"Igen nagy vesződség minden ember sorsa,
Ádám gyermekei igen nehéz igát húznak
attól a naptól, amikor megszületnek,
míg vissza nem térnek mindenek anyjához."¹

Uram, te már nekem is mondtad egyik üzenetedben, hogy a mi mennyei Édesanyánk a második Éva, és betölti Éva helyét is. Amit most a Szentírásban olvastam, az ismételten megerősíti, hogy Boldogságos Anyánk, Szűz Mária az egész emberiség Édesanyja.

Leányom, te figyeltél a Bölcsességre. Szívem boldog, és Lelkem örvendez, amikor azt a tudást hallom tőled, amit én adtam neked. Maradj semmi, és engedd meg a Bölcsességnek, hogy tanítson! Maradj meg kegyelmemben, és ne félj a ragadozó farkasoktól, ne félj tőlük gyermekem! ²

Ó Abba, rettenetes látvány rendít meg Téged, amikor ránk, a Te gyermekeidre tekintesz. Istentelenség, gyűlölet, sátánizmus, abortusz, hatalomvágy még a Egyházban is, igazságtalanság és hasonlók. És Te mégis eljöttél hozzám, aki az istentelenséget képviseltem, hogy megments a pusztulástól. Rám árasztottad jóságodat, az áldások özönét. Felkínáltad nekem barátságodat, Szent Társam és barátom lettél.

Az Igazság, a Te szövetséged

színe elé helyeztél. Ó milyen keserűség azt éreznem, hogy Szíved ennyire szomorú! Szenvedésedet leheled belém és szomorú sóhajokat hallatsz.

Mélységesen szomorú vagyok, leányom.
De ne miattam sírj, hanem testvéreid miatt, mert a bűn rákként pusztítja őket. Számukra tartogasd könnyeidet, leányom!
Vassula, a te sebeid semmik az én Sebeimhez képest. Imádkozz testvéreidért még mielőtt ujjam megérinti és megolvasztja a Földet! Tudom, hogy gyenge és érzékeny vagy, de elhagytalak-e valaha? Taníts Szívemről és fedd fel minden ember és nemzet előtt!