1991. szeptember 11.

Uram, felnézek az égre, és a mennyei dolgokat keresem. Szent Arcodat keresem, hogy békét érezzek, és örülni tudjak. Szent Arcodat keresem, hogy szemlélődni tudjak.

És az én szemem a mai világra tekint. Felkeresi sorra a nemzeteket, megvizsgálja a lelkeket egy kevés melegségért, egy csekély nagylelkűségért és szeretetért. De igen kevesen örvendeznek jóságomnak. Igen kevesen igyekeznek szent életet élni, a napok pedig elrepülnek, és meg vannak számlálva az órák a nagy leszámolás előtt.
Városaim¹ sajnálkozás nélkül paráznaságra adták magukat! A gonosz lelkek erődei lettek! Mind romlott belülről, férgek rágják őket! Viperák és skorpiók menedéke lettek. Hogyan tudnám nem rálehelni ezekre a hitehagyottakra tisztító tüzemet?

(Jézus hirtelen hangnemet változtatott, és néhány pillanatnyi várakozás után olyan komoly hangon szólt, amitől megrettentem:)

A Föld megremeg és megrendül, és minden gonoszság, amit toronymagasságúra építettek² kőhalommá omlik össze, és el lesz temetve a bűn porában! Fent a magasban megrendül a menny, és a Föld alapja meginog! Imádkozz, nehogy télen essen rátok az Atya keze! Mennydörgéssel és lánggal látogatom meg váratlanul a szigeteket, a tengereket és a szárazföldeket. Figyeljetek jól végső figyelmeztető szavaimra! Most figyeljetek, amíg még van idő! Olvassátok üzeneteinket³ , és ne legyetek gúnyosak vagy süketek, amikor a menny szól! Halkítsátok le hangotokat, és akkor meg fogjátok hallani a miénket.
Kétszer is fontoljátok meg, mielőtt elítélitek a Szentlélek műveit! Senkit sem fogok megkímélni, aki kigúnyolja a Szentlelket és nyíltan káromolja Őt. Az igazságosság az alvilágba küldi őket. Emeljétek fel arcotokat, és keressétek a mennyet, hogy Szent Arcomat szemlélhessétek. Emeljétek szemeteket az égre, és nem fogtok elveszni. Bánjátok meg bűneiteket, és kérjétek az Atyát, hogy engesztelődjön meg! Hamarosan, igen hamar megnyílik a menny és megmutatom nektek