1987. április 7.

Úgy éreztem, mintha a lelki vezetés egész súlya rajtam lenne, és hogy egyedül vagyok Isten súlyosan rám nehezedő Szavával, és nem tudom, hogyan szabaduljak tőle. Nem tudom, mit csináljak? Teljesen tehetetlennek éreztem magam, és egyedül, egyedül a súlyos teher alatt.

Vassula, elhagylak-e valaha téged? Isten vagyok, támaszkodj rám, bízzál bennem!

Ezt kellene tennem, de vannak olyan pillanatok, amikor képtelen vagyok rá. Nem tehetek róla. Felelősnek érzem magam.

Gyermekem, légy türelmes, bízzál bennem! Jöjj hozzám, megvigasztallak.

Atyám, nincs arra szó, mennyire szeretlek.

Éreztem, hogy mennyire meg akart vigasztalni.

Szeretlek leányom. Éreztetni fogom veled szenvedésemet, amikor keresztre feszítésem közeledik. Eljövök hozzád, nálad hagyom szögeimet és töviskoronámat. Neked adom keresztemet. Kedves, vegyél részt szenvedésemben.Lelked meg fogja érezni, milyen gyötrelmem volt, kezed és lábad pedig azt a rettenetes fájdalmat, amit én éreztem.Vassula, szeretlek, és mivel menyasszonyom vagy, mindent, amim van, szeretnék veled megosztani. Higgy nekem, velem leszel.Ne félj, mert én, Jézus, veled vagyok. Jöjj, fokozatosan fogod megérteni, miként munkálkodom.Fogadd békémet,kedves. Helyet készítettem számodra.

1987. április 8.

Ma néhány dolgot el kell intéznem, de nem tudtam megállni, hogy ne írjak Istennek, így gyorsan megkértem Jézust: "Egy szót Uram, csak egy szót."

Egy szót, Vassula? "SZERETET" ë

Szeretlek!

"Egy szón" egy rövid mondatot vagy ilyesmit értettem.