Dublin, 1991. március 12. Uram, gyönyörűségem, mindenem, halálosan szeretlek. Uram? Én vagyok. Támaszkodj rám, gyermekem! Én szeretlek téged a legjobban. Ó Vassula! Én gyermekem, engedd meg, hogy újból igénybe vegyem kezedet, és átadjam gyermekeimnek üzeneteimet, melyet Szentséges Szívemben őriztem számukra! A Blackrock College papjainak és szerzetesnőinek: ![]() Azért jövök hozzátok, mert szegények vagytok és bár nincs sok mindenetek, látásotok még van, mert mennyei Atyátok kegyelme veletek ![]() Majd Egyházáról beszélt Jézus. Fel sem tudjátok fogni, mennyire szomorú a lelkem amiatt, hogy a magasból olyan széthúzást látok szentélyem szívében, amilyet ezelőtt soha. Testem vérzik, és Szívem egyetlen nagy Seb. A pásztorbot, amelyet egészben adtam át nekik, most szilánkokra törve fekszik, de hamarosan meglátogatlak benneteket, hogy összerakjam a pásztorbotot, amelyet nálatok hagytam. Ezért, szeretteim, akik megkaptátok ezt a kegyelmet, imádkozzatok azokért, akik még nem tudják megkülönböztetni jobb kezüket a baltól! Úgy imádkozzatok, mint eddig még sohasem, hogy ők is megkaphassák ezt a kegyelmet a tisztulás napja előtt. Mondom nektek, hogy hamarosan, igen hamar veletek lesz Szeretetként a Szeretet. Imádkozzatok, hogy mindenki készen álljon és térjen meg, nehogy valaki a sötétségbe és a halál árnyékába kerüljön az egész örökkévalóságra. Irgalomból jövök, hogy figyelmeztessem nemzedéketeket, és szeretetből jövök, hogy kegyelmem Szentlelkének erejével észre térítselek benneteket. A Szeretet arra vár, hogy viszonozzák a szeretetet! Ez az én mondanivalóm. ![]() |