A TÖVIS 1991. június 18. Szentséges Szív, Te vagy életem lényege. Mellettem vagy és mindig kész vagy segíteni nekem. Most tulajdonoddá tettél, és a Te két karod az én kerítésem. Kérhetnék-e ennél többet? Egyetlen szempillantás alatt elsöpörted vádlóimat, és sehol sincs már az a tuz, amely körülvett engem! Uram, látomást adtál nekem újból Szentséges Szívedről, de alig tudtam felismerni, hogy szív az, amit látok. Szíved egyetlen nagy sebnek látszott... és alighogy megszabadultam elnyomóimtól, láttam, hogy máris újabb tüzet gyújtottak. Ez újabb seb a Szíveden, újabb nagy tövis, amelyet fejedbe szúrtak, Jézusom... Szeretnék egyezséget kötni Veled, ha megengeded. Íme ajánlatom: távolítsd el fejedből azt a nagy tövist és add nekem! Megőrzöm mindaddig, míg az Atya kegyelmet és világosságot nem ad annak a papnak, hogy felismerje hibáját, valamint azt, hogy ő Hozzád tartozik. Vassula, úgy legyen! Legyen úgy, ahogy kéred! Elfogadom áldozatodat. Gyermekem, légy áldott! Nem egyedül könnyezek, a te Szent Édesanyád is sír. Jöjj hozzánk, ily módon és osztozz velünk! Ez a vihar is le fog csendesedni, az Atya mindent lát. Gyermekem, egész völgyeket fogok felforgatni, és hegyeket fogok alapjaikból kiemelni, ha veszélyt jelentenek szeretet-költeményeim számára, amelyek megtérésre szólítanak titeket. Szeretet-üzenetem tovább fog terjedni. A Sátán szorítása meg fog gyengülni, szájkosarat teszek rá. A Szeretet mindig a közeledben van, és időnként benéz a szobájába 1 , hogy minden rendben van-e ott, ahol pihenni szokott. Jahve vagyok. Virágom, Szent Béda van melletted. Ő kicsoda? Jahve szeret téged. 1 az én szívembe, Isten pihenőhelyére