|
1990. október 1. Vassulám, én vagyok, az Úr! Érezz engem! A közeledben vagyok. Ismerj fel! 1 Megosztom veled keresztemet, töviskoronámat és szögeimet. A holtak országából választottalak ki, és Szívemben újból életre keltettelek, hogy kielégíthetetlen szeretetem áldozatává tegyelek elégtételül sok lélekért, akik inkább megosztottak akarnak maradni, és különbséget tesznek egymás között az én Szentséges Nevemben. Megosztom veled szenvedésemet és bánatomat. Leányom, vigasztalj meg, és én is megvigasztallak téged. Vassula, gyermekem, azért emeltelek fel, hogy csillapítsd igazságosságomat, azért emeltelek fel, hogy Lelkem gyönyörűségét lelje benned. Ne félj hát, gyermekem! Atyám kegyes volt irántad mindazért, ami nem vagy. Nincsenek érdemeid, egyáltalán nincsenek, nyomorúságod ellenére mégis kegyes voltam hozzád, mert hűségem és szelídségem határtalan. Hozz több áldozatot gyermekem - én tömjénem és mirhám! Mennyire szeretlek! Buzgóvá teszlek magam iránt, a te Istened iránt, és hűségessé parancsolataimhoz. Olajommal foglak felkenni. Ó, én tulajdonom, élj bennem, és engedd meg, hogy benned éljek! Én vagyok az, akinek sohasem kellene ellenállnod, akinek nem kellene csalódást okoznod, akit sohasem kellene megtagadnod! Én vagyok az, aki a te életedben lélegzik! Engedd, hogy teljesen elárasszalak, ne fejts ki ellenállást irányomban! Nem árasztalak-e el jóindulatommal? Nem emésztelek-e fel teljesen Szívem lángoló szeretetével? Nem mutattalak-e be téged angyalaim és szentjeim seregének? Megfosztottalak-e valaha is a szenvedéstől, lélek? Ezért, most rajtad a sor, hogy szeress engem, ezzel te tartozol lélek! Borulj arcra előttem, és imádj engem! Rajtad a sor, hogy lelkemet felvidítsd, és fogadj engem szent áldozatomban.  Jöjj... jöjj... Közeledj hozzám! Engedd meg, hogy olykor füledbe súgjam, mennyire szeretlek. Engedd, hogy gyengéden dédelgesselek! Engedd, hogy áldásaimmal dédelgesselek! Jöjj, és tedd fejedet a Szívemre! Nemcsak céltáblám vagy lélek, hanem szeretett menyasszonyom is, akit Szívem szeret, és akinek szeretne énekelni. Hangom édes, és Szívem a szeretet lángoló kemencéje. Illatom vonzó és finom. Látod, miként jövök repülve hozzád, mielőtt még szólásra nyitnád ajkad, és szó jönne nyelvedre. Olyan vagy számomra, mint virág a bogáncsok között. Mint halászhálót vetettelek ki a tengerbe, hogy lelkeket fogj nekem, Királyodnak. Ha még nem tudtad volna Vassula leányom, most megmondom: Kövesd Vérem nyomát, és vedd a keresztet, amelyet rád bíztam! Kövesd Vérem nyomát, amit fiatalságod óta kerestél. 2 Vérem nyoma hozzám, a karomba, a Szívembe vezet téged. Ó Vassula, úgy vigyázok rád, mint szemem fényére. Kiemeltelek a gödörből, hogy Szívem szeretett lelkei mellett neked is helyet adjak. Házasságra léptem veled, hogy keresztemet mint hitvesi ágyat osszam meg veled, és attól kezdve mindörökre enyém lettél. Süsd le most szemed Királyod és Jegyesed előtt! Süsd le a szemed, és engedd meg, hogy kezem a fejeden nyugodjon. Megáldalak, és homlokodra lehelem szeretetem édes sóhaját, gyengédségem leheletét. Gyermekem, szeretném, ha megszabadulnál minden aggodalomtól! Arra várok csak, hogy mindörökre Szentséges Szívembe rejthesselek, ahol igaz békére lelsz!
1 Ekkor Jézus megérintette karomat. 2 Gyermekkoromban látomásaim voltak, amint Jézust követem a Golgotára, és amint a kereszt alatt álltam a közelében. |
