|
1993. április 28. Béke! Drága leányom, tudd, hogy milyen gyönyörűségemet lelem a te szegénységedben! Kicsim, jöjj karomba, és engedd meg, hogy rendkívüli gyengeségedben én hordozzalak! Én vagyok a te Pásztorod, ne félj! Ne feledd, hogy ez nem a te műved, hanem az enyém! Nem oltalmaználak-e, nem gondoskodnék-e rólad és nem őriznélek-e téged, akit nap mint nap kivetlek a világba és irgalmára bízlak? A nemzetek sorra meghallják hangomat. Te az én Szívembe vagy zárva. Az én Szívem a te egyedüli biztonságos lakóhelyed. Szenvedésem Vassulája, viselkedj előttem úgy, mint Király előtt szokás. Én vagyok a te Királyod és egyedüli Szenvedésed. Bánj velem úgy, mint leghűségesebb társaddal! Engem úgy ismernek, mint a Hűségest. Engedd meg, drága lélek, hogy beléd véssem szavaimat! Sohasem fognak elmúlni. Szenvedésem lelke, szeress, mert oly kevéssé szeretnek... Uram szeretlek, és mások is szeretnek Téged! Ha szeretsz, maradj a közelemben, és vigasztalj!... Föláldozhatnálak-e ennél jobban is? Igen Uram, tégy, ahogy kívánod! Mondd: „Igen, Uram, a lelkek iránt érzett szeretetedért.” Mondd: „Igen Uram, azért a szenvedésért, amelyet a bűnösök miatt élsz át.” E szavakat mondd nekem! Ne fossz meg semmitől 1 és én sem foglak megfosztani jelenlétemtől.  Akkor majd mi ketten, én és te, együtt fogunk dolgozni, szeretni és imádkozni. Figyelj rám! Semmit se tarts meg magadnak, sehova ne kötelezd el magadat, csak az én tervemhez! Mindazt, amit teszel, a lelkek megmentésére tedd! Én, Jézus, megáldalak téged és társaidat. Dicsőíts engem, és építsd velem együtt Egyházamat! Építsd újjá Egyházamat! Mindannyiatokat szeretlek. 1 Azt gondolom, Jézus arra utal, hogy megfosztottam őt egy időre attól, hogy használhassa fülemet, és valóban kevesebbet éreztem jelenlétét, |
