|
1992. október 21. Vassula, írd: 1 „ ...S a mező minden fája megtudja,Leányom, valahányszor sebet ütnek rajtad, Szívem, a szeretet tárháza kitárul, hogy a szeretet mélységeibe merítsen téged. Gyengédséggel és szájam csókjával adok elégtételt minden sebedért... Leányom, el akarod-e fogadni azokat a kereszteket, amelyeket adok neked? ... Feltettem neked egy kérdést... A szenvedés lett mindennapi kenyerem, de milyen megtiszteltetés, hogy megoszthatom Veled! Mindennap eljössz szobámba, hogy velem egyél, én meg Teveled. Velem vacsorázol és velem eszed mindennapi kenyeremet. Feláldozol engem, sajnálkozás nélkül feszíted meg íjadat, célbaveszel és nyilaid esőként hullanak arra a céltáblára, amelyet Te választottál. Nyilaidtól úgy megijed lelkem, mint a tűztől. És amikor nem kapok ilyen kenyeret, mégis megkérdezem: „Hol az a kenyér, amely megégeti a szíveket?” Még nincs kimerítve nagylelkűségem  és jóságom! Meg fogom újítani kegyelmeimet, amelyekkel kedveztem neked, mert égő szeretetem hamuvá akar emészteni téged. Megmárosítalak, hogy szomjazz nyilaimra. Nem kerülöd el őket... Ezért örülj és ujjongj, én pedig oda fogom nyújtani neked kelyhemet. Sorjában rá akarom venni a népeket arra, hogy árnyékom alatt éljenek, és higgyék, hogy az Atya küldött engem. 2Igen, el fog jönni a nap, amikor a Föld királyai, nagyjai és hadvezérei, a gazdagok és hatalmasok, az egész nép 3 el fog ismerni engem mint Krisztust, az élő Isten Fiát.Az emberek mindenütt egy szívvel és egy lélekkel fogják tisztelettel felemelni kezüket imádságra és imádásra. Ehhez áldozatot vállaló lelkekre van szükségem, ehhez munkatársakra van szükségem, ezért ne félj az emberektől, szemem őrködik fe-letted. Ha az egyik ember szereti és olajjal keni meg Nevemet, a másikból viszont hiányzik a szeretet, és próbára tesz engem, melyiküknek fogja a Mester felkínálni örökségét? Leányom, légy békében! Neheztelek azokra, akik tanúságot tesznek ugyan Szavam mellett, de kigúnyolnak engem másokban. Kössenek békét velem! És te, leányom, ne nyugtalankodj kezemben, engedd, hogy elsöpörjem utamból azt, ami lelkedben akadályoz engem! Ellenkezés nélkül engedj tovább! Nincs szükséged vésett feliratú emlékeztető táblákra, azt akarom, hogy szabad utam legyen. Ahogy mondtad, jóságos voltam hozzád, hogy hallhatod hangomat. Megengedtem lelkednek, hogy kinyújtózzék és megérintsen engem. Mit éreztél? Mit érzett ujjad Szívem körül? Rózsaszirmokat? Nem? Akkor mit éreztél? Válogatott virágokból álló csokrokat? Ó nem, akik virágcsokrokat kapnak, azokat szeretik. Mit érzett ujjad? Töviseket? Igen, és még töviskoronánál is többet, megérezted a lándzsa hegyét... Azt akarom, hogy vezekelj mindazokért, akik megsértenek és megsebeznek engem! Szándékom szerint azáltal tökéletesítelek, hogy célbaveszlek nyilaimmal, meghajlítalak, engedelmessé és alázatossá teszlek. Lelked majd megtanulja, hogy eltűrje azt a megpróbáltatást, amint nyíltan és a nyilvánosság előtt megrágalmaznak és nevetségessé tesznek téged. Mivel képtelen vagy leereszkedni és mélyen meghajolni, szükséges az én közbelépésem. Nem akarom, hogy az utolsó pillanatban elfogadhatatlannak mutatkozz előttem. Szívem mélyéből vágyakozom tökéletesedésed után, ezért soha ne panaszkodj azok miatt, akik megrágalmaznak téged írásban és a nyilvánosság előtt. Szenvedéseid megdicsőítenek engem, ezért szomjazzon lelked a téged érő sérelmekre! Tudnék-e ennél nagyobb adományt felkínálni egy léleknek, aki még oly messze van a tökéletességtől? Jöjj a közelembe és bízzál megbocsátásomban!  1992. október 21. Üzenet X.Y.számára A mennyei Atya: Látod, hogy ajándékot és adományt nem sokat kapok. Örömet szerez nekem ezért annak a személynek felajánlása és nagylelkűsége, akit arra választottam, hogy tanácsot adjon neked. Kérj engem, hogy vezessem lépteidet feladatod során, hogy előrehaladhass az igazságban. Gyönyörűségemet lelem abban, ha engem hallgatsz. Beszélj tanításomról gyermekeim előtt! Mondd meg nekik, hogy Jahve, a ti örök Atyátok és mindenek Atyja kéri, hogy időről időre keressék az Ő Arcát...
1 Az Úr azt kérte, hogy írjam le Ez 17,24. versét. 2 vö. Jn, 17,21 3 vö. Jel, 6,15 |
