáblájává tettél sorra küldve felém a nyilakat. El kell-e takarnom magamat nyílzáporod elől? Ha így most elveszítelek, miképpen fogok egyedül talpon maradni? Azért hoztál volna engem ide, hogy elhagyj? JESUAH, minden életkedvemet elveszítettem most, hogy elmentél... de mondd meg legalább hirtelen elhatározásod okát! Jó ez így Neked, hogy idehoztál szülőföldedre, és nem veszel tudomást rólam? Lehetséges, hogy más gondolatod van velem kapcsolatban? Ó, hűséges JESUAHOM, utánad kiáltok, de csak csend van körülöttem. Itt állok szülőfölded szívében, de Te nem veszel tudomást nyomorúságos lelkemről. Amikor Jeruzsálem kapujához értem, amikor földedre jutottam, nem léptem országodba, míg dicséretem nem visszhangzott minden fülben. Reményt keltettél bennem, hogy városodba léphetek, de mihelyt beléptem, kizártad lelkemet világosságodból. Nem érzi meg Szíved, ha valakitől megvonod jelenlétedet? A Te kezdeményezésed volt, Te készítettél utat nekem, hogy elérjek Hozzád, de most úgy tetszik Neked, hogy sötétségbe meríts. Az éjszaka lett egyetlen útitársam. Ha elmennél előttem, nem vennélek észre... Ha megérintenél, nem éreznélek, és nem fedezném fel jelenlétedet. Miképpen menjek tovább a Te világosságod nélkül? Tele vagyok félelemmel ez üresség miatt. Miért teszed ezt hűséges barátoddal? JESUAH, így bánsz talán vendégeiddel?Örök Atyánk elé fogom vinni ügyemet , és másik atyám 2 elé, akit lelki tanácsadóul adtál mellém. Ha ártatlan vagyok, ők majd reményt öntenek belém. (Aznap reggel elmondtam bánatomat O’Caroll atyának és sírtam.) (Majd később ugyanazon a napon lelkem szemével megláttam JESUAHOMAT sírja bejáratánál. Mielőtt beléptem, felemelte kezét, hüvelykujjával megérintette homlokomat és gyorsan többször is rárajzolta a kereszt jelét, és megáldott engem.) (Ugyanaznap éjjel:) Béke legyen veled, aki oly kicsiny vagy! Bátorság! Ne félj! Figyelj szavaimra, kételkedsz talán hűségemben, kitartásomban és jóságomban? Nem hallottad, hogy minden mértéket meghaladnak? Értsd meg, hogy én magam mennyire meg voltam törve vezeklésd pillanataiban! 3 Nem kapok országomból túl sok tömjént és békítő illatot. Téged vettelek igénybe, hogy csillapítsd féltékeny szeretetemet, ó... és hogy emlékeztesselek, múltam eseményeire. Hiszen az én vendégem vagy! A jó vendéglátó ne bánna nagylelkűen vendégeivel és ne figyelne arra, hogy semmiben ne legyen hiányuk? Íme, nekem szándékomban állt, hogy felvirágoztassam lelkedet... de most én szeretnék tőled kérdezni valamit, csak egy kérdést! Kételkedtél-e sírom bejáratánál jelenlétemben? 4 Felelj nekem!... Kissé igen, Uram. Igazságban mondom, homlokodon áldottalak meg hüvelykujjammal nem is egyszer... 5 Látod, mi mindent kell eltűrnöm tőled? Pedig igen keveset kérek... 6 Tanulj tőlem türelmet és tűrést, és lásd be, milyen sok mindent kell tőled  elviselnem!
Közvetlenül ezen üzenet után, amelyet éjféltájban kaptam, Jézus arra kért, hogy még másfél órán keresztül maradjak ébren az Ő társaságában, és imádjam őt. Karomban tartottam a Szeretetet és a Hűséget, aki lehajolt az égből. És az egész emberiség Jegyese örült a szeretetnek és meghosszabbította látogatását. És én nyomorúságosságomban ismételten bizonyítékát kaptam a hűséges és örök Szeretetnek. 7 1Jézus, miért hagytál el engem? - arám nyelven. 2 M. O’Caroll atya 3 Jézus három napon keresztül elrejtőzött előlem. 4 Jézus várakozott és én hallgattam... 5 Jézus áldásának, amelyet homlokom közepére adott, olyan félelmetes ereje van, hogy Omahában „leterített” egy hölgyet, amikor odajött hozzám, és homlokomnak pont azon a helyén csókolt meg, ahol Jézus hüvelykujjával megáldott. A Szentlélek nyugalmába került jó húsz percre a sekrestye ajtajában. A papok tanúi voltak ennek az eseménynek. Ez június közepén történt, három héttel Jézus áldása után. 6 Mivel úgy éreztem, hogy elhagyott, nem tudtam elviselni a kanadai zarándokok folytonos kérését aláírásomért. Ez a kis feladat is terhessé vált. 7 Jézus ezután három éjszakán át eljött ugyanezért az imádásért, hogy szeretetet kapjon. |
