|
ÉS ISZONYODOM TőLÜK 1992. november 5. Béke, kicsim! Te, akit én neveltem fel, térj be Szentséges Szívembe! Felül fogsz kerekedni elnyomóidon, igen, mindegyik el fog bukni. Gyenge vagyok, egyáltalán nem erős. Tartsd meg emlékezetedben, hogy ÉN VAGYOK a Szikla, és te ettől a Sziklától fogsz erőt nyerni. Oltár? Vigyázni fogok rád. Szabad kezet kell adnod nekem, hogy megtisztítsalak. Szomorúvá tesznek engem a foltok lelkeden, és iszonyodom tőlük. Azt akarom, hogy oltáromon ne legyenek foltok, azt akarom, hogy tiszta legyen! Ragyogó ruhákba akarlak öltöztetni. Áldj engem, aki Tanácsadód vagyok. Áldott légy Uram, Jézus! Szükséges, hogy kifosszalak és szegénnyé tegyelek, mert szeretem a szegénységet. Földnek szülötte, nincs mondanivalód számomra? Áldozatod vagyok, Veled és a Te kezedben szeretnék lenni, hogy átérezhessem, amit Te éreztél földi életedben. Szeretnélek megízlelni. Megadom neked, hogy megízlelj, ha ezért sóhajtozol... Ha megengeded, akaratom alá vetlek... és meg fogod tanulni, milyen nagy az én Nevem és milyen tökéletes az, aki ezt az ajánlatot adta neked...  |
