1992. július 28. Görögország (úton Rodosz felé)

Uram erősítsd meg városodat¹ az ostromok ellen, erősítsd meg szentélyedet, mert olyan néppel állok szemben, amely azt mondja a látnokoknak, hogy „Ne láss látomást!”; a prófétáknak: „Ne jövendölj nekünk az igazságról!”; és szeretett lelkeidnek: „Átkozottak vagytok!” Vajon nem olvasták, hogy „Minden meghasonlott ország elpusztul, és nem állhat fönn egyetlen meghasonlott város vagy ház sem”?² És ha a Sátántól való, hogy ezrek térnek meg az „Igaz élet Istenben” című üzenetedtől, az ajkadról való felkent üzenettől, amelyet Lelked adott, akkor ki által tértek meg szent papjaik?

Újból és újból elmondom nektek, hogy az emberek minden bűne és káromkodása bocsánatot nyer, csak aki Szentlelkem ellen káromkodik, az nem nyer bocsánatot. Aki Szentlelkem ellen beszél, az nem nyer bocsánatot sem ezen a világon sem a másvilágon .³ És a te szíved ne aggódjék! Veled vagyok. Jöjj Vassulám! Én és te, te és én, együtt. Érted? Fogadd békémet! Mi ketten? Jöjj!


1992. augusztus 2. Rodosz

Áldott legyen az Úr, az én Sziklám, aki úgy bánik velem mint személyes tanítványával!

Vassula, szeress engem és hirdesd szeretetemet! A te Urad szól, a Szent, akiről azt állítod, hogy szereted. Megáldalak, gyermekem!


1992. augusztus 6. Rodosz

Felkértek, hogy a TV-ben tegyek tanúságot.

Barátom, kicsi barátom, ne habozz, hirdesd üzenetemet és bízzál! ÉN VAGYOK veled van. Keresd Szentséges Szívem gazdagságát, és terjeszd illatomat! Szívem kimeríthetetlen szeretet. Vedd békémet és fogadd Szentlelkemet! Tisztelj és dicsőíts engem!