|
Rhodos, 1991. augusztus 5. Uram, úgy érzem magam, mint az evező nélküli csónak! Lelkem távol van a tiedtől. Segíts! Szegény menyasszonyom! Ki vigyáz rád? Ki gondoskodik rólad, ha szükséget látsz? Te, Uram. Így mondd: Te, Jegyesem. Gyóntatód ajkával szóltam hozzád. Én vagyok a te Jegyesed.  Boldog lehetsz, hogy megkaptad ezt a kegyelmet. A menny a te otthonod. Mi ketten?
Igen, Uram, mindörökre. Uram, Istenem, áldott légy, szóljon dicséret Nevednek! Dicsőség Istennek! Jöjj, pihentesd meg fejedet Szívemen! Érezd irántad való szeretetemet! Érezd magadban a mennyországot és örvendj, örvendj kicsim, mert veled van Szabadítód, Ő vezet és alakít téged Önmaga hasonlatosságára. Ó... Szomjazz rám, és kívánj inni az élő vízből! Én, az Úr, ellátom lelkedet mindörökre ezzel a vízzel. Sohasem vagy egyedül! SOHA!... Dédelgess szereteteddel, gondolataiddal, szíveddel, jó cselekedeteiddel! Leányom és én menyasszonyom, segíteni fogok neked!
|
